Áldás

 

I

sten tanít minket Lót történetén keresztül, és rámutat, vigyázzunk, ne csupán az anyagiakra, a megélhetésre figyeljünk (1Móz 14,1-24). Mert ami ma nagy lehetőségnek tűnik a szemeink előtt, abból holnap veszély kerekedhet. Lót nem Istenre figyelt, nem várta, hogy Ő mutasson neki új helyet. Emberi szempontok alapján döntött, amelyik terület szebbnek, jobbnak, gazdagabbnak tűnt azt választotta. Nem nézett a dolgok mögé. Nem figyelt arra, kik és milyen emberek élnek ott.  A mohóság vitte őt előre, és most nagy bajba kerül.

Ma is kezd nehezedni az élet, nem jövünk már ki annyiból, mint korábban, de ez vigyen Urunkhoz közelebb. Ne kapkodjunk, ne azt nézzük hol több a pénz, hanem tanuljunk megelégedni, és várjunk az Úrra.  Pál a börtönben is megelégedett volt, tudta, hogy az Úr vele van, és ez garancia volt a számára.  Másrészt ígéretet kapott, hogy el fog jutni Rómába, és amíg ez meg nem valósul, nem kell félnie. Ha van feladatunk az Úrtól, ne féljünk, mellettünk lesz és támogat annak befejezésében, és gondoskodik is rólunk.

Mivel Lót csak a megélhetésre koncentrált és arra, hogy lehetőleg jobban járjon, mint Ábrahám, szembe kell, hogy nézzen a következményekkel. Ábrahám mellett Isten oltalmát élvezhette volna. Isten gyermeke mindig védelmet jelent. A teremtő Isten védelmét. Ahol Isten jelen van, ott mindig megoldásra jutunk. Istennél van a megoldás, azonban ezt ki kell várni.

Eljut Ábrahámhoz a hír, Lót fogságba került, mégpedig mindenével együtt.  A vagyonát, a jószágait féltette, maga akarta megmenteni, és most mindene elveszett, és az élete is veszélybe került. Nem tudjuk magunkat megmenteni. Ne csapódjunk be sátán trükkjétől. Azt is meg kell látnunk, Ábrahám nélkül semmire sem megy Lót. Amikor Ábrahám meghallja mi történt, nem hárítja el magától a felelősséget, azonnal Lót megmentésére indul. Ábrahám nem mondja, ő ment el, nem fogom magam veszélybe sodorni. Amit főzött egye meg. A tanítvány igyekszik a másikat kimenteni a bajból, vagy a megoldás felé segíteni.

Ábrahám győzelmet arat, Lót mindent visszakap, és ez egy figyelmeztetés számára. Isten megkönyörült rajta, újat kezdhet, de csak akkor lesz áldás az életén, ha Istennel kezdi ezt az újat. Megtanulhatja, többet ér, ha minden helyzetben Istenre bízza magát, mintsem emberekben bízik. Ne bízzunk magunkban, a látásunkban, hallásunkban sem, mert ezeken keresztül a világ befolyásol. Merjünk hitben dönteni, a Lélek vezetése által. Bízd magad az Úr Jézusra!

A győzelem után a semmiből bukkan elő Sálem királya és megáldja Ábrahámot.  Ebben a királyban és papban Isten áll Ábrahám elé. Ez is jelzi, az igazi békesség Istentől jön. Aki megbékél Vele, és engedelmeskedik Neki, békességre jut. Megtudja Ábrahám, hogy a győzelmet Istentől kapta. Igen, nem mi vívjuk azt ki. Minden győzelem, ajándék és csakis az Úr neve által érhetjük el. Mivel Istentől kapta a győzelmet mindenből tizedet ad az Úrnak. Ez a tized önkéntes és hálából fakad. Ábrahám maga ismerte fel, hogy tizedet kell adnia, senki nem parancsolta meg neki. Ez az igazi Istennel való kapcsolat, amikor a hála motivál, és késztet adakozásra, cselekvésre.

Figyelemre méltó Ábrahám tette, elutasítja a zsákmányt. Ő nem szerezni akart, hanem csak felszabadítani a rabokat. Ő mindent Istentől vár és fogad el.

Pál rámutat, az Istennel való kapcsolat, szeretetkapcsolat (1Kor 8,1-13). Ő szeretetből hajolt le Krisztusban és mentett meg a bűn hatalmából, és tett szabaddá. Ő előbb szeretett minket, és ez a szeretet viszont szeretetre ösztönöz. Az ismeri Istent, aki szereti Őt, mégpedig teljes szívből. Szeretem Istent? Igazi Isten ismerete annak van, aki szereti Őt. Miért? Mert ez az ismeret megtapasztalásból, és nem megtanult ismeretből származik. Azért szeretem Őt, mert átéltem, hogy a bűnnel szembeni tehetetlenségemből kiszabadított. Jó pásztorként lehajolt hozzám, a nagy mélységbe és felhozott onnan. Vérével megtisztított, és leoldotta kötelékeimet. Ha ezt nem éljük, ha nem látjuk meg, hogy szabadításra van szükségünk, akkor csak elméleti a hitünk. Akkor van teológiánk, de nincs személyes kapcsolatunk. Akkor Isten még nem Atyánk Jézus Krisztusban.

Aki így megismerte az Urat az már emberekhez is félelem nélkül kapcsolódik. Nem fél sem embertől, sem az emberek bálvány istenségeitől. Istennek tarthatják a császárt, nekünk az élő, Teremtő Isten az Atyánk. Urunk is, egyedül az Úr Jézus Krisztus, akkor is, ha más úr dicséretét várják is el. Az Úrral való kapcsolat szabaddá tesz, már nem félünk azoktól a dolgoktól, amiktől korábban féltünk. Amit nem volt szabad, Krisztusban szabad, mert szabadságra vagyunk elhívva.

A szabadság azonban nem tehet gőgössé, nem végezheti el bennünk, hogy nekünk minden szabad, és nem törődök másokkal. A szabadságot szeretetben és felelősségben éljük meg. Ha a másik testvér még gyenge a hitében, vagy nemrég élt át szabadítást, a kedvéért én is lemondok arról, ami már nekem nem jelent problémát. Ne a másiktól várjuk el, hogy úgy tegyen, mint mi, hanem mi igazítsuk szabadságunkat az ő hitéhez.

 

 

ÁLDÁSODDAL MEGYÜNK

 

1.  

Áldásoddal megyünk, megyünk innen el,

Néked énekelünk boldog éneket.

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

Őrizd életünk mindennap!

2.  

Mindennap dicsérünk Téged, jó Uram!

Néked énekelünk vidáman, boldogan.

Maradj mindig velünk, ha útra kelünk,

Őrizd életünk mindennap, mindennap!

 

 

Isten áldásával.