|
N |
oéval és utódaival újrakezdte Isten, újabb lehetőséget kapott az emberiség, de azt láttuk Bábel történetében, hogy ezzel nem élt (1Móz 12,1-20). Nem Istenre hallgatott, és egyáltalán nem bízott benne. Maga keresett biztos pontot, és úgy gondolta, majd ő Isten nélkül is megoldja a problémáit, elég ő a maga számára, nincs szüksége másra. Isten a bábeli ítéletet követően egy embert választ ki és hív el. Ez a személy Abrám, és ő csodálatos módon meghallja Isten elhívó szavát. Mindez arra mutat rá, Abrám csalódott a maga isteneiben, üres és szomjas volt a szíve. Isten szólt, é pedig készségesen megnyitotta Előtte a szívét. Abrámnak szüksége volt Istenre, az űrt semmi sem tudta betölteni, csak egyedül Ő. Isten nélkül űr van a szívünkben, és ezt senki és semmi sem tudja tartósan betölteni. Amíg Istennel nem kerülünk élő kapcsolatba, csak pótszerekhez jutunk, de ezek nem segítenek.
Isten parancsot ad Abrámnak, hagyja el eddigi hazáját, életterét, mindent és induljon el, és Ő majd mutat neki új hazát. Isten elmondja, ha Rábízza magát, akkor vezetni fogja. Megmutatja neki hová kell mennie. Ha engedelmesek vagyunk, Ő vezet, nemcsak azt mondja, hogy menj el, hanem azt is, veled vagyok. Az Úr Jézus is hív a maga követésére. Azt ígéri, hogy jó Pásztorként jár az előtt, aki elindul követni Őt. Követem műár Őt? Rábíztam teljesen magam? Elmerek mindent engedni az Ő szavára? A tanítványok is hasonlót éltek át, ők a hajót, a halászatot hagyták maguk mögött Jézusért. Ezzel teljesen kiszolgáltatták magukat Jézusnak. Bíztak Benne, hitték, hogy Ő gondoskodni fog róluk. A mai helyzetben is lényeges, hogy így bízzuk Rá magunkat, és ne féljünk. Ő gondoskodik. Az Úr ígéreteit megtartja, csak bízzunk Benne, akkor is, ha esetleg a pillanatnyi helyzet mást mutat.
Abrám ígéretet kap, Isten megáldja és így áldássá lesz. Csak úgy lehetünk áldássá, ha rajtunk van Isten áldása. Ebben a gyermekáldás ígérete is benne, de ne feledjük el, ezeket az áldásokat úgy kapta, hogy még semmi sem látszott belőle. Akkor fognak realizálódni ha Abrám elindul és követi az Úr vezetését. Akkor sem azonnal, hanem majd a maguk idejében. Isten nem ad ide mindent azonnal, Ő nem ömlesztett áruként adja áldását, hanem egymás után. El kell indulni, majd el kell jutni az ígéret földjére, és ott kapják meg évek múlva a várva várt gyermeket. Isten órája másként működik, mint a miénk. Ezzel várni tanít az Úr.
Abrám elindult, és ez nagyon lényeges mozzanat. Nem elég hallgatni az igét, világosan megérteni mit mond Isten, hanem el is kell indulni. Meg kell tenni, amit mond. Mi valósul meg az életünkben Isten igéjéből? Sorozatban halljuk az igét, a tanítást, de a gyakorlatba mennyi kerül át ezekből?
Abrám minden állomásnál oltárt épít. Így ad hálát Istennek. Vannak-e hála oltáraink, amik jelzik Isten munkáját az életünkben? Szükség van arra, hogy hálát adjunk, magasztaljuk az Urat.
Egyre beljebb hatol a földön Abrám, feltárul előtte az ígéret földje, és megerősödik abban, hogy Isten tartja a szavát, és valóban élő valóság. Ez a legfontosabb, bizonyosak legyünk abban, hogy Isten, élő valóság. A bizonyosságot az élő kapcsolat által szerezhetjük meg. Azonban Isten megpróbálja a hitét, éhség lesz az országban. Az éhség, a nehezebbé váló gazdasági helyzet, az árak emelkedése, az ellátás nehézségei próbára teszik a hitünket és életünket. Itt derül ki, valóban és teljes szívvel bízunk-e Benne? Hisszük-e, ha mindenki menekül és fél, Isten tud rólam gondoskodni, és nekem nem kell a nem hívők mintáját követnem? Abrám megingott, félti magát. Nem látja, hogy az ígéret nem neki, hanem neki és a feleségének szól. És Isten be fogja teljesíteni az ígéretét.
Pál hangsúlyozza, ne akarjuk a magunk feje szerint, és erőből megváltoztatni külső körülményeinket, hanem ezt is bízzuk az Úrra (1Kor 7,17-24). Nem a külső megfelelésre kell összpontosítani, hanem a gyakorlati életre. Nem az a lényeg, hogy a hívő körülmetélt vagy nem, hanem az, hogy látszódjon Krisztushoz való tartozása.
Ha valaki rabszolgaként lesz tanítvány, ne a felszabadításért harcoljon, hanem éljen úgy, hogy a gazdája meglássa a változást az életében. Ha a gazda szabaddá teszi, éljen vele. Bármilyen társadalmi helyzetben éljünk is, a hangsúly Krisztus szolgálatán van. Áron vétettetek meg, sokba kerültünk az Úrnak, saját életét adta értünk. Ezért ne embereknek akarjunk megfelelni. Amikor a hívő ember a világ ügyéért, a társadalom ügyéért kezd el harcolni, ugyanúgy emberek szolgájává vélik. Aki Krisztust követi és képviseli az valóban szabad. Szabad az emberi akarattól. Igaz, a krisztusi szabadság és szolgálat, szenvedéssel is jár. Egyetlen dolog számít, ez pedig nem más, hogy Istennek engedelmeskedjünk, tegyük, amit mond, vegyük komolyan parancsait. A tanítvány első számú feladata az evangélium képviselete.
HALLD MEG A HÍVÁST
1.
Halld meg a hívást, Jézusodét,
Még ma kövesd Őt, fogva kezét,
Áldva a karját tárja feléd,
Édesen így szól: „Jöjj!”
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad!
Itt vagyok, Jézus, lásd!
2.
Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,
Nyisd meg a szíved, add magad át,
Édes a béke, mit neked ád,
Bátran azért csak jöjj!
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad!
Itt vagyok, Jézus, lásd!
3.
Higgy a szavának, nem taszít el,
Szívedhez ott ver szíve közel,
Hű szeretettel karja ölel,
Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!
Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,
Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,
S minket az égi hon befogad!
Itt vagyok, Jézus, lásd!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése