Ne nézz vissza!

 

I

sten megjelenik Ábrahámnak és elmondja, egy év múlva Sárának fia lesz (1Móz 18,1-20,18). És ez annyira hihetetlennek tűnik, hogy amint korábban Ábrahám, Sára is nevet. Viccesnek látja, pedig nem vicc, mert Isten előtt a hihetetlen, valóság. Az Úr kijelenti, hogy számára nincs lehetetlen. Valójában kérdő formát használ Isten, „avagy az Úrnak lehetetlen-e valami?” Ezzel arra készteti Ábrahámot, hogy maga mondja ki, Isten számára nincs lehetetlen. Mert ha valami az lenne, akkor nem volna Isten. Aki ezt a világot, benne az embert is megteremtette, soha nem kerül megoldhatatlan helyzetbe. Isten számára nincs megoldhatatlan, nincs lehetetlen. A probléma inkább velünk van, nem ismerjük igazán Istent, magunkhoz hasonlítjuk, és ezért leblokkolunk. Úgy gondoljuk, ami nekünk nem megy, az Neki sem. A Szentírás az elejétől a végéig azt hangsúlyozza, Isten ott is tovább megy, ahol mi megállunk, ahol elfogy a tudományunk. Azonban Ő azt akarja, hogy a Benne való hit által mi is menjünk tovább. Ne álljunk meg tehetetlenül, hanem hívjuk segítségül az Ő nevét. Tegyünk úgy, ahogyan majd Dávid is, az Úr nevében induljunk a legyőzhetetlennek látszó ellenséggel szembe. Mert Jézus győztes, és a Benne való hit által mi is győzhetünk.

Ezt követően Isten beavatta terveibe Ábrahámot, és ő amikor megtudja, hogy Isten megítélni készül a várost, közbenjár érte. Lealkudja tíz emberre, és Isten azt mondja, ha talál tíz igaz embert, elmarad az ítélet.  Isten mindig menteni akar, azonban ebben megvan a mi részünk is. Akarnunk kell, hogy az Úr megmentsen.

Isten angyalai megérkeznek Sodomába, hogy Lótot és családját kimentsék az ítéletből.  Isten nem feledkezik meg Lótról, nem mondja neki, te választottad. Másrészt Lótért is alkudott Ábrahám. Lót bajba kerül. Amikor Isten követei megérkeznek, a város lakói ellenük támadnak, erőszakot akarnak elkövetni velük szemben. Lót menteni szeretné őket, de a maga élete is veszélybe kerül. Végül őt mentik ki a követek. Amikor Lót tétovázik, kezüknél fogva kivezetik őket. Szinte ki kell ragadni abból a világból Lótot annyira hozzá kötődött. Másrészt, mintha elbizonytalanodott volna, vői kinevették, talán nem is úgy lesz, ahogy ezek a férfiak mondták. Isten szeret, és jó itt az élet. Ha közösséget vállalunk az Isten nélküli világgal nehéz kijönni belőle.

Ezt látjuk Lót életében is. Isten jelzett neki. Amikor mindenével elrabolta őt is az öt király, majd Ábrahám kiszabadította, meg kellett volna látni, innen menni kell. Azonban Lót elszalasztotta a kedvező alkalmat és így egy hajszálon múlt az élete. Mintegy tűzön át, veszteségekkel, de megmenekül.

Lót mindig jobban tudja, mint Isten. Nem akar a hegyre menni, végül mégis ott köt ki.  A maga választotta helyen nem érezte magát biztonságban. Isten Krisztusban készítette el a menekülés útját. Ne akarjunk mást, vagy jobbat, mert nincs más és nincs jobb. Ne tekintsünk hátra, amikor az Úr azt mondja, hanem mindig arra a célra nézzünk, amit megmutat. A hátratekintés veszély. A régi élet, természet a bűn visszahúz. Azonban az Úr le tud róla választani. Ne engedjünk a visszahúzó erőknek, mondjunk rájuk nemet, és foglalkozzunk többet az igével, az Úrral. Ha Megváltónkra figyelünk, gyengül a gonosz hatalma.

