I
|
sten
megszólít, hívogat asztalához, hívja a lélekben szomjazókat (Ézs 55,1-13). Azokat,
akik megtapasztalták, hogy semmi nem oltja el ezt a szomjúságot. Azért fáradozunk, hogy megelégítsük lényük
szomját, de hiába megyünk bármerre és iszunk nagyot a világból, nem múlik a
szomj. Mert ezt semmi nem csillapítja, sem az alkohol, sem a drogok, de a testi kapcsolatok, a pénz és a siker sem.
Isten jól tudja, hogy lelkünk Őreá szomjazik, ezért hív magához. A nagy vacsora példázatából megtudjuk: minden
kész, csak menni kell. De megyünk-e? Megyek-e én az Úrhoz, vagy kifogásokat
keresek? Azért szól az evangélium, hogy a hívás elhangozzék felénk. Mindenkinek
szól: ti szomjazók mind, jöjjetek. Mind, tehát senkit nem hagy ki, mindenkinek
jut ital, jut élő víz, még nekem is.
Isten nem üzletel,
ingyen kínálja az életet megújító vizet. Így azután mindenki hozzájuthat, akár szegény, akár gazdag. Egy feltétel
van, jöjj, szomjas szívvel. Jöjj, mint a samáriai asszony, aki Jézustól kérte
a vizet, jöjj és kérj, és ad élő vizet, ami megelevenít. Olyan jó látni, hogy
Isten az Ő drága kegyelmét és minden ajándékát ingyen adja, nem feltétel a
gazdagság, nem az juthat hozzá, aki fizetni tud. Nem, itt csak szomjas szívre,
bűnös életre van szükség. Sőt, inkább azt látjuk az evangéliumokból, hogy inkább
a szegény, nyomorult, megvetett, bűnös emberek találtak rá erre a drága
forrásra. Jöjj, nincs elzárva előled sem. Ha már annyi mindent megpróbáltál, és
nem csillapodott belső feszültséged, nincs békességed, jöjj az Úrhoz.
Olyan szeretettel hív az Úr: jöjjetek, hallgassatok rám, és élni fogtok. Ő
az életet kínálja, és aki Hozzá megy, az élettel találkozik. Lehetünk bármilyen mélyen, láthatjuk
reménytelennek helyzetünket, jöhetünk az Úrhoz. Előtte nincs reménytelen élet,
csak annyit kell tenni, hogy jöjjünk Hozzá, és hallgassunk Rá.
Ez az egész fejezet sürgetés, arra bátorít, hogy keressük és hívjuk
segítségül. Ne tétovázz, indulj el az Úrhoz, hívd Őt segítségül. Hányszor
mondjuk, nem segít az Úr, de hívtam-e Őt őszintén és igazán? Hívtam-e megrendülve
és megundorodva bűneimtől? Mondtad-e már: Uram, légy irgalmas nekem, bűnösnek?
Az Úr azért hív, hogy hagyjuk el bűnös útjainkat, tehát amikor Hozzá
megyünk, csak így érdemes, látom bűneimet, és megvallom. Kifejezem, hogy már
úgy akarok élni, ahogyan Jézus élt, és minden eddigi dolgaimnak hátat fordítok.
Isten új életre hív, és ez azt jelenti, hogy mindent leteszek elé, és kész vagyok
most akarata szerint cselekedni. A megtért élet az Úr szavához igazodik, most
már új közösségbe tartozik, nem a régi haverok, a régi szokások és gondolkodás
irányít, hanem mindent az ige fénye alá viszek.
Hányszor tapasztaltuk már: az Úr gondolatai nem a mi gondolataink, és a
mi utaink nem az Ő utai. Ő más utakon
vezet, a keskeny úton visz előre. Érdemes Rábízni magunkat kételkedés nélkül,
bízva abban, hogy az Úr jól vezet, akkor is, ha más úton jár előttünk, mint amin mi szoktunk
járni. Isten gondolata jó gondolat, de nem úgy működik, mint a miénk. Gyakran
tűnik úgy, hogy eredménytelen, de Isten elvégzi a maga munkáját. Pál apostol
sem gondolta, hogy Rómába majd fogolyként viszi az Úr, ám Isten teve
megvalósul, még ha nem is mindig úgy, ahogyan mi elképzeljük.
A drága ige nem vész kárba. Jó ezt olvasni, hiszen mennyit hirdetjük és
teszünk róla bizonyságot. Mostani időnkben gyakran két kézzel szórjuk az igét,
mégis olyan kevés eredmény látszik. Ne csüggedjünk, és ne adjuk fel, hirdessük
tovább, mert az Úr szava megáll. Azt ígéri, nem tér vissza az Úrhoz
üresen. Ez bizakodásra ad okot,
megismertettük gyermekeinket, környezetünket az igével, mégsem látszik, ezen a
mai generáción nem nagyon látszik a hittanóra, a sok gyermektábor és a
rengeteg evangelizáció, különféle konferenciák. Csak itt-ott látunk
kikandikálni néhány új életet. De ne keseregjünk, és ne is hagyjuk abba a szolgálatot,
mert az ige véghezviszi, amit az Úr akar. De a termésre várni kell. A
magvetéstől az aratásig hosszú idő telik el. Ne legyünk türelmetlenek, bízzunk
Benne.
Keresztelő János a börtönben bizonyosságot szeretne, valóban Jézus-e a
Krisztus (Mt 11,1-19). Miért? Mert ő látta Benne az Isten Bárányát, ám nem azt
cselekszi Jézus, amit János vár Tőle. Gyakran azért vannak csalódásaink, mert a
saját elképzeléseink beteljesítését várjuk az Úrtól. Azt szeretnénk, tegye meg,
amit vártunk, de Ő nem a mi akaratunkat, hanem az Atyáét valósítja meg. Figyeljük meg az életét és meglátjuk, nem
kell mást várni. A Megváltó eljött, és az Jézus. Ne várj mást, mert nincs más, csak egyedül Ő.
Aki másra vár, az kimarad az életből, az üdvösségből, mert Jézusban nyílik meg
rá a kapu. Keresd Őt, és hagyd, hogy úgy mentsen meg, ahogyan Ő akar. János a börtönből való kiszabadításra várt,
míg Jézus a bűn fogságából enged szabadon. Kereszthalála által kinyitotta a bűn
börtönének ajtaját, most már csak ki kell sétálni és élni vele szabadon. Ő nem
az életkörülményeinket, hanem minket változtat meg.
Ne legyünk olyanok, mint a példázatban szereplő gyermekek, akik mindig
mást akarnak, mint ami épp van, hanem vegyük komolyan az Úr szavát, örüljünk
közelségének, és hívjuk Őt segítségül. Lássuk meg Benne a nagy lehetőséget, az
új élet lehetőségét, az összetört életek lehetőségét, mert Jézusban gyógyul az
élet. Amit a világ összetört, azt Ő éppé tudja tenni.
JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ
1.
Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
2.
Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
3.
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése