M
|
ilyen könnyen
elcsüggedünk, ha azonnal nem látunk eredményt, vagy nem érezzük Isten
közelségét (Zsolt 13,1-6). Ha nincs változás, nem mennek a dolgaink, hajlamosak
vagyunk úgy gondolni, Isten elfordult tőlünk. Még Dávid is beleesett ebbe a
csapdába, ámbár mi előnyösebb helyzetben vagyunk. Van Bibliánk, így a hitünk
nem érzelmeken, hanem az Úr szaván alapszik. Így, ha nem is érzem mindig Isten
jelenlétét, de az igét felnyitva tudom, hogy Ő hű, és nincs távol tőlünk. Ha mégis
van távolság, azt a bűneim okozzák, és ha ezt meglátom, majd a bűnöket
megbánom, ismét rendeződik a kapcsolat.
A nehéz élethelyzetekben a meddig kérdés helyett már azt kérdezhetjük,
mit akarsz, Uram, ezzel elvégezni. Mire akarsz megtanítani? A tanítványok a
háborgó tengeren szintén úgy érezték, Jézus nem törődik velük, hagyja őket
elveszni, pedig ott volt a hajóban. Miért
alakult ki ez az érzésük? Azért, mert ők nem fordultak azonnal Jézushoz. Úgy
gondolták, boldogulnak Nélküle, és hagyták elaludni. Gyakran mi is így vagyunk,
elboldogulunk Urunk nélkül. Igen, amíg csendes a tenger, nem gondolunk Vele,
értünk mi a hajózáshoz, az élethez. Amikor kitör a vihar, még mindig magunkban
bízunk, de ha nem sikerül azonnal megoldást találni, idegesek leszünk, és akkor
jut eszünkbe Istent keresni. Ilyenkor
vádoljuk: nem törődsz velünk, hol vagy már? És eszünkbe sem jut, hogy
milyen hosszú ideje mi nem foglalkoztunk Vele. Mikor olvastam utoljára igét?
Voltam istentiszteleten? Adventben Őreá figyelek, keresem, és várom az
érkezését? Vagy sodor az ár, visznek a különféle programok, és időm sincs az
Úrral együtt lenni? Aztán ha lemerülnek lelkem erőforrásai, Istent okolom.
Dávid végül az Úrhoz fordul, Őt kéri, tekints rám, hallgass meg. Ahhoz
azonban el kell mondanom a problémámat, fel kell tárnom a szívemet. Dávid
eljutott erre a felismerésre, de Te eljutottál-e már ide? Rádöbbentél-e arra, hogy meg
kell állni, abba kell hagyni a folytonos rohanást, csendben kell lenni az Úr
előtt. Mert az Ő szavát csakis csendben hallhatjuk meg.
A depresszióból az imádság, az Úrban való bizalom emel ki. Hűségedben
bízom, mondja Dávid, és mivel számára Isten hűséges, akire akkor is lehet számítani,
ha éppen nem érzi a közelségét, már tud ujjongani. Ez a csüggedés ellenszere,
ismerem Istent és ujjongva bízom a segítségében. Vagyis tudom előre, hogy meg
fog szabadítani. A csüggedést a sötétben látás táplálja. Ezért a pozitív látás és az Úrnak való ujjongás, a hangos éneklés, az Úrban való bizalom az
ellenszer. Aki bízik Isten segítségében, az kifelé lépeget a depresszióból, és ezen
az úton segít az ének. Az Úrnak való
éneklés azt jelzi, Őt dicsőítem, tehát Róla szóló énekeket éneklek. Ezek pedig
átmossák a szívünket és gondolatinkat. Felszabadítanak, mert az Úr győzelméről,
szabadításáról tesznek bizonyságot. A megtapasztalt segítség további éneklésre,
hálaadásra serkent. A hála pedig távol
tartja csüggedést.
Megtévesztés ma is folyik, az a cél, hogy ne lássuk meg a lényeget (1Jn
2,26-29). Se az élet, se az ünnep lényegét. Mindkettőnek Jézus ad
értelmet. Jézus nélkül az életünk üres, szegény, és az ünnepünk is tartalmatlan marad. Hiába kínál annyi mindent ez a világ, de nincs benne igazán élet, nincs
benne öröm és boldogság. Nem véletlenül
utasította el az ördög minden kínálatát az Úr Jézus. Hiába a világ minden
kincse és hatalma, de ha nincs kapcsolata az Atyával, az egész nem ér semmit.
