Oltalom

 

T

öbb fronton indított támadást a gonosz Nehémiás ellen (Neh 5,1-19). Gyengítette az építőket a pogány népek támadása, majd a belső zúgolódás. Most pedig arról olvasunk, hogy vannak, akik a Júdában élő szegényeket zsákmányolják ki. Egyre nehezebb a helyzet, és ez gyöngíti a munka morált. A belső bajok elvonják a figyelmet a munkáról, és magáról az Úrról is. Nem Istenre figyelnek az emberek, hanem a problémákra. Sátán tudatosan elterel a szolgálattól, és önmagunkra irányítja a figyelmünket. Olyan helyzetet kreál, ami rólunk, a megélhetésünkről, egészségünkről, biztonságunkról szól. Azt akarja, hogy bizonytalannak lássuk az életet, és akkor már nem fogunk a munkára koncentrálni, hanem saját életünkre. Minden magunk körül fog mozogni.

Egyre nehezebb a helyzet, hiszen sokan a városfalnál dolgoznak, kevés otthon a munkáskéz. Így azután vannak, akik eladósodnak Mindezt látva arra a következtetésre jutunk, a hívő ember útja sem könnyű. Ezek a zsidók hazajöttek a fogságból, de az életük nem vált könnyebbé. Azonban Isten országa, az Ő jelenléte mindennél többet jelentett a számukra. A problémát igyekeznek megoldani, és nem vándorolnak külföldre, se nem mennek vissza oda, ahonnan eljöttek. Pedig ott sokkal gondtalanabb volt az élet.  Azonban itt erőteljesen megtapasztalták Isten jelenlétét. Az istentisztelet pedig Isten kegyelmét és irgalmát sugározta feléjük. Az életük forrása az Istennel való élő kapcsolat volt. Mi a mi forrásunk?

Az viszont szomorú, hogy Isten népe között egyenlőtlenség volt. Nem segítették egymást, hanem a gazdagabbak inkább kihasználták a szegények nehéz helyzetét. Szolgaságba taszították honfitársaikat. Ugyanazt tették, mint a nem hívők. Átvették az ő gyakorlatukat. Mindez azt jelenti, hogy csak formálisan Istent imádták, de a valóságban a pénz határozta meg őket. Nem Istent, hanem a pénzt és önmagukat szerették. Miért? Mert a szívükben nem történt változás. Pünkösd után mennyire mást látunk, mindazok, akiknek vagyonuk volt segítették a gyülekezet szegényebb tagjait.

Azonban jó Nehémiást látni, élete példamutató. Valóban látszik, hogy ő az Úr indíttatására érkezett haza. Nem helytartóként, úrként viselkedik, hanem maga is odaáll a résre. Végzi a javítást, lemond a neki járó jövedelemről, és gondoskodik másokról. Segíti azokat, akik bajba kerültek. Nem pénzért, vagy a hatalomért, hanem teljes szívből Istenért munkálkodik. Mivel Nehémiásnak elhívása van, másképp tölti be a helytartói pozíciót. Az Úrra nézve mer más lenni, mer másképp cselekedni, mint ami megszokott. Urunk is egészen másképp cselekedett, mint tették azt mások, vagy a korabeli tanítók. Mindig vállalta önmagát és vállalta az Atya akaratát.  Merem-e mindig vállalni Isten akaratát, akkor is, ha ebben mások nem támogatnak, nem értenek meg?

A gonosz teljes erővel támad, pusztítja az embert, olyan útra csábítja, ami elszakít Istentől és romlásba dönt (Jel 9,1-12). Azt látjuk, hogy az emberiség nagy része elhitte mindazt, amit sátán mondott. Elfordult Istentől és az önmegvalósítás útjára lépett. Ennek az eredménye az a mérhetetlen nyomorúság, ami az első négy trombitaszó nyomán keletkezett. A termőföld, a tenger és az ivóvíz is tönkrement. Egyre elviselhetetlenebbé válik az élet. Az emberek szenvednek, és mindezek ellenére nem látunk bűnbánatot. Senki nem kiált Istenhez. És ez nagyon szomorú. Az ember egyre nehezebb helyzetbe kerül, és ez a sok természeti katasztrófa saját ténykedésének a következménye, és ennek ellenére nem keresi Istent. Továbbra is önmagában bízik, és azt gondolja, majd helyrehozza mindazt, ami elpusztult.

Isten küldött figyelmeztetést, egyre rosszabb lesz, ha az ember nem tér meg az Úrhoz, és nem változtatja meg gondolkodását és életvitelét. Az ember nem akar változni. És általában felzúdulnak azok ellen, akik azt mondják, az életmódunkon kell változtatni. Pedig a megoldás az Úr Jézust követő életben rejlik. Jézus alázatos volt, és egyszerűen élt. Mondhatnánk úgy is, összhangban élt a teremtett világgal, és nem a fogyasztói társadalmat preferálta.

Az ötödik trombitaszót követően egy csillag hullik le az égről, és ez a csillag mintha egy személy lenne. Így azután sátán alakja rajzolódik ki előttünk. Tettei is sátániak, hiszen a pusztulás erőit szabadítja rá az emberre.  Úgy tűnik azért esett le, hogy pusztítson. Mennyire más a mi Urunk. Ő emberként jött a földre, és soha nem pusztított. Nem romboló erőket nyitott meg, hanem az élet vizének folyamaival árasztotta el a földet. A Szentlélek munkássága által az ember élete jobbá lehet. Ha befogadjuk Őt gyógyító erők fognak megnyilvánulni általunk. Krisztus tanítványai gyógyítják mindazt, amit a gonosz tönkretett.

Sátán kifejezetten az embert pusztító lényeket szabadít a földre. Azokat, akik elhitték, amit a gonosz mondott becsapja, és mindent ellenük fordít. Mintha a tudomány eredményei fordulnának szembe azzal az emberrel, aki létrehozta őket. Ha az ember Istent kihagyva merészkedik a tudás mély rétegeibe olyan dolgokat hozhat létre, amelyek majd ellene fordulnak.

A gonosz ténykedése idején sem kell Isten gyermekeinek félnie. Ők oltalmat kapnak Uruktól. Az Úr oltalmazza övéit a legnehezebb időszakokban is. Aki Benne bízik, el van rejtve a gonosz hatalma elől.

Ahogy figyeljük az igét, nagyon mesterséges lénynek néz ki ez a sáska. Olyan mix, amibe mindenféle pusztító erő bele van programozva. Elrettent már a hangjával és a kinézetével is. Úgy tűnik az embernek nincs ellenszere, és talán váratlanul is éri ez a támadás. Isten jelez, a sas is kiáltott, de nem akarták meghallani. Nem hiszi el az ember, hogy Isten nélkül, megtérés nélkül nem tud jó irányba haladni. A sáskák gazdája a Pusztító. Erre jó odafigyelni, nem minden jó, amit a tudomány a kezünkbe ad. És nem mindenki jóra használja fel mindazt, amit a tudás révén sikerült elérni. Van gonosz tudás is. És itt ezt látjuk elszabadulni. Azonban még mindig lehet Istent keresni. A bajok, a szenvedések odavihetnek az Úrhoz. Ne várjuk meg ezt az időszakot, hanem már most kiáltsunk Urunkhoz!

 

 

Isten szívén megpihenve

 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes

Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő

miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha

kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-

va minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-

re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

 

 

Isten áldásával.