Nagyon kell az Úrra figyelnünk, és szavára hallgatni, bízni Benne teljes szívvel. A bizalmatlanság rossz tanácsadó. Tanuljunk a korábbi élethelyzetekből, bukásokból, az Úr munkáiból. Ha így teszünk, nem esünk bele ugyanabba a gödörbe ismét. Ábrahám beleesett. A sok csoda és szövetségkötés ellenére is félti az életét. Ne feledjük, az Úr hatalmas, és ha a nehézségekben is Rábízzuk magunkat, ad megoldást. Ábrahám azonban ismét nehéz helyzetbe keveredett, de az Úr hűséges, és kimentette őt.  Jó látni, ahogyan elkészíti a szabadulás útját. Abiméleket is meg tudja szólítani, és így Ábrahámnak is jelez, ne félj, mert mindenkinek Ura vagyok. Hányszor előre félünk, kapkodunk, mert nem ismerjük Urunkat. Lássuk meg, hogy Ő az egész teremtett világ Ura. Fölötte áll a helyi istenségeknek, királyoknak, minden hatalmasságnak. Az Ő kezében, biztonságban vagyunk.

Az apostol tovább vezetgeti a korinthusiakat a hit útján. Izráel pusztai vándorlásának történeteit állítja eléjük példaként, azt kéri, tanuljunk belőle (1Kor 10,1-11-16). Lássuk meg, Isten megítéli, ha hamis isteneket imádunk, vagy a test vágyait követjük. Izráel népe elfordult Istentől, elégedetlenkedett, és a bálványok szokásait vette át. Így azután úgy viselkedtek, mint azok, akiknek nincs Isten tapasztalata és ismerete. Izráelt az élő Isten hívta el és szabadította meg. Mindez azért történt, hogy az életük a többi nép felé bizonyságtétel legyen. A hit nem magánügy, sem nem magán érdek. Isten azért ragad ki a bűnből és ad szabadítást, új életet, hogy másoknak reménységet kínáljunk. Az életüknek Isten munkájáról, dicsőségéről kell beszélni. Azonban Izráel, amikor bálványt imádott, és úgy szórakozott, mint a nem hívők, rossz bizonyságot tett. Végig kell gondolni, miben veszünk részt, hogyan viselkedünk mások társaságában. Miért? Mert, ahogy élünk az mások felé bizonyságtétel. Másrészt helytelen dolgokra is ösztönözhetjük a másikat, a gyengébb hitű embert. Ha azt látja a másik, hogy mi azt tesszük, amit a világ, felbátorodik és úgy gondolja, ez tetszik Istennek, ezért ő is megteszi.

Vigyázzunk, hogy mi magunk is el ne essünk. Mert el lehet esni.  A gonosz arra törekszik, hogy elbuktasson, elszakítson az Úrtól. Aki visszatér a bűn útjára, vagyis tudatosan választja ismét a világ életét, nem biztos, hogy ismét meg tud újulni. Azt gondoljuk, minden rendben van, mert járunk gyülekezetbe, olvassuk a Bibliát, és még szolgálunk is. Azonban az Úr az életformánkat nézi. A hitünknek egybe kell csengeni az életvitelünkkel.

Az apostol hangsúlyozza, semmi sem tilos, minden szabad, azonban az Úr ad helyes látást, szabad ugyan minden, és a hit nem arról szól, hogy nem szabad, de vannak dolgok, amik nem válnak a javunkra, nem használnak, és nem építenek. Az ilyen dolgokra mondjunk nemet, és a szabadság pont ezt jelenti a Krisztusban. Most már látom mi az, ami nem használ, és képes vagyok rá nemet mondani. Nemcsak önmagamra, hanem a másikra nézve is igaz ez. Én megihatom, vagy megehetem mindazt, amit elém tesznek, nem okoz problémát, de ha tudom, a másiknak probléma, akkor én sem élek vele. Ha ezt komolyan vennénk, akkor segítenénk azokat, akiknek probléma az alkohol, azzal, hogy nem kínáljuk őket, és mi sem fogyasztunk alkoholos italt a jelenlétükben.

Azt is látni kell, nem mindegy hová megyünk. Ahol a nem biblikus szokások, nem a Krisztusi természet van jelen, ott nincs helyünk. Az apostol Isten dicsőségét helyezi a szívünkre. Mindent az Ő dicsőségére tegyünk. És ez vonatkozik a gyülekezeti alkalomra is. Úgy éljük meg, hogy az az Úrról tegyen bizonyságot. A tanítvány mindig és mindenben Krisztus követője. Így azután mindig Őreá figyeljünk, Őt kérdezzük és az Ő nyomdokaiban járjunk.

 

 

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

 

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

 

Isten áldásával.