Mert ennek a világnak minden dicsősége igen hamar elmarad, csak az ige és
Isten országa tartós és örök. Nagy hanggal énekeljük az istentiszteleten a
fentebb idézett éneket, mégis pont a világ dicsőségének, a mulandónak
hajszolása teszi ki időnk nagy részét. A szánk igazat ad a szövegírónak, de a
szívünk mégis az értéktelen, az elmúló után sóvárog. Miért? Mert nem ismertük meg az igazi
értéket, nem látjuk, hogy Jézus mindennél többet ér. Aki ezt felismeri, kész Érte mindent odahagyni. Aki Őt követi, annak a szíve nyugalmat talál, az tud
megelégedni és egyszerűen élni.
A megtévesztés ellen van védelem. Mi? Ki! Isten Szentlelke, Ő tanít meg
az ige által helyes istenismeretre, és mutatja meg az igazságot. A Lélek
átlátja és leleplezi övéi előtt a valóságot. Engedjünk a Szentlélek
vezetésének, engedjünk tanításának.
A másik hatékony védekezés a Krisztusban való megmaradás. Az Úr a
tanítványokkal való kapcsolatát a szőlőtő példázatában mutatja be. A vessző a
tőkéből nyeri az életnedvet, és amíg benne van, gyümölcsöt terem. A tanítványok
a szőlővesszők, és amíg Jézusban megmaradnak, gyümölcsöt teremnek. Az Úrban
megmaradó tanítvány képes elkerülni a megtévesztők csapdáit. Maradjunk meg az
Úrban, mert Nélküle nincs életünk.
János rámutat, legyünk türelemmel, mert az Úr el fog jönni. Igen, Ő
eljön, akkor is, ha még nem teljesült be ez a várakozás. Az elmúlt évtizedek nem
azt üzenik, hogy nem fog visszajönni, hanem az Atya türelméről tesznek
bizonyságot. Vár még, mert nem vesztünket akarja, hanem azt, hogy megtérjünk és
éljünk. Tehát ami késlekedésnek látszik,
az haladék, még mindig kapunk időt a megtérésre, az Úrral való új kezdésre.
Éljünk ezzel a lehetőséggel. Gondoljuk meg, ha az Úr már akkor visszajött
volna, amikor én még nem ismertem a drága kegyelmet, elvesztem volna. Adjuk meg
másoknak is a kegyelem megismerésének, átélésének a lehetőségét.
Inkább figyeljünk arra, hogy ne szégyenüljünk meg, amikor megérkezik. A
megszégyenülés azt jelzi, hogy bár én hívőnek gondoltam magam, mégsem vagyok
az. Az Úr azt mondja, nem ismerlek téged. Kinek mondja? Annak, aki nem ismerte
meg Őt, nem fogadta el kegyelmét, hanem érdemeiben, tetteiben bízott. Nekünk
nincs érdemünk, nem jár a kegyelem, de Isten ingyen felkínálja Jézus érdeméért.
Bűnbánó és alázatos szívvel fogadhatom el. Hámán is megszégyenült, amikor azt
gondolta, a király csakis őt tüntetheti ki, egyedül ő rá a méltó. Jó tudni, hogy senki nem méltó az üdvösségre, így ne magunkban, hanem egyedül az Úr Jézus
nevében bízzunk, mert csak Általa van megváltásunk.
TANÍTS, URAM, MEGHAJLANI
1.
Taníts, Uram, meghajlani,
Mint szélben az arany kalász!
Hajoljak meg, ha Szentlelked
Reám fuvall s porig aláz!
2.
S dacos szívem ha ellenáll,
Midőn a Lélek rálehel,
Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg
Lelked tüzében égjen el!
3.
Mint bősz hullám, mely megtörik,
Ha parthoz űzi zúgó szél,
Úgy törjön össze szívem is,
Amint Tebenned partot ér!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése