Aratás

I

sten másképp látja életünket, mint ahogy mi látjuk azt (Ézs 65,1-7). Izráel meg volt elégedve magával, úgy vélték, rendben van az Úrral való kapcsolatuk, Isten azonban rámutat, nem így van. Urunk mindig közel van hozzánk, elérhető, és mégsem keressük, mégsem kérdezzük Őt. Izráel sem kérdezte, nem fordult Hozzá. Nem Isten tehet arról, ha rosszul alakulnak a dolgok, hanem egyedül mi. Itt van, minden nap, reggeltől estig elérhető, várja, hogy segítségül hívjuk, és hányszor hiába vár. Forduljunk ma Hozzá, hívjuk őszintén segítségül, és ne engedjük, hogy továbbra is hiába várjon. Micsoda csalódás, amikor várunk valakit, és nem érkezik meg. Mennyit csalódott már Urunk! Mi a saját csalódásainkat számolgatjuk, és nem gondolunk arra, mennyi csalódást okoztunk Megváltónknak. Hányszor várt ránk, de nem mentünk, nem szántunk Rá időt, mert valami mindig fontosabb, sürgősebb volt. Változtassunk most ezen, és keressük először Őt. Kérjük mindenben az Úr segítségét.

A nép azonban nem élt a lehetőséggel, nem az Urat kérdezte, hanem a saját feje után járt. Az igébe tekintve vizsgáljuk meg, nem járunk-e mi is gyakran a saját fejünk után? Nagy kísértés ez, de álljunk ellent, és ha mégis megtörténik, valljuk meg bűnbánattal, és kérjük Urunkat, bocsásson meg, és állítson minket az Ő útjára.

Az Úr szomorúan állapítja meg: ez a nép csak bosszant engem. Nagyon megrendítő ez. Mennyi jót tett velük, és nem hála van a szívükben, hanem önfejűség. Mintha nem az Úrnak köszönnék létüket, és mintha nem éltek volna át történelmük során annyi csodát. De vajon mi van az én szívemben? Hálás vagyok Uramnak? A korábbi tapasztalatokból merítve, bízom Benne?

Mivel bosszantották az Urat? Bálványimádással. Nem Istenhez, hanem a bálványokhoz, a környező népek istenségeihez fordultak. Nem engedték, hogy az Úr vezesse őket, félretették igéjét, mert ők a többi néphez akartak hasonlítani. Mi is bosszantjuk Urunkat, amikor emberekre, szokásokra, a régi természet indulatához szabjuk magunkat. A bálványok ma is megjelennek, mert minden bálvánnyá tud válni. A sátán mindent felhasznál, hogy elvonjon Istentől. Ami fontossá válik, ami nélkül nem tudunk mozdulni, az bálvány.  Azonban az Úr Jézus meg tud szabadítani minden negatív erőtől, ki tud emelni a rabságból, és Vele lehetünk szabadok. Mert Urunk nem beteggé tesz, hanem igéje által a jó úton vezet.

Az Úr megbünteti a hűtlenséget, mert Ő féltőn szerető Isten. De mi már tudjuk, hogy nem nekünk kell fizetni. Mit is adhatnánk váltságunkért? Azért jött el a földre az Úr Jézus, hogy kifizesse az adósságot, hogy magára vegye vétkeinket. Dicsérjük és magasztaljuk Őt, mert ez azt jelenti, így kezdhetünk új életet. Most már szabad nem figyelni a bálványokra, és élhetünk Urunkkal.

A tanítványok rádöbbentek, hogy nem értik Jézus példázatait, nem tudnak elhatolni az üzenetig (Mt 13,36-43). Azzal tisztában vannak, hogy Jézus nem sztorizgat, nem azért mondja a történeteket, hogy szórakoztasson általuk, hanem Isten országa lényegét, működését tárja fel előttük. Ha nem értik, megkérdezik az Urat. Nem értik, mint ahogy mi is gyakran nem értjük az ige üzenetét, de akarják érteni. Ez fontos: akarom-e érteni az Urat? Ott van-e bennem, nem megyek tovább, amíg meg nem értem, amíg világossá nem válik előttem, mit akar az Úr? Mi legtöbbször csak felhajítjuk az égre kívánságunkat, és rohanunk tovább, nem várunk a válaszra. A Bibliát pedig félretesszük a következő napig, és abban reménykedünk, hátha érthetőbb lesz majd az a szakasz. Az ördög örül ilyenkor, mert ő pont azért dolgozik, hogy ne értsük meg Istent. Rohanjunk tovább, dobjuk félre a Bibliát. A tanítványok rámutatnak, ne rohanjunk tovább, ne dobjuk félre az igét, hanem álljunk meg, és menjünk oda az Úrhoz, kérdezzük Őt.

Az Úr válaszol, és ők meghallgatják. Hányszor a válaszra már nem is vagyunk kíváncsiak. Azért állunk egy helyben, és azért nem növekedünk, nem jutunk előbbre, mert nem várjuk meg a választ. Várjunk Urunkra, mert Ő jön, nem késik, és válaszol. Azonban a válasz nem mindig az, amit hallani szeretnénk, van, amikor azt üzeni Urunk, ne tégy semmit, várj.

A búza és a konkoly példázatának magyarázatát várják a tanítványok, és így mi is megláthatjuk, hogyan is érti Jézus ezt a példabeszédet. Nem nekünk kell kiokoskodni a lényeget, hanem Ő maga tárja fel előttünk. Mindig az az áldott igeértelmezés, amikor engedjük, hogy maga az Úr tárja azt fel előttünk. Soha ne hagyjuk ki ezt a kérdést a Bibliaolvasás során: az én Uram ezt hogyan is érti? Mert az a lényeg, ahogy Ő érti. Hányszor kétségbe vonjuk még azokat az igéket is, amiket az Úr elfogadott, hitelesített.

A jó magot maga az Úr veti bele ebbe a világba. Ő jó magot vet, olyan tanítványokat állít szolgálatba, akiknek új a szíve, akikben már Ő az Úr. Urunk azon fáradozik, hogy az Atyától való jó, az evangélium, Isten országa járja át ezt a világot. Az ige nyomán épülés, helyreállítás történik. Jézus soha nem rombol, pusztít, hanem mindig épít. Megépíti a bűn által tönkretett életeket.

Azonban jelen van a gonosz, ő is munkálkodik, mindent megtesz, hogy Isten gyermekeit elnyomja, hatástalanítsa. Ennek érdekében veti el a konkolyt, ami az ő embereit jelenti. Mindig jelen vannak azok, akiknek szíve nem az Úré, akik nem tértek meg, és nem adták át az uralmat Jézusnak. A konkoly azt is jelzi, hogy ezek nagyon hasonlítanak a búzára, az Isten gyermekeire. Külsőre, szokásaikban úgy néznek ki, de belülről, a szívükben és az életvitelükben jelentős különbség van, meglátszik az igazi lényük.

Azonban nem a gonoszé az utolsó szó, hanem az Úré. Lesz világ vége, eljön az az idő, amikor Isten lezárja a történelmet és megítéli az embert és a gonoszt. Ekkor lezárul a kegyelmi időszak. Addig még élhetünk a lehetőséggel, még kérhetjük az Úr bocsánatát és újat kezdhetünk Vele. Az aratásig van időnk, de nem tudjuk, mikor jön el az a nap. Azonban az aratásnak is vannak jelei, a gazda látja, közeleg az a nap, és készül rá. Az ítélet közeledésének is vannak jelei, akkor leszünk okosak, ha készülünk rá, ha nem úgy gondolkodunk, messze van az még, úgysem a mi időnkben kerül sor rá. Bölcs az a szolga, aki mindig várja az Urat, és hűségesen végzi dolgát, mert azt akarja, hogy a Gazda érkezése munkában találja. Várjuk mi is hűséggel Urunkat.

Tehát lesz aratás, és akkor az igazak, tehát a megváltottak, a megigazítottak az Atya országába kerülnek. Milyen csodás cél van előttünk, Isten mennyei világába kerülhetünk. A belépőt nem mi fizetjük, mert kifizette helyettünk az Úr Jézus a kereszten. Nekünk ezt csak el kell fogadni, és belépni az ünnepre. Menjünk be örömmel, ne legyünk megkeseredettek, mint az idősebbik fiú, aki inkább megharagudott és kívül maradt. Menjünk be az Atya örömébe. Várjuk ezt a nagyszerű pillanatot, mert nincs annál jobb, mint örökre az Úrral lenni.

AD ÉBREDÉST AZ ÚR

1.  

Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király.

Leomlanak a kőfalak, amerre népe jár.

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

2.  

Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király,

Szentlelke jár, fehér a táj, az aratásra vár.

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

3.  

Ad ébredést az Úr, kegyelme még ma vár,

A felhőkkel majd úgy jön el, mint hatalmas Király!

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

Isten áldásával.