A
|
z Úr ezzel a
kéréssel fordul népéhez: de most hallgass rá (Ézs 44,1-28). Ezzel kezdődött az
előbbi fejezet is, és benne van, hogy eddig nem hallgattál rám, mindig mást
csináltál, mint amit mondtam, de most már végre fogadd el, amit mondok, és tedd,
amit kérek tőled. Nekünk is szól: hallgass már rám, olyan makacs és önfejű voltál, nem vetted komolyan szavamat,
de ha azt akarod, hogy életed változzon, hallgass rá, és engedd, hogy mostantól
én vezesselek. Ne figyelj a körülményekre, ne az útvonalat szegélyező vidékre
nézz, hanem énrám.
Anyád méhétől fogva kiválasztottalak, tehát Isten nem most lép hirtelen
és váratlanul az életünkbe, fogantatásunktól jelen van. Ő akarta, hogy legyünk, és végig segítette az életünket. Ott volt mellettünk, Ő jelen volt és van, csak
mi nem vesszük észre.
Ne féljetek, mert a jövő is az én kezemben van, a ti személyes jövőtök. Ne
féltsétek gyermekeiteket, unokáitokat, mert kiválasztottalak titeket, és gondoskodom
rólatok. A félelem gyakran visszatart az Úr útjától, azt gondoljuk, nem leszünk
biztonságban és a megélhetésünk is veszélybe kerül. De nem kell félni, mert ha
követjük Őt, átformálja a terepet, a száraz földet termővé teszi, Lelkével öntözi
meg a kitikkadt szíveket. Olyan jó tudnunk, hogy pünkösdkor ez megtörtént, az
Úr kitöltötte Szent Lelkét, és Általa jelen van. De vajon így élünk-e?
Számítunk-e a Szentlélekre? Mi inkább magunkra építünk, a Szentlélekről nem
nagyon akarunk hallani, mert Ő beleszól terveinkbe, megújítja ismeretünket, és
eszünkbe juttatja Jézus szavait. Hát, azt pont ne tegye, mert mi szeretjük
elfelejteni, amit az Úr mondott. Mi inkább ragaszkodunk régi természetünk törvényeihez,
környezetünk szokásaihoz, mintsem Jézus tanításához.
Örömöt jelent-e számunkra, hogy Krisztusban Isten gyermekei vagyunk? Ez
az öröm tölti be lelkemet minden reggel, amikor felkelek, és ez tudatosul
bennem egész nap? Meg tudom vallani,
hogy az Úré vagyok? Átüt ez az életemen, meglátszik rajtam? Mert nem szavakban
kell elsősorban megmutatkoznia, hanem az életünkön kell meglátszania. Sőt, ha
Hozzá tartozunk, meg is látszik, mert Jézus tanítványai csillagok e világon,
fényüket Jézusból kapják. Aki Rátekint, maga is ragyogóvá válik.
A bálványok tehetetlen semmik, de a szívünk gyakran megcsal, félrevezet,
mert hányszor nem az Úrban, hanem saját kezünk alkotásaiban gyönyörködünk.
Hányszor emberektől várunk segítséget, babonás szokásokba vetjük bizalmunkat.
Az ige azonban leleplezi ezeket, és rámutat: minden bálvány tehetetlen, egyedül
csak az Úr, a mi Teremtőnk képes beavatkozni az életünkbe és tud segíteni rajtunk.
Azt kéri, emlékezzünk vissza tetteire, jusson eszünkbe, hányszor kerestünk
bűnbocsánatot, békességet, de nem találtunk, mert Ő az, Aki eltörölte
álnokságainkat. Olyan jó múlt időben olvasni. Eltörölte, tehát nincs már bűnöm,
mert mint a felhőt, törölte el az Úr. Az előbb még ott voltak a szürke felhők,
aztán jött egy kis szél, és kitisztult az ég, süt a nap, volt felhő, és most
nincs. Így törli el a kegyelem bűneinket, amikor megvalljuk és letesszük őket,
így válnak semmivé, Krisztus napja kisüt fölöttünk, és egy új kezdődik el.
Eltöröltem bűneidet, bármi volt is, bármi terhelt is, Ő eltörölte, nincs, felszabadulva, új élettel mehetek tovább. De ez azt is
jelenti, eltörölte, hogy most már Hozzá térjek, vagyis Rábízzam magam. Mert
akinek az Úr megbocsát, arra ez is vonatkozik, menj el, és többé ne vétkezz. Még
azt is üzeni: helyreállítom romjait, így azután ezzel a reménységgel kezdhetjük
meg napunkat. Ha épp életünk romjai fölött töprengünk, halljuk meg, hogy Ő
helyreállítja a romokat, egyedül Ő képes rá. Ezért kérjük segítségét.
