2016. február 21., vasárnap

Kicsiny kezdetből meghatározó tényező



A
 próféta Istenhez fordul, Őt kéri, tekintsen le népére, és szánja meg, könyörüljön rajta (Ézs 63,15-64,11). Fontos a számunkra is, hogy mindig Őhozzá forduljunk, Tőle kérjünk és várjunk segítséget életünk minden problémájára. Valóban az Úr munkájára van szükségünk, nélküle megkeményedik a szívünk. De nem arról van szó, hogy Isten nem törődik velünk, hanem inkább arról, hogy mi nem figyelünk Rá. A szív akkor keményedik meg, amikor nem akarunk Istenre figyelni, mert amit mond, az ellentétes a mi elképzelésünkkel. Hányszor hagyjuk figyelmen kívül az ige szavát, mert mi nem azt akarjuk hallani, nekünk más a tervünk. Csökönyösen ragaszkodunk a magunk útjaihoz, és csak amikor nagyon eltévedünk, ismerjük el, hogy mégis Istenre kellett volna hallgatni. A nagy mélységek idején látjuk meg, mennyire aktuális az ige és mennyire érdemes rá figyelni. Az ige lámpás, amely megvilágítja előttünk a mennybe vezető utat. De használjuk-e mindig ezt a lámpást?
A próféta fohásza - bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál - kifejezi a mély Isten utáni a vágyat, a belső szomjúságot. Vágyok én ennyire Istenre, ott van a szívemben: Uram, jelenj meg, cselekedj, mutasd meg dicsőséged és hatalmad? Erre a fohászra Jézus születése a válasz. Isten Őbenne jött el a földre, Benne szemlélhetjük az Atya dicsőségét, és szembesülhetünk a bűn, a betegség és halál fölötti hatalmában. Kérjük mi is szenvedélyesen, jöjjön és formálja át az életünket, csak Ő tud cselekedni, csak Ő tud igazi változást adni. Hívjuk Őt, mert a mai világ problémáira is csak Ő tud megoldást adni. Csak Ő képes az ember gonosz szívét, élő hús-, Neki engedelmeskedő szívvé formálni.
Olyan jó, hogy mi már ebben a korszakban élünk. Tudjuk, eljött az Úr, bátran Hozzá vihetjük életünket, és Őáltala minden bűnünkre van bocsánat. A próféta azzal is tisztában van, mennyire eltávolodtak Istentől: nincs, aki nevedet segítségül hívná. Félelmetes, hogy nem Istenbe, hanem magukba, emberi kapcsolataikba, a hatalom segítségébe vetik bizalmukat, és már Isten eszükbe sem jut. Pál apostol is látja, mennyire elszakadt az ember Istentől, megvannak a bálványai, de az élő Istent nem keresi. Ezért bűnbánatra van szükségünk. Ézsaiás Istent kéri, ne haragudjon rájuk, bűnösök, de könyörüljön rajtuk. Ezzel az alázattal álljunk mi is az Úr elé. Semmi jó nincs bennünk, vétkeztünk Urunk ellen, de Jézusért könyörüljön rajtunk. Isten megkönyörül, mert az Ő alkotásai vagyunk, bár látnánk mi is ezt. Isten teremtett, ezért alázatra van szükségünk, nem mi vagyunk a világmindenség urai, hanem Isten az Úr. Mi vagyunk az Ő szolgái. Azonban az ember ma isten akar lenni. A sátán belekódolta a szívünkbe maradandóan: olyanok lesztek, mint az isten, és bizony, ezt sokan el is hiszik.
Isten szent Lelke láttassa meg, hogy nem istenek, hanem veszendő, utolsó bűnösök vagyunk, testünkben kárhozat tüze sajog. És ha ezt látjuk, kiáltsuk mi is: segítség, segítség, elpusztulok. A segítség pedig az Úr Jézus. Csak Ő tud megmenteni és helyünkre állítani. Az atyai házban van a mi helyünk, sőt, azt kell mondanunk, nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezzenek, tégy olyanná, mint egy a béreseid közül. Ha így jövök, az Atya könyörül, felemel, megtisztít, és ismét fiává fogad.
Mennyire más az Isten országa, mint ez a világ (Mt 13,31-35). Nem a nagyságra, a szépségre épít, kicsi, szinte jelentéktelen, mint a mustármag, de tele van az élet energiájával. Isten országa nem rohan le, nem fegyveres erővel érkezik, hanem veteményezés által. Gyakran eltörpül a világ látványosságai mellett, megvetik, lenézik, mert nem hivalkodik, nem reklámozza magát, nincs kampánya Isten országának, és nem is teljesítetlen ígéretekkel bombázza az embert. Egyszerűen bekerül az életünkbe, felnövekedik, majd oltalmat kínál a nyomorultak és bűnösök számára. Isten országa a bűn által megterhelt ember menedéke. Jöjjünk, és lépjünk be árnyékába, üdüljünk fel a kegyelem ereje által.
A kicsiny, lesajnált kezdet után az egyház naggyá lesz. Isten munkája gyakran le van sajnálva, úgy gondolják, nincs jelentősége, de eljön az idő, amikor meghatározó tényezővé válik. Nem politikai jellegű ez meghatározottság, hanem az egyház a bűnösök, a kegyelemre szomjazó emberek menedékévé válik. Az egyház mindig az Istent keresők oltalma kell, hogy legyen, az a küldetése, hogy mentse a bűnösöket. Nem politikai hatalom vagy befolyás a célkitűzés, hanem az evangélium hirdetése, ami által igazi változás mehet végbe az egyének és a közösség életében. A megtért emberek Krisztus életformáját felvállalva minőségi változást hoznak ebbe a világba. A hívő emberek az Úr Jézust követve igyekeznek úgy élni, ahogyan Ő élt. És ha az egyház mindig erre törekszik, az gyógyítólag hat, az meglátszik a társadalomban is.
A másik példázat pedig arról beszél, hogy Isten országának bele kell kerülni az életbe, és ha ez megtörténik, akkor el is végzi a maga munkáját, hatást fejt ki. Így vigyük hittel az igét, az a dolgunk, hogy minél több szívbe bejuttassuk, minél több helyen megjelenítsük, és az ige majd elvégzi munkáját. Erő van benne. Amikor bejut a szívünkbe, kifejti a szív átformálását. Az ige láttatja meg velünk, kik vagyunk, és jó, ha elfogadjuk a képet, bűnbánatot tartunk és kérjük az Úr kegyelmét. Mert az ige nemcsak bűnbánatra juttat, hanem elsegít a kegyelem királyi trónusához, ahol átéljük bűneink bocsánatát.
Az Úr csodálatos dolgokat jelent ki nekünk a példázatokban, elmondja: Isten országa megjelent Jézus által ebben a világban. Itt van a jó vetőmag, nyissuk meg előtte a szívünket, majd mi is induljunk a magvetés szolgálatára.


 Jöjj, királyom, Jézusom!


1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.
2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.
3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.
4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.
5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.
6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése