|
J |
ákób már a célszalag előtt van, nemsokára átszakítja és beérkezik (1Móz 49,1-33). Hová? Isten mennyei világába. Nemsokára látni fogja azt, Aki annyit dolgozott rajta, amíg Izráellé vált, Akivel birkózott a Jabbók révénél. Mert a Biblia bizonyságtétele szerint nem a meghalás a cél, és nem is az, hogy minél jobban éljünk ezen a világon, és jól kiélvezzük mindazt, amit lehetséges. Azért vagyunk itt, hogy megismerjük mennyei Atyánkat, és eljussunk az örök hazába. A cél megérkezni Hozzá. Ez kegyelem, hiszen saját erőnkből be nem jutunk oda, elválasztanak a bűneink, a romlott természetünk, de Isten Krisztusban utat készített. Ő az út, Aki által életre juthatunk. Ráléptél már erre az útra? Ismered már Őt, és Neki szolgálsz? Átélted, amit Jákób is, hogy az Úr kézbe vett és alakított? Ha igen, adj hálát, mert amit elkezdett azt be is fejezi.
Jákób összegyűjti gyermekeit és megáldja őket, mielőtt eltávozik ebből a világból. Amit ő is kapott azt tovább adja. Olyan jó, hogy áldást, tehát magát Istent adja tovább, Őreá bízza gyermekeit. Megrendítő, hogy a nagy családi összejövetel, az utolsó nagygyűlés miről szól. Nem a földi vagyon elosztását beszéli meg Jákób a fiaival. Nem arra hívja fel a figyelmüket, mit tegyenek a hagyatékkal, hogyan osszák szét az örökséget. Nem a vagyon, hanem az Úrtól való áldás, és a küldetésük van a középpontban. Az apa fiai szívére helyezi, küldetésük van, és ezt ne feledjék. Az életük nem csupán annyi, hogy tovább fejlesszék a gazdaságot, és minél magasabb polcra jussanak az életben. A lényeg, tudatosítsák, és ne feledjék, hogy elhívottak, Istennek terve van velük. Te is céllal vagy ebben a világban, és nem az a cél, hogy minél többet keress, vastagodjon a pénztárca, és mindent meg tudj venni, amit a világ kínál. A cél, hogy megismerd Őt, mármint Jézus Krisztust, és az Általa hozott kegyelmet. Erre szól az élet küldetése, és amikor megismered Őt, elhívatsz, kiküldetsz az Ő szolgálatára. Az Úr az evangéliumot és Önmagát bízza ránk. Az a feladat, hogy úgy éljünk, hogy ebben a sötét világban láthatóvá váljon Ő. Lássák meg az emberek a világ Világosságát. Látni és láttatni ez a küldetésünk. És csak az tudja Jézust láttatni, aki maga is látja, aki kapcsolatban van Vele.
Az áldások a fiúk karaktereiről és lelki valóságukról is beszélnek. Nem takargatja a bűnt sem, és rámutat arra, amilyenek, és amit majd képviselnek. Azonban mindezek nemcsak azt mondják el, hogy jelenleg ilyenek, hanem lehetőséget kínál arra is, hogy mássá legyenek. Isten elmondja milyennek lát, de megadja a segítséget az átalakuláshoz. Sőt Ő maga tesz újjá. Az egész Szentírás erről beszél, Isten látja, milyenek vagyunk, és mindent megtesz, hogy változzunk, és ne a bűn és a gonosz uralkodjon bennünk. Jézus Krisztus által személyesen eljött a világba. Elmondja, hogy az életünkben akkor jön el a változás, akkor fogunk kifelé haladni a mélységből, a hamis kegyességből, az önbecsapásból, ha meglátom szabadításra van szükségem. Miért? Mert önerőből nem leszek más. Magamat nem tudom megszabadítani, ezért kiáltok és várom a szabadítást.
Ki a szabadító? Júda oroszlánja. Az ige már most az Úr Jézusra irányítja figyelmünket. Ne keseredj el, mert van, Aki segítsen. Ez a Valaki, Jézus. Hívd Őt segítségül. Ő legyőzte a bűnt, a sátánt és a halált is. Mindezt érted tette. Azt akarja, hogy szabadon élj. A szabadság pedig nem más, mint az Ő uralma alatt élni. Akkor vagyok szabad, ha a Szentlélek betölt és vezérel. Mert a szabadság azt jelenti, már nem ez a világ befolyásol, és nem azt teszem, amire kényszerít, hanem szabadon választom Isten akaratát.