Az Úr Jézus tovább vezeti tanítványait, már említettük, hogy mély vizek
felé (Mt 7,12-20). Ő nem áll meg a
sekély részeknél, hanem felszólít, tanuljunk meg úszni, és menjünk beljebb. Ez
azt jelenti, nem elégszik meg, ha csak annyit teszünk, amit eddig is, amit a
környezetünk is. Nem elégszik meg azzal a gondolattal, csak addig megyek, amíg
baj nem származik belőle, amíg nem kerül áldozatba. Ezért kéri, hogy a tanítványok
kezdjék el cselekedni azt, amit szeretnének, hogy velük tegyenek az emberek. Ne
elégedjenek meg a passzivitással, nem bántok senkit, engem se bántsanak, hanem
mi vigyük bele a világba mindazt, amit Urunktól kapunk. Mert azért kapjuk
mindezeket, hogy továbbadjuk. Akkor változik meg a világ, ha elkezdjük továbbadni a megbocsátást, a kegyelmet, ha gyakoroljuk az irgalmasságot, ahogyan az
Úr is cselekedte.
Az Isten országának kapuja szoros, oda nem mindenki megy be. Az emberek közül sokan azt gondolják, hogy
Isten országába vezet minden út; sokféle
módon élünk és keressük Istent, de végül az üdvösségre jut mindenki. Jézus
hangsúlyozza, és mivel Ő onnan jött, tudja, miről beszél, és jól tesszük, ha az
Ő szavára adunk, hogy szoros a kapu és keskeny az út. Nem is volna gond a szoros kapuval és a
keskeny úttal, csakhogy van egy tágas kapu és egy széles út is, és ez az út
máshová, a pusztulásba visz. Tehát Jézus nem mondja, hogy mindkét út az életre
visz, hanem csak a keskeny út. Jó tudnunk, hogy ez az út Ő maga, csakis rajta
keresztül mehetünk az Atyához, nincs más út. Aki hisz Őbenne, annak örök élete
van. Nem a cselekedeteink által, hanem kegyelemből, hit által van üdvösségünk.
Sajnos, a széles úton sokan járnak, és nagyon szomorú, hogy elhisszük a
propagandát, és azt gondoljuk, amely úton sokan járnak, az jó irányba megy, az
jó út. Jobb lenne, ha Jézusra hallgatnánk, és idejében áttérnénk a keskeny
útra. Kérjük meg Őt, hogy állítsa át életünk váltóját, hogy a keskeny út
vágányára kerüljünk, amelynek vége az örök élet. De biztos ez a jó út, alig látok rajta néhány
embert. A sokaság tévedne? Tényleg azok cselekszenek helyesen, akik a keskeny
utat választják, ahol gyakran egyedül kell zarándokolni? Igen, ez a jó út, de ez a hit útja, hiszek
Jézusnak, mert életét adta értem, és előttem jár ezen az úton. Vele mehetek.
Arra is figyeljünk, hogy nem minden és nem mindenki az, aminek
látszik. A gonosz mindent elkövet a
megtévesztésért. Báránybőrbe öltözteti embereit, vagyis, hívőknek látszanak,
ott vannak a gyülekezetekben, igét is hirdetnek, de ha jobban megfigyeljük az
életüket, előtűnik valódi lényük. Mert farkasból nem lesz bárány. Ahhoz újjá kell születni, bárányszívre kell
szert tenni, és ezt egyedül az Úr Jézus adja meg annak, aki kéri. Báránybőrt
tudunk szerezni megtérés nélkül is, de új szívhez csak megtérés által
juthatunk. Megtörtént-e ez már az én életemben? Bárány vagyok, az Úr
juhocskája, vagy csak báránybőrbe bújt farkas?
Az életünk gyümölcse árulja el, hogy kik is vagyunk belülről. Mert nem a
báránybőr ruha a lényeg, hanem az, ami belül van. Az Úr a bárány életet
figyeli, Ő túllát a külsőn. Ő nem a
külső felékesítését várja, hanem azt, hogy cselekedjük akaratát.
Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem
1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz
elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs
rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban
csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven
követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég
felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése