Két pillér

M

ai zsoltárunk sok erőt adó üzenetet tartalmaz (Zsolt 16,1-11). A szentíró lénye mélyéből fakadnak fel a bizonyságtétel szavai, amit elmond, az mind az övé, azt ő így gondolja és éli meg. Ezeket tapasztalta meg az Úrral való személyes kapcsolatában. Mert a zsoltárosnak élő kapcsolata van Istennel, nemcsak a bajok idején sóhajt, jaj, Istenem, hanem állandóan beszélget Vele, úgy, mint a gyermek az édesapjával. Erre a közvetlen kapcsolatra hív az Úr, benne Önmagával akar megajándékozni.

Micsoda vallomás: rajtad kívül nincs, ami jó nekem. Elgondolkodtam és megkérdeztem az Úr előtt, ezt én is ilyen őszintén el tudom mondani? Valóban Ő a legfőbb jó a számomra? Igazán ennek a vallásnak az értékét a próba mutatja meg, amikor mindent elvesz az élet, és csak az Úr marad meg. Ha elveszítem az egészséget, a biztonságot, a munkaképességet, a barátokat, és csak az Úrra támaszkodhatom, akkor is ezt mondom, Te vagy a legfőbb jó? A gazdag ifjú fordítva élte meg ezt a kérdést, nem az élet vette el javait, hanem az Úr kérte, hogy Érte adjon el és hagyjon ott mindent, és nem tudta megtenni. Kiderült, hogy számára nem az Úr a legfőbb jó, neki még a vagyon, az otthon melege, a biztonság, a pozíció nagyobb jó. Eljutottam-e már oda, hogy az Úron kívül nincs, ami jó nekem? Így, ha kár ér vagy kimaradok valamiből, már nem zúgolódom, mert megmarad az Úr, Őt senki nem veheti el tőlem.

A zsoltáros szíve tele van hálával, áldja az Urat, mert tanácsot ad neki. Igen, nem formális a kapcsolata Istennel, és nem is szolgáltatás-igénylő, hanem elmondja problémáit, és tanácsot, vezetést kér velük kapcsolatban. És azért áldja az Urat, mert jön tanács, megkapja a vezetést. Így jöjjünk mi is az Úrhoz, kérjük tanácsát, vezetését minden dolgunkban, mert Ő válaszol. A vezetést az igéből adja, ezért fontos, hogy folyamatosan olvassuk a Bibliát, mégpedig valamilyen vezérfonal mentén. Tehát a tanács nem úgy érkezik, hogy felcsapom a Bibliát, és ahol kinyílik, rámutatok egy versre, mert ez tévútra vezet. Az Úr tanácsa a rendszeres kapcsolat által jut el hozzánk. Lehet, hogy nem kapjuk meg a választ azonnal, de fog jönni. Mindig a teljes Írás fényébe helyezzük azt az igét, amiben az Úr válaszát felismertük.

Az Úr vezetésének a felismeréséhez szükséges, amit Dávid mond: Az Úrra tekintek szüntelen.  Mindig nézzünk Rá, ne tekingessünk másfelé, népszerű tanítók véleményére, hanem csak egyedül Őreá. Megvan az a veszély, hogy bár olvassuk az igét, de nem az a végső érv, amit mond, hanem amit mások mondanak. Sokféle igehirdetést, tanítást hallgatunk, és majd ezek alapján hozzuk meg a döntést. Azonban Urunk azt akarja, mindig Rá nézzünk, mert ott van övéi mellett. Mennyire tudta Dávid, a jobbomon van, és ezért nem tántorodom meg.

Megismerteted velem az élet útját, hát igen, magam én azt nem találom meg.  Sokféle jelzés van a világban, és mind úgy áll elénk, hogy az élet útja felé mutat, de amikor rájuk lépünk, kiderül, hogy ezek tévutak. Szükségünk van kalauzolásra, és az Úr Jézus úgy jött el, mint jó Pásztor, aki az élet útjára vezet. Az Úr Jézus nem vezet félre, nem ad rossz tanácsot, hiszen minden tanácsát és útbaigazítását életével pecsételte meg. Aki meghalt értem a kereszten, az nem fog rossz irányba küldeni. Jézus az egyedüli megbízható idegenvezető. Szükségünk van Rá, mert Nélküle nem találjuk meg a helyes utat.

Teljes öröm van tenálad, mindig ezt hajkurásszuk, a teljes örömöt, amit boldogságnak nevezünk, és ez Nála található meg. Az Úr megismerése és követése nélkül csak örömszilánkokra találunk, de nem a teljes örömre. Pál Jézusban találta meg, ezért örül a börtönben, a nélkülözés, a szenvedések közben is. Öröme Krisztusból fakad, ezért kimeríthetetlen.

Beszélni könnyű, cselekedni nehezebb, de a keresztyén út az élet, a cselekedetek útja (1Jn 3,18-24). Jézus is cselekedte, élte, amit tanított. A keresztyénség ereje a megélt igében, a cselekvő szeretetben rejlik. Hiszen a kegyelem is cselekvés, Isten megbocsát, elengedi a bűneinket. Szeretete a kereszten ábrázolódik ki, nemcsak mondta, hogy szeret, hanem meghalt értünk a kereszten. Mondta is, és tette is. És ennek a tanítványok életében is így kell lennie. A szeretetnek két lábon kell állni, a kimondás és a cselekvés lábain. Mondani és cselekedni, ez a két pillér tartja erősen hitünket, és teszi élővé. Nincs meg az egyik a másik nélkül.

Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Vádolhat a szív, mert az Úr ismeri az életünket, tisztában van tetteinkkel és indítékainkkal. Ez megóv az elbizakodottságtól, a hiú dicsőségvágytól, de le is leplezi szándékainkat. Istent nem téveszthetjük meg, tudja, mit miért teszünk. Bizony, bűnbánatot kell tartanunk, hányszor mutatunk kifelé önzetlen szolgálatot, de belülről a dicsvágyunk hajt, meg akarjuk mutatni, hogy vagyunk valakik. Gyakran azt üzenjük burkoltan, több vagyok, különb vagyok, mint a másik. Hányszor a tetteink nyomán várunk valamit, elismerést, megbízatást. Uram, tisztítsd meg a szívem a rejtett üzenetektől, és könyörülj, hogy mindig Téged tudjalak láttatni. Ne én akarjak kitűnni a jó tettek, a szeretet cselekedetei által sem, hanem neved dicsőíttessék.

Fontos az Isten Fia nevében való hit, tehát hinni azt, hogy Jézus a Krisztus. Azt jelenti ez, hogy a názáreti Jézus több, mint ember, Ő az élő Isten Fia, Aki elvette bűneimet, Ő az én Megváltóm, életem Ura. Ez pedig magával hozza a Neki való engedelmességet, teszem, amit mond.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.