Pál apostol börtönből írja a Filippi levelet, azonban nemcsak börtönben van, hanem Krisztusban is (Fil 1,1-17). Ezért tudja másként látni a helyzetét. Mert semmi panaszt nem olvasunk. Nem a fogság körülményeit veti papírra, és nem is afölött sajnálkozik, milyen kár, hogy fogoly, mert így nem tud szolgálni. Pál meglátja ennek a helyzetnek a jó oldalát. Sőt csak azt látja, a többire nem is figyel. Természetes számára, hogy Krisztus követése elutasítással, szenvedéssel jár. Ő mindig Krisztusra figyel, a börtönben is Krisztusban van, vagyis nem maga, hanem az Úrral. Tudja, hogy az Úr ott van Vele. Kapcsolatban van az Úrral ott is. Nem önmagára, hanem Krisztusra tekint. Kire tekintek? Mi határoz meg? A szenvedésem, vagy Krisztus? Pál azért látja másként az életét, mert Krisztusban van. Ahogyan a víz a szivacsban, úgy van Pál Krisztusban. Egész lényét átjárja a Krisztus, és nem lehet már Tőle elválasztani.
Mivel Krisztusban van, ezért olyan tulajdonságok jellemzik, amik egyébként nem volnának jelen benne. Mi is hívőknek nevezzük magunkat, azonban elcsendesedve vizsgáljuk meg a szívünket! Mi van bennem? Hála és öröm? Megdöbbentő, hogy egy börtönben lévő emberben hála és öröm van. Mi van benned most? Mi tölt be? Miről tudsz beszélni? Hálát adsz, és öröm tölt be? Mivel foglalkozol, amikor nehéz a helyzet? Pál imádkozik. Az imádság, beszélgetés az Úrral. Ő ott is beszélget Jézussal. Beszélgetésének tartalma a gyülekezet és nem önmaga. Nem a maga bajait sorolja, hanem a Filippiekért imádkozik. Velük foglalkozik, meglátja pozitívumaikat. Ezért szinte nem is veszi észre a maga helyzetét. Pált a másik ember, a testvérek foglalják le. Velük van elfoglalva, értük imádkozik. Kivel vagy elfoglalva? Mennyi idő jut imádkozásra és a másikkal való foglalkozásra?
Pál azért imádkozik, hogy szeretetük bővelkedjen ismeretben és megértésben. Nem elég, hogy átélem az Úr szeretetét, és én is szeretem, hanem meg is kell Őt ismernem. Ismerem Jézust? Tudom ki Ő? Hogyan ismerhetem meg Őt? Úgy, hogy állandóan Vele vagyok. Mert igazából lakva lehet megismerni a másikat. Ez arra ösztönöz minket, hogy rendszeresen keressük a Vele való kapcsolatot, minél többször vegyünk részt a gyülekezeti alkalmon, és olvassuk az igét. Mert az Urat az ige által ismerhetjük meg igazán. Ott jelenti ki magát, és ott tárul fel előttünk az Ő Lénye. Pál még azt is kéri, hogy megértés is legyen bennünk. Értsük meg mi az Úr akarata. Ezt is az ige olvasása és az imádság által érhetjük el. Az igét olvasva a Szentlélek Isten megérteti velünk Isten akaratát. Mondhatnánk úgy is meg kell értenünk Istent, kicsoda Ő és mit akar? Értem Őt, akarom megérteni? Mert ehhez időre van szükségem. Akit meg akarok érteni ahhoz, odatelepedek, arra figyelek. Istent is akkor értem meg, ha időt szánok Rá, és figyelek arra, amit mond. Ha megértem Őt, akkor könnyebben megértem a másik embert. Értem én a mellettem lévőt? Megértem mi van benne, mi neki a fontos, vagy hol tart most? Mintha legtöbbször nem értenénk meg egymást, talán nem is akarjuk, mert önmagunkkal vagyunk elfoglalva. Krisztusban azonban lehetséges egymást is megérteni.
A nagy király jön: Hozsánna!
1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna!
Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat
szeldelnek útjára, Békességet hoz népe
javára. Áldott aki jött az Úrnak nevébe’, Általa
léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott
fenn a mennyországban, Áldott az Isten a ma-
gasságban!
2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa!
Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, sze-
gény ez és alázatos, De nagyhatalmú és
csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A
bűnt, halált és népeket hódító;
Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi öröksé-
gét.
3. Jézus király és magát annak vallja, De
hogy királlyá tegyék nem javalja; Sőt, noha Is -
ten, Sion királya: Lett az időben szolgák
szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, Aki
pedig bír az egész világgal; Nem jön
királyi fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő
táborban.
4. Ó édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó,
Isten, néped kegyelmes királya! Vezéreld jóra
egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé
bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban
Ülsz drága véreden szerzett országban;
Tégy engedelmes, hű polgárokká S nyert kin-
cseidben birtokosokká.
5. Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja
Törvénye légyen és szent akaratja Cseleke-
detink zsinórmértéke: Áldott királyunk
királyi széke Hű szíveinkben légyen felemelve, És
hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá
a Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése