Várjuk az Úr megjelenését

K

ét gyönyörű, békességet és erőt kölcsönző zsoltár jutott karácsony napjaira (Zsolt 27,1-28,9). Ha nem kaptuk meg azt, amire a lelkünk vágyik, vonuljunk félre ezzel a két zsoltárral, és bizonyosan feltöltődünk általuk. Árad belőlük az Úr jelenléte, az Úr megtapasztalt közelsége és az ebből áramló biztonság. Mert az igazi biztonságot nem a fegyverek, nem a kőfalak, hanem az Úr karjai adják. A zsoltáros határozottan jelenti ki, az Úr a segítségem és életem ereje - kitől félnék? Pedig vannak ellenségei, körülveszik olyan emberek, akiktől félnie kellene, ám ő mégsem fél. Nem követi a trendet, mert kitől is félne, ha élő Istene van? És ő ehhez az Istenhez tartozik.

Mindig lesznek körülöttünk ellenségek, sőt, a mai világunk egyre félelmetesebbé válik, úgy alakul, hogy az emberekben félelem alakuljon ki, és tovatűnjön a biztonságérzet, ám, aki ismeri az Úr Jézus Krisztust, az a legnagyobb terror idején is biztonságban tudja magát, mert annak az Úr a menedéke. Félelmetes helyzetek és időszakok mindig lesznek, de a félelem mégis távol lehet a szívünktől, mert az Úr legyőzte a félelmet.

A biztonságot nem emberek nyújtják egymásnak, hanem az Úr, ismerjük fel mi is. A békés ünnep és élet nem belőlünk fakad, hanem az Úr Jézus Krisztusból. Az Úrban való bizalom bátorrá tesz. Mennyire nem félt Pál apostol a viharba került hajón, mert ismerte az Urat, megbízatása volt Tőle. Tudta, hogy az Úr célba juttatja a hajótörés által is.

Nekünk is szól az ige, légy erős és bátor szívű, vagy ne engedjünk a félelmeknek, és merjük bátran vállalni Isten akaratát.  Ne csak az ünnepben, hanem a mindennapokban is.

Dávid mindig úgy áll az Úr elé, hogy meghallgatja őt. Igen, Isten nem zárkózik el övéi imádsága elől. Jó ezt nekünk is tudni, beszélgethetünk vele, mert kész meghallgatni minket. Sőt, a király hálát ad, mert meghallgatta az Úr. Bizonyos ebben, nem jövő időben fogalmaz, nem reménykedik benne, hanem biztos benne. Sok csodálatos ígéret van ezzel kapcsolatban, sőt, az Ószövetségben is gyakran látjuk, amikor Izráel nehéz helyzetben kiált az Úrhoz, Ő meghallgatja népét, és készíti a szabadulás útját. Ezért vallja meg Dávid: erőm és pajzsom az Úr, benne bízik a szívem. Mivel annyi tapasztalata van, bízik Benne. Bízz Te is az Úrban, drága kegyelmében, mert Ő nem hagy cserben. Lehet, hogy nem a kívánságainkat elégíti ki, de mindig közel van ahhoz, aki őszintén és igazán hívja.

A karácsony lényegét mondja el Pál apostol, megjelent Isten üdvözítő kegyelme (Tit 2,11-3,7).  Eljött Jézus Krisztusban a kegyelem, és így nem a gyermekre, hanem a felnőtt, értünk munkálkodó és életét adó Úrra helyezi a hangsúlyt. Ha nekünk karácsony csupán egy rég született gyermekre való emlékezést jelent, akkor leragadunk és lemaradunk. Akkor a karácsony csak egy letudnivaló ünnep, amin túl kell lenni, ki kell bírni valahogy, aztán egy évig ismét nyugtunk lesz tőle. Nem kell jövő karácsonyig templomba menni. Azonban, aki itt tart, az igazából nem hívő keresztyén, az nem tanítvány. Akkor csupán egy hagyománynak teszünk eleget, amihez a személyünknek semmi köze, kívül marad rajtunk. Azonban Jézus azért jött el, hogy közünk legyen Hozzá, nem kívül akar maradni, hanem közel akar kerülni a szívünkhöz, a mindennapi életünkhöz. Beleszólást akar az életünk folyásába. Beleszólhat a dolgaidba? Van köze a szívednek is Jézushoz?

Amikor Jézus belép az életünkbe, elkezdődik egy új életforma, amit tanulni kell. Messze nem fejeződik be a keresztyénség a hitre jutással pláne nem a konfirmációval. Isten iskolájába nyerünk felvételt, és megkezdődik az oktatás, a kiképzés. Ehhez az Úr a Bibliát és a gyülekezeti alkalmakat kínálja fel. Mindennap olvassuk az igét, és a Lélek vezetni fog az ige és az Úr mélyebb megismerésében, akarata cselekvésében.

A kegyelem megszabadít az önző és önpusztító élettől, amit folyatunk. Nincs más a magmaradáshoz, mint az élő hit Krisztusban, és az Ő életformája. A kegyelem minden ember számára megjelent, vagyis Isten nem zár ki senkit az új élet lehetőségéből, az üdvösségből. Mi zárhatjuk ki magunkat, ha nem törődünk ilyen nagy kegyelemmel, ha úgy teszünk, mint a menyegzőre meghívottak, hogy nem törődünk a meghívással, és csak saját magunkkal, dolgainkkal vagyunk elfoglalva.

Az életünk lehet bizonyságtétel a még nem hívők számára. Mindig hangsúlyozni kell, hogy amíg az Úr nem talált ránk, mi is tévelygők voltunk. Minket is fogva tartottak a különféle élvezetek. Nem a magunk erejéből lettünk más emberek, hanem az Úr szabadítása, bűnbocsátó kegyelme által.

Mindez bizonyságtétel is a még rabok számára, ők is lehetnek szabadok. Jézus Krisztus azért jött, hogy a rabságból kiszabadítson. Jézus eljövetelével Isten emberszeretete érkezett meg világunkba. Ez fontos, Isten szereti az embert, és meg akarja menteni. Nem a mi cselekedeteinkért, kiválóságainkért lehet új életünk, hanem ingyen kegyelemből. Isten Szentlelke Jézus érdeméért elvégzi bennünk újjászülő munkáját. Erre mindenkinek szüksége van.

Lényeges még látnunk azt is, hogy az Úr Jézus nem gyermek, Ő Úr, Aki el fog jönni. Mi pedig boldog reménységgel várjuk a jövetelét. Igen, várjuk Őt, mert jönni fog!

Itt állok jászolod felett

1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; :/: Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. :/: Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, :/: Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: :/: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!

Isten áldásával.