|
A |
templomépítés befejezése után több évtizeddel indul útnak és érkezik meg Jeruzsálembe Ezsdrás pap (Ezsd 7,1-10). Valószínűleg meghallja, hogy otthon beindult az élet, és ismét áll a templom, bemutatják az áldozatokat. Ezt az embert hazavonzza a templom, Istennek a tisztelete. Isten cselekszik, hazavonz újabb csoportot. Elvégzi az emberekben, hogy induljanak haza, mert az ő helyük ott van. Ezsdrást pedig motiválja a nép tanítása. Úgy látja az otthon levőket tanítani kell Isten törvényére. Azt olvassuk, hogy Ezsdrás járatos volt az igében. Igyekezett minél jobban megismerni. Miért? Mert ez Isten törvénye. Isten adta a népének.
Ezsdrást vonzotta Isten igéje, egyre többet akart belőle tudni. Azt olvassuk, teljes szívvel törekedett az ige tanulmányozására. Törekedett, ez lényeges, mert azt mutatja, hogy igyekezett minél többet az igével foglalkozni. Nemcsak a kötelező penzumot tudta le, hanem azon túl is kutatta az igét. Sőt tanulmányozta, egyre inkább igyekezett megérteni Isten akaratát. Valószínűleg az igét tanulmányozva értette meg azt is, mit akar vele az Isten. Elmélkedés közben ismerte fel, hogy haza kell mennie. Ezek a felismerések soha nem egyszerűek, mert megszokott életünkből mozdítanak ki. Általában olyat kérnek, ami mindent felborít, és olyan dolgokat hoz, amelyek eltérnek eddigi életformánktól. Az indíttatásra vállalta, hogy eddigi jó életét, munkáját otthagyja, és megtette a több hónapos utat.
Azt is látjuk, hogy Ezsdrás életében látszódott, hogy vele van az Úr. A király is észrevette Isten munkáját és jelenlétét az életében. Miért? Mert ez az írástudó nem elméleti szakember volt, hanem átültette a gyakorlatba, amit megértett. Megcselekedte mindazt, amire az Úr elvezette. Rájött, hogy a törvényt azért adta az Úr, hogy aszerint éljünk. Mi is így gondoljuk? Rájöttünk már, hogy Isten szava nem dísz, és nem is egy régi kor emléke. Azért adta a törvényt, hogy éljük meg. Kutatjuk mi és elmélkedünk rajta, ahogyan Ezsdrás tette?
Az Úr most a thiatirai gyülekezetnek küld üzenetet (Jel 2,18-29). Jánosnak azt kell megírnia, amit az Úr mond. Ha kemény beszéd, akkor is azt kell továbbadnia, amit az Úr mond. Az igehirdetés iránymutatója ez. Azt kell mondani, amit az Úr ad az igehirdetőnek. És pontosan kell az üzenetet tolmácsolni. Nem lehet a hallgatók ízléséhez, várakozásához szabni. János a dicséretet és a dorgálást is megírja. Olyan érdekes, hogy a legtöbb gyülekezetben nemcsak dicsérni való van, és János azt is elmondja, ami nem tetszik az Úrnak. Ez ma a kérdés, elmondjuk azt is, ami nem tetszik az Úrnak? Vagy úgy állítjuk be, hogy ahogy élünk, amit teszünk, az tetszik Urunknak? Kiderül, hogy nem minden tetszik Neki. Nem minden az Ő akarata szerint megy végbe. És bizony ezen ma is el kell gondolkodnunk. Mert ez azt üzeni, hogy ma sem tetszik minden Urunknak. De vajon észrevesszük-e azt, ami nem tetszik Neki, és változtatunk-e rajta?
Az Úr meglátja a növekedést, elismeri, hogy most előrébb tartanak, mint amikor hitre jutottak. A dicséretet sem hallgatja el az Úr. Ez jó. Mi is vegyük észre a változást, a növekedést egymás életében. Azonban elhangzik a panasz is. Lehetnek jó dolgok az életünkben, a gyülekezetben, és ezt az Úr el is ismeri, de azt is elmondja, ami nem tetszik neki. Van panasz is, mert az Úr nem tűri meg a gonoszt az életünkben. Nem fogadja el a keveredést. Mert itt erről van szó. Egy női tanító a pogány kultusszal keverte, gyúrta egybe a gyülekezet életét. Azt hirdette, hogyan élünk az nem számít. Ha elnyertük Isten kegyelmét tehetünk, amit akarunk. Az Úr nem fogadja el ezt a mentalitást. A gyülekezet életének az Úr Jézus életét kell képviselnie. Úgy kell élnünk, ahogyan Ő maga is élt. Itt azonban nem így történik. A mi életünk Krisztus életére hasonlít?
Valaki prófétának mondja magát, nincs elhívása, nem az Úr mondja annak, hanem ő saját magát. Ez azt is jelenti, hogy elvárja úgy fogadják szavait, mint a próféta szavait. Vagyis, mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő mondja. Nagy veszély ez ma is, önkéntes próféták tanítók, a Lélekre hivatkozva erőltetik elképzeléseiket a többiekre.
A probléma, hogy a gyülekezet vezetője megengedi ennek az asszonynak és követőinek azt, amit az Úr nem enged meg. A feltámadott Úr nem tűrné el ezt a hűtlenséget. És ez lelki és testi értelemben is igaz. Pogány kultuszt vesznek át, ahol a házasságtörést elfogadják. Paráznaság, amikor elhagyjuk az Urat és hamis istenekhez fordulunk, de általában ez az életvitel megváltozásával is jár. A pogány kultuszok, a világ életmódja beszivárog a gyülekezetbe. Már nem az a minta, amit az Úr mond. A házasságok terén nagy problémák vannak ma is. Észre sem vesszük, és futószalagon mennek a válások, újraházasodások az egyházban is. Bejönnek világi szokások, és már senki nem emel szót ellenük. Azonban az Úr szót emel.
Először is ad időt a megváltozásra, a változtatásra. Ez a személy azonban nem élt ezzel a lehetőséggel, megmaradt a bűnben továbbra is. Talán azt gondolták, ha nem történik semmi baj, akkor ezzel az Úr is egyetért. Eljön az idő, amikor az Úr keményebben szól. Betegségek jöttek, súlyos betegségek, és nem eszméltek. Mindent a véletlennek tulajdonítottak, és nem gondolták, hogy ez Isten szava. A baj, a betegség is lehet Isten eszköze, ha az igét nem halljuk meg, akkor ezen keresztül szól. De vajon halljuk és megbánjuk vétkeinket és változtatunk? Isten megvizsgálja szívünk és lelkünk tartalmait. Azt akarja, hogy tiszták és szentek legyünk, hogy életünk Róla tegyen bizonyságot.
Vannak, akik ellenálltak a gonosz támadásának, és kitartottak az Úr igéje mellett. Ők jutalmat kapnak. Azt kéri, ragaszkodjanak a Krisztusba vetett hitükhöz, addig, amíg Ő eljön. Mert az Úr el fog jönni. És ez nagyszerű hír. Ez erősítsen minket, és sarkalljon kitartásra.
Ki Istenének átad mindent
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -
ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-
nak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte
kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi
kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-
dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-
le él.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése