2016. február 18., csütörtök

Az üdvösség ruhája



E
nnek a fejezetnek az első verseit idézte Urunk a názáreti zsinagógában, amikor megkezdte szolgálatát (Ézs 61,1-11). Ezekben a versekben ismerte fel szolgálata célját, és mintegy programját hirdette meg általa. Mindenkinek értenie kellett, tudták, hogy ez messiási prófécia, és Jézus ezt felvállalta, magára alkalmazta. Ha olvassuk az evangéliumot, meg kell látnunk, hogy ami itt le van írva, az valóban Őbenne teljesedett be. Isten Lelke nyugszik rajtam - igen, keresztelésekor Rászállt a Szentlélek, és betöltötte Őt. A Lélek vezette, és Ő engedett a a vezetésnek, így hangolódott teljesen az Atyára. Kérjük a Szentlélek Istent, töltse be a szívünket, kapcsoljon össze Urunkkal és az Atyával. A Lélek meg akar rajtunk is nyugodni. Ám jelenléte nem plusz dizájn, hanem szolgálat, mert az Urat is felkente az Úr. A felkenetés egy konkrét feladatra való elhívást jelent. A Lélek nem önmegvalósítás céljából tölt be, hanem azért, mert az Úrnak terve van velünk. Ezt a tervet akarja általunk a Szentlélek véghezvinni. Magunkban képtelenek lennénk rá, mint ahogy Péter sem volt önmagában kőszikla, de a Szentlélek azzá formálta.
Mennyire más a mi Urunk élete, mint általában a miénk. Örömhírt visz, ez lendíti előre: elmondani az örömhírt Isten országáról. Elmondani, hogy megérkezett az ország. Mindig várnak az emberek valami jobbat, általában ma a választásoktól várják a változást. De legtöbbször anyagi területen - több nyugdíj, fizetés, jobb körülmények - Jézus pedig arra mutat rá, hogy az életnek minőségileg kell változni. Ezt a minőségi váltást Isten országa hozza el a számunkra. Az Úr Jézus gyógyítólag lép fel, szabadítást hoz, és ez nagy öröm a számunkra, nagyon sok megkötözöttséggel küzdünk, de nem tudunk győzni felettük, azonban nincs ok az elkeseredésre, mert eljött a Szabadító. Az Úr Jézus felszabadít minden szenvedély alól; ez a világ nagyon meg tud kötözni, a gonosz pont erre épít. Neki az a célja, hogy Istentől, az Ő országától elvonjon bennünket, és erre kiválóan alkalmas a technika. A mai ember idejének nagy részét ezekkel tölti, minden információt általuk szerez be, barangol a világhálón, és közben távolodik Istentől és a másik embertől. Bár meglátnánk, mennyire rabok vagyunk, és kérnénk a szabadítást. Isten azt akarja, hogy az Úr Jézus hatalmát, erejét jelenítsük meg a világban.
A tanítványok feladata a kegyelem esztendejének hirdetése. Ma még itt van kegyelem, elérhető, de egyszer letelik ez az idő. Az Úr itt fejezte be az idézést, a bosszúállásról szóló következő szakaszt már nem olvasta fel. Azért, mert Őáltala érkezett el a kegyelem esztendeje, ami kétezer éve tart. És azért tart, hogy éljünk vele, hogy odaboruljunk az Úr elé és esdve kérjük nagy kegyelmét.
A próféta mélyről jövő vallomást mond: „Nagy örömöm telik az Úrban”. Számára öröm az Úrral lenni, de az-e az én számomra? Örülök-e, hogy Vele lehetek, öröm-e az ige? Valószínűleg rámondjuk, igen, örömöt jelent az Úr, de akkor is igaz ez, amikor nincs emberünk, magunkra maradtunk, és nem úgy alakul az életünk, ahogyan szeretnénk? Örömöt jelent minden élethelyzetben az Úr? Olyan jó, hogy mindig Hozzá fordulhatunk, végezze el bennük a Szentlélek, hogy valóban mindig Benne legyen teljes örömünk. Mennyi mindenben keressük a boldogságot, az örömöt, és a szentíró megtalálta és elmondja. Az öröm, az el nem múló öröm forrása Isten. Erre az örömre rátalálhatunk mi is. Isten örökké tartó örömöt kínál, nem úgy adja, mint a világ, ez az öröm nem illékony, hanem tartós. A világ öröme szinte azonnal elmúlik, és ezzel hajt a gonosz újabb és újabb örömök után. Tartós öröm csak az Úrban található.
