O
|
mri és fia, Aháb már hosszabb ideig uralkodnak, lecsillapodnak a kedélyek, elcsitulnak a
belviszályok (1Kir 16,15-34). Mindketten nekifognak az ország építésének. Omri
megalapította Samáriát, ahol majd később egy asszony életébe élő víz folyami
fognak ömleni, általa pedig az egész város találkozik a Megváltóval. Most még
nem tudja Omri, hogy majd később ilyen megtiszteltetés éri a várost, maga az
élő Úr látogatja meg. Mi sem látjuk előre, mi fog a jövőben történni, nem
tudjuk, milyen áldást készít majd az Úr, ami ma még nem ismeretes. Mert Isten
célja, hogy Őt megismerjük. Bárhol élünk is, azt akarja, hogy eljusson hozzánk a
jó hír, mert életünk célját és értelmét Nélküle nem találhatjuk meg. A Vele
való élő kapcsolat ad értelmet az életnek.
Hatalmas munkát végezhetünk, látványos építkezések, nagy hőstettek
fűződhetnek a nevünkhöz, amint ennek a két királynak is, de mindezek nem teszik
teljessé és boldoggá az életünket. A külső csak a felszín, de mi van a
mélyben? És ez a fontos, mi van a mélyben? Mi van lényem mélyén? Megtaláