A Könyv

 

A

 városfal elkészült, azonban Nehémiás nem dől hátra, nem mondja, most már pihenhetek (Neh 7,4-38).  Meglátja, kevés lakosa van a városnak. Nem elég a külső építkezés. Nem elég az épületek karbantartása, emberekre van szükség. Isten népe emberekből áll. Az Úr Jézus is, amikor eljött az emberrel foglalkozott. Szertejárt, kereste és mentette az embert. Nehémiás is meglátta, hiába kész a városfal, ha nem él elég ember Jeruzsálemben. Felismerte, hogy az ember mindennél fontosabb.  Hányszor a dolgaink fontosabbak az embernél. Pedig az Úr a tanítványokat is az emberekhez küldte, az volt a feladatuk, hirdessék az evangéliumot. Isten örömüzenete, ami rendbe hoz, felépít, és megerősít.

Most is imádkozóként látjuk Nehémiást. Odaállt Isten elé és  őt kérdezte mi a megoldás. Honnan tudjuk? Isten felindította a szívét, vagyis megmutatta neki mit tegyen. Az imádságos szív kap választ az Úrtól, és látja meg mi is a teendő, mi Isten akarata. Meglátta, hogy nem a város kiépítése a fontos, hanem a várost megtöltő ember. Az a lényeg, hogy legyenek, akik a városban élnek, és így részt vesznek Isten országa építésében. Ma is az a legfontosabb, hogy legyenek, akik belépnek Isten országába és azt építik.

Kik alkotják Isten országát? Azok, akiket az Úr visszahozott a fogságból. Azokból alakítja ki a város lakosságát, akik visszatértek, akik átélték a szabadítást. Ma is azok Isten országa polgárai, akik átélik a szabadítást, akik tudják, hogy Isten nélkül éltek, de meghallották az igét, és visszatértek az Úrhoz. Tehát nem erővel telepít be embereket, nem az vezérli mindegy kik laknak itt, csak meglegyen a létszám. Isten városában Isten gyermekeinek kell élni. Azoknak, akik életüket az Úrnak adták, és szívükben is újjá lettek. Ez azt jelenti, szeretik az Urat, és egész életüket alá rendelik Neki. Meglátták, csak akkor lesz kiteljesedett az életük, ha mindenben Isten igéje alá rendelik az életüket. A fogság az engedetlenség következménye volt. Az engedetlenség mindig rossz irányba visz, eltávolít az Úrtól. Másrészt, ha ezt nem látjuk meg, és nem korrigálunk, megvan a következménye is. Azonban Isten nem feledkezik meg övéiről, és elkészíti a hazatérés lehetőségét. Aki erre igent mond, aki vállalja, az megtapasztalja az Úr szabadítását, vezetését, oltalmát. Ahogyan Ebben az időszakban a hazatérő zsidók is mindezt átélték.

Miért mentek haza ezek az emberek? Mert vonzóvá lett számukra Isten. Tudták, hogy Ő az Úr, és azzal is tisztában voltak, hogy országot adott nekik.  Meglátták, az ő hazájuk nem ott van. Bár meglátnánk, hogy a mi hazánk nem itt van, hanem a mennyben. Mi Isten országához, és nem ehhez a világhoz tartozunk. Aki az Úr Jézust követi már ebben a világban az Ő országának a polgára. Beletartozunk az Ő világba, és ott Ő a Gazda. Ő ad békességet és a Vele való kapcsolatban találunk biztonságot is.

Beteljesedik az Isten titka, ahogyan a prófétáknak hírül adta, vagyis kijelentette (Jel 10,8-11). Ezzel elmondja a hatalmas angyal Jánosnak, hogy Isten a próféták által mindent elmondott, amit tudnunk kell. Minden itt van a kezünkben, mert Ő nem rejt el semmit övéi elől. Aki meg akarja ismerni Isten akaratát, mindazt, ami történni fog, megismerheti. Hogyan? Isten igéjének kutatása által.  Azért kaptuk a Bibliát, hogy az Istent kereső, és Őt megismerő ember ne legyen sötétségben. Ennek ellenére mégis időnként úgy tűnik, Isten gyermekei is zavartak, bizonytalanok. Pedig nekünk nem kell bizonytalanságban élni. Tudjuk merre halad a történelem. Azt is kijelenti az ige, hogy ne erre a földre rendezkedjünk be, mert ez a föld elmúlik, de mi új eget és új földet várunk, amiben igazság lakik.

A mennyben Jánost kalauzoló hang ismét utasítást ad, és felszólítja, vegye át a könyvet a hatalmas angyaltól. Nem tudom odamernénk-e menni az angyalhoz, hiszen olyan lenyűgözően félelmetesnek látszik. Ám amikor az ember Isten szavának engedelmeskedik, félelmes helyzetekben sem kell elbátortalanodnia. János hitben megteszi az utat, odamegy és elkéri a könyvet. Nem előre nyújtja az angyal, hanem el kell kérni. Nem kapjuk meg az Úr bölcsességét, országának titkait előre. Oda kell menni és el kell azt kérni. Hogyan tehetjük ezt meg ma? Úgy, hogy kézbe vesszük a Bibliát és imádságos szívvel kutatjuk. Az ige,  könyörgés által nyílik meg. Itt nem elég az emberi bölcselkedés, a tudományos felkészülés. Az Igét Isten Lelke tárja fel az arra szomjas szív előtt. Lehet emberi módon is foglalkozni a Bibliával, tudományos módszerekkel is kutathatjuk, de mélységeit csakis a Lélek tudja feltárni előttünk. Miért? Mert mindig a szerző ismeri a legjobban az művet. Így a Bibliát is a szerző, Isten Szentlelke ismeri igazán. Ő tárja fel előttünk. 

Nem elég átvenni a könyvet, hanem meg is kell azt ennie Jánosnak. És ez ma is így van. Ne csak felületesen foglalkozzunk az igével, hanem engedjük, hogy átjárja egész lényünket. Rágjuk meg jól, mint az ételt is. Csak akkor válik táplálékká, ha igyekszem azt meg is érteni, és addig rágódom rajta, amíg meg nem tudom fogalmazni a nekem szóló üzenetet. De nemcsak a személyes üzenetet kell megfognunk, hanem látnunk kell Isten üdvtervét is. Akkor fogunk határozott keresztyénné válni, ha látjuk Isten munkáját a kezdettől a végig, az új teremtéséig. Szükséges megértenünk hol tart az ember, és miért van szüksége ma is a Megváltóra. Ma is a Megváltó Jézusra van a szükségem.

János átvette a könyvet és édes volt a szájában, mert Isten szavát jó tanulmányozni. Örömteli, hogy van ige. Rengeteg ígéret, csodálatos hír található benne. Édes, mert elmondja, hogy szeret, értünk adta Fiát.

Azonban keserű is, mert megmutatja az emberiség életét, történetét. János előtt feltárul az Úr Jézust elutasító ember további élete. Kiderül, hogy nem változik semmit, mert a kegyelem átélése nélkül nincs igazi változás. Megkeseredett a gyomra, mert látja, hogy sokan csak szokásból tartoznak a gyülekezetekbe. Látja, hányszor és hogyan élnek vissza az Úr nevével. Jézus nevében háborúznak, katonákat áldanak meg, és pusztítják az embert. Holott Jézus nem fogott fegyvert, pedig ezt várták a Messiástól, és nem ölt. Senkire nem erőltette rá magát. Bár meglátnánk mindezt, és bűnbánatot tartva, elkezdenénk úgy élni, ahogyan Ő élet.

 

 

AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE

 

1.  

Az írás széjjeltépve,

Szabad vagyok, szabad!

Tudom, hogy megvettél Te,

Meggyőztél már magad!

Fizettél értem drága vért,

S ártatlan életeddel

Áldoztál lelkemért.

2.  

Álnokság nem volt Benned,

Szent vagy, szeplőtelen,

Bűnöm mégis viselted,

Jótállóm vagy nekem.

Elvetted bűnöm teljesen,

Lelkem nem nyomja most már

Még egy porszemnyi sem.

3.  

Ha önmagamra nézek,

Hamar elcsüggedek,

De Jézus, látva Téged,

Újult erőt nyerek.

Öröm tölti el lelkemet,

Hogy Jézus vére által

Igaz s boldog lehet.

4.  

Isten Báránya, Téged

Dicsérlek éj s napon;

Üdvszerző szenvedésed

Meg nem hálálhatom.

Áldott légy, drága kezesünk,

És a Te nagy nevednek

Zengjen dicséretünk!

 

 

Isten áldásával.