Ez a nagy öröm a kegyelemre talált bűnös öröme. Csodálatos ez, hiszen amikor az ember várja a halálos ítélet végrehajtását, és egyszer csak helyette kegyelmet kap, vagyis halál helyett életet nyer, kimondhatatlan öröm tölti be a szívét. A kegyelem megtapasztalása semmi máshoz nem hasonlítható örömöt, boldogságot jelent. Halál helyett életben részesülni kimondhatatlan, és ezt kínálja az Úr Jézusban Isten minden bűnös ember számára. Azonban ezt el kell fogadni. Üdvösség ruhájába öltöztet - a régi koldusrongyok helyére új ruhát kapunk, a fiúság ruháját. A fehér ruha a megtisztulást és visszafogadást fejezi ki. A fehér ruha azt jelzi: Isten megtisztított, és úgy tekint ránk, mint a tisztán házasságra lépő menyasszonyra. A bűn a múlté, megtisztult szívvel és élettel állhatok az Úr elé. Nem is állok, hanem leborulok, és dicsőítem Őt, mert tudom, hogy a tiszta ruhát nem érdemlem, mert valójában szennyes az életem, Jézus véréért lehetek mégis tiszta. Átvetted-e már az üdvösség ruháját, mert nélküle nem mehetünk be a menyegzőre? Ne légy hiú, ne menj a magad ruhájában, mert az nem tiszta, de az Úr kínálja a menyegzői ruhát, öltsd magadra, amíg lehet. Ma még lehet.
Az előző szakaszban láttuk, hogy Urunk az erősebb fegyveres, megkötözte a gonoszt, hogy mi szabadok legyünk (Mt 12,38-50). A világ legnagyszerűbb híre ez, szabad lehetek, szabad, mert az Úr megkötözte, bilincsbe verte a gonoszt. Hányszor rémületbe esünk a gonosz láttán, pedig ő bilincsben van. Az igaz, hogy ezek a láncok nagy mozgásteret biztosítanak a számára, ám ha Jézusra nézünk, felismerjük, hogy nem tud kárt tenni bennünk, mert nincs teljes hatalma. A világ nem látja ezt, csak hitben tárul fel a valóság. Ne a gonosztól félj, hanem nézz Uradra, és akkor nem késztet meghátrálásra az oroszlán, akárhogyan tombol is.
Az is fontos, hogy ne hagyjuk üresen életünk kitisztított épületét. Az Úr azért szabadít meg, hogy Ő legyen életünk Királya, és ha Ő lakik a szívünkben, a gonosz nem fog visszatérni. A gonosz nem cseresznyézik egy tálból Jézussal. A problémát azonban a legtöbbször az okozza, hogy üresen marad a ház, nem adjuk át a kulcsát Jézusnak, és így a gonosz visszatér, és legtöbbször nem egyedül, erősítést is hoz magával. A visszaesések is ezért történnek, mert a szabad és új életet magunk akarjuk élni. Azt gondoljuk, ha Jézus megszabadított, tovább magunkban is boldogulunk. Azonban Jézus nélkül nem tudunk megmaradni a szabadításban. Ő szabadít meg, és Ő is tart meg, az örök életre. Ha Jézust elutasítjuk, nem jobb, hanem rosszabb lesz élet. Aki kitessékeli Őt az ajtón kívülre, az egyre rosszabb helyzetbe kerül. Azonban Ő ottmarad az ajtónk előtt, zörget és várja, hogy beengedjük.



 Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr

1. Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bűnbánó szívvel ím eléd borul Hű néped, áldva felséges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.
2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgalmasságod mindig oly közel, És erős karod minket átölel.
3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk; Áhítjuk mégis szent igéd szavát, Megtérő gyermekid fogadd be hát.
4. Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmasságod közöld mivelünk, És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!


Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése