Vizsgálat

 

J

ákób és családja megérkezett Egyiptomba, és az ország legjobb részén telepedett le (1Móz 47,1-48,22). Isten hatalmas csodát vitt végbe.  A nyomorúságból kivette elhívott népét, és áttelepítette őket egy olyan helyre, ahol van gabona. Nemcsak gabonájuk volt, hanem az állataiknak is volt legelőjük. Gósen földjét az Úr megőrizte a szárazságtól. Isten mindig a legjobbat adja övéinek. Neki van hatalma népét kivenni a nyomorúságból, és átvinni egy jobb helyre. Izráelnek nem kell keresztül menni az éhség hét esztendején, mert ez nem nekik szól. Így veszi ki Isten a ma is az övéit a nyomorúságból. Ő jobbat készített a gyermekeinek. Mit? Egy bővölködő életet.

Jákób találkozott a halottnak hitt fiával. Olyan volt ez számára, mintha feltámadott volna. József él, nagyszerű hír volt ez Jákóbnak. Ennél is nagyszerűbb hír, Jézus él. Akiről azt gondolták, hogy halott, él, mert Isten kihozta Őt a halálból. Élő Urunk van. Keressük Őt, és igyekezzünk megismerni. Mert ahogyan Jákób családjának József volt abban a helyzetben a megmentő, úgy a mi megmentőnk az Úr Jézus Krisztus. Egyedül Ő tud rajtunk segíteni. Ő ad kenyeret, és védelmet. Átvisz minket a maga országába, ahol békesség és biztonság van. Nem a földi országok jelentik számunkra a biztonságot, hanem Isten országa.

Jákób halála közeleg és ő hívatja és megáldja őt. Jákób tudja, hogy elhívása nem Egyiptomra, hanem Kánaán földjére szól. Ezért azt akarja, hogy azon a földön temessék majd el. Jákób nem akar a világban maradni. Most Egyiptomban van, mert Isten kimentette őt a szűk esztendők elől, de tudja, hogy népének hol a helye. Isten gyermeke nem merülhet el a világban. Mi nem oda, hanem az Úr Jézushoz tartozunk.

Jákób József fiait fiaivá fogadja és megáldja őket. Igaz, a sorrendet felcseréli, de ez nem az öregség miatt van. Isten akarata ez. Mert Ő nem az emberi sorrendekhez alkalmazkodik. Őnála az utolsókból is lehetnek elsők. Sőt az Úr Jézus arra törekszik, hogy akiket utolsóknak tartanak, azokból elsők legyenek. Ő azokat sem rekeszti ki kegyelme megismeréséből, akik lemaradtak, akik még nem hallottak Róla.  Így azután van esélyünk Istenre találni. Van esélyünk a bűnből megszabadulni és új életet kezdeni Vele.

Az áldást követően Jákób elmondja, hogy ő meghal, de Isten velük lesz. És ez a lényeg. Ha az emberi segítség elmúlik is, vagy teljesen magunkra maradunk, nem kell félni, mert az Úr velünk marad. Ő nem hagyja cserben az övéit. Isten veletek lesz, ennél nincs nagyszerűbb üzenet. Ezt hagyja hátra Jákób, nem én vagyok a lényeg, hanem Isten. Ha meghalok, Ő itt marad, és Vele mehet tovább az  élet. Mit hagyunk magunk után? Én is Istent hagyom családtagjaimra? Ezzel áldom meg őket, hogy Isten marad, és Őreá támaszkodhatnak? Isten veletek lesz, és visszavisz. Ebben benne van, hogy Isten szabadítására lesz szükségük. Nem maguktól mennek majd vissza Kánaán földjére. Belesüppednek a jólétbe, de Isten kiemeli majd őket Gósen földjéről. Amíg jól megy a soruk, eszükben sincs az ígéret földje. Nem akarnak visszamenni. Akkor kiáltanak majd, amikor nyomorgatják őket. Az Úr meghallja majd kiáltásukat. Kiáltsunk, kérjük a szabadítást, hogy e világ vonzásából Isten országába léphessünk.

Az apostol levele végén önvizsgálatra szólít fel (2Kor 13,1-13). Ne mások hitét, hanem a sajátunkat tegyük mérlegre. Próbáljátok meg, vizsgáljátok meg, hogy hitben vagytok-e! Miért fontos ez? Mert ezek szerint megtörténhet, valaki úgy gondolja, hitben van, és mégsem. Ez tragikus önbecsapás. Azért, hogy ezt elkerüljük, vizsgáljuk meg önmagunkat. A próba eszköze az ige, és az Úr Jézus Lénye. Az igébe tekintve és az Úr Jézus mellé állva látható meg, hogy hitben élünk-e. Az ige megmutatja milyen gyümölcsöt terem az életünk. Krisztus jelenléte meglátszik. És ezt nekünk is meg kell magunkban látni. Ha Ő jelen van, akkor Krisztusi gyümölcsök fognak megjelenni. És ezeket meg lehet különböztetni a világ és a test cselekedeteitől.

Pál azért imádkozik, hogy semmi gonoszt ne tegyenek, és azért, hogy tökéletesebbek legyenek. Másképp mondva, haladjanak előre a hitben. Legyen látható változás és különbség. Különbség a világ életétől. Mindezzel azt mondja az apostol, lehetséges tökéletesebbé válni. Isten Lelke formálja a tanítványokat. Ne maradjunk le annál, ahol tegnap tartottunk, hanem törekedjünk a tökéletességre.

Pál imádkozik a gyülekezetért, fontos számára az imádság, fontos nekünk is? Imádkozunk egymásért, a gyülekezetért? Hordozzuk egymást az Úr előtt? Odaborulunk minden dolgunkkal az Úrhoz?

Végezetül Az Úr kegyelmét, Isten szeretetét és a Szentlélek közösségét helyezi a szívükre.  Legyenek mindig közösségben a Szentlélekkel, éljenek az Ő jelenlétében. És ezt helyezi a mi szívünkre is, maradjunk meg élő kapcsolatban az Úrral. Kapaszkodjunk mindig a kegyelembe. A kegyelem azt jelenti, az Úr Jézus Krisztus elengedi ítéletünket. Kegyelemben az elítéltet részesítik. Azt az elítéltet, aki kéri a kegyelmet. Mindez azt jelenti, a kegyelmet akkor tapasztalom meg, ha látom, hogy ítélet alatt vagyok. Akit nem ítéltek el, nincs szüksége kegyelemre. Akinek nincs adóssága, annak nincs mit elengedni. Ezért lényeges, hogy mindig lássam az életem, lássam, hogy kegyelemre szorulok. A kegyelem Krisztus által elérhető, mindenkor szükségünk van rá. Hiszen Isten kegyelme erőforrás is. Merítsünk erőt belőle.

 

 

Testvérek, menjünk bátran

 

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy

veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél

előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s

igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város fe -

lé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár

jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén

halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, va -

gyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket

gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De

egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se

hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit aj-

kunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége

győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten

át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd

sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár

ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár

angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

 

Isten áldásával.