2016. december 8., csütörtök

Egyedüli orvosság az ige



T
erhek alatt roskadozva, szenvedések idején Isten gyermekét is megkörnyékezheti a gondolat: Isten távol van tőlem (Zsolt 10,1-18). Azért szenvedek, mert nincs mellettem az Úr, és feltör a kérdés a szívéből, miért hagysz magamra? Olyan könnyen elcsüggedünk és sajnáljuk magunkat, mindeközben meglátjuk azt, akinek semmi baja, aki talán nem is jár az Úr útján, és gondtalanul él. Elképzelései megvalósulnak, kapzsisága telhetetlen, Istent is csúfolja. Bizony, könnyen levesszük szemünket az Úrról, és ezekre az emberekre figyelünk. Azonban ők a gonosz csalijai, azt akarja, hogy ne Istenben reménykedjünk, hanem legyen irigység a szívünkben. Ha másokra nézünk, megkeseredünk, sajnáljuk magunkat, ha pedig felfelé tekintünk, átéljük az Úr közelségét és szeretetét.
Az Isten nélkül élő emberek átmeneti sikerei könnyen megtéveszthetnek, még mi is elhisszük, Isten nélkül minden sikerül, és jobb annak, aki nem hisz. Pedig mindez a látszat, a valóság az, hogy ezek az emberek szívükben nem boldogok, azért sikerülnek dolgaik, és jutnak egyre többre, mert nem tudnak megelégedni, érzik szívükben a hiányt, mint a gazdag ifjú, és ez a hiány nyugtalanná teszi őket. Hiába van mindig több vagyon, élvezet, szórakozás, nem lesznek boldogabbak, mindig valami más kell, mindig elromlik, ami épp most van.
Azonban mi tudjuk, hogy nem úgy mennek a dolgok, amint az emberek gondolják, mondhatja valaki, nincs Isten, de azért Ő létezik, és elhessegetheti magától a számonkérés, az ítélet napját is, de azért az meg fog érkezni. Ha még ezt nem is látjuk és türelmetlenekké válunk, lássuk meg, hogy Isten időt ad mindenki számára a megtérésre, mert Ő azt akarja, hogy a bűnös ember megtérjen és éljen. Ne veszítsük el türelmünket, és ne engedjük a haragot vagy az irigységet a szívünkbe, hanem hordozzuk imádságban az embereket, a minket gúnyolókat is. Az imádságban erő van, általa változások mehetnek végbe a szívben és a gondolkodásban.
A zsoltáros lassan leveszi tekintetét a bűnös, istentelen környezetéről, és az Úr felé fordul. Jó látni a zsoltárban, hogy az Úr előtt hogyan formálódik. Minden keserűségét Isten elé viszi, nem embereknek panaszkodik, hanem az Úrnak mondja el, ami a szívében van. És mivel Istenhez menekül, megtisztul, a panasz, a sóhajtozás helyére az Úrban való bizalom költözik. Ezért menjünk mi minden sérelemmel, keserűséggel az Úr elé, mert ott felszabadulunk, már nem másokat figyelünk, hanem az Úrban gyönyörködünk. Egy másik zsoltár pont erre biztat, gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit. Nem én hajtok, szerzem meg, hanem Ő ad, annak, aki kér Tőle.
A zsoltáros ismeri Istent, és ez a legfontosabb, jól megismerni Urunkat, kicsoda Ő, és mit tesz értünk. Mert ha ismerjük, akkor nem bizonytalankodunk, és tudjuk, hogy mindig számíthatunk Rá, mert Ő más, mint mi. Ő látja a bajt, odafigyel a gyámoltalanra, ezért bízhatunk benne. Az Úr előtti csendességben mi is rádöbbenünk, hogy nyugodtan Rábízhatjuk Istenre magunkat. Ha beülünk az autóba, rábízzuk magunkat a sofőrre, és nincs bennünk kétség vagy félelem, tudjuk, célba érünk. Így bízd magad az Úrra, bízd magad a kegyelemre, és célba érsz!
Szeretteim - micsoda megszólítás ez, János mindenkire agapé szeretettel tekint (1Jn 2,7-11). Pedig bizonyára voltak olyanok is köztük, akik nem voltak szeretetreméltók, akik bosszúságot okoztak neki. Milyen jó, ha mi is az agapén keresztül tekintünk egymásra, akkor nem a hibákat, rossz tulajdonságokat látjuk majd, hanem az embert, akinek szeretetre, igei segítésre van szüksége.
Nem új dolgokat ír az apostol, hanem az igét adja eléjük, azt, amit hallottak, amikor hitre jutottak.  Nem új dolgokra, népszerű beszédekre van szükségünk, hanem a tiszta igére, arra, ami átformált, ami által megismertük Urunkat. Mert továbbra is az ige alakít és vezet. Isten szava ma is megbízható, ma is az egyedüli orvosság és segítség minden problémánkra.
Az új üzenet, hogy a sötétség szűnni kezd, igen, ahol az ige megjelenik, ott kezd szűnni a sötét, hiszen az Úr a világosság, és amilyen mértében bejut az életbe, olyan mértékben húzódik vissza a sötétség. Mivel fénylik a világosság, mert Jézus eljött a világba, és hangzik az evangélium, figyeljünk a fényre. Ne engedjünk a sötét, lehúzó gondolatoknak, hanem tegyük ki magunkat az Úr világosságának. Vegyünk valódi fénykúrát. Aki Jézusra figyel, amint a napraforgó is a napra néz, annak a szíve megfürdik az igazi világosságban. És ez a fény elűz minden ártó, sötét gondolatot. A sötétség elleni védekezés a a fény felé való fordulás.
Aki a világosságban jár, annak az életében, a másik emberhez való kapcsolatában is meglátszik ez. Aki a világosságban jár, az szereti testvérét, mégpedig krisztusi szeretettel. Ez a szeretet segítő szeretet. Ha elbukik, a másik talpra állítja, és tovább segíti az úton. Mert egymás segítségére is szükségünk van. Ahol gyűlölet van, ott nincs világosság. Tehát az ige rámutat: azért gyűlölünk, mert nincs jelen az Úr Jézus Krisztus. Ahol Ő jelen van, ott a szeretet, a megbocsátás, a bűnöst mentő indulat jelenik meg.


 Megáll az Istennek Igéje


 Megáll az Istennek Igéje, És nem állhat senki ellene,
A nagy Isten vagyon mivelünk, És Szentlelke lakozik bennünk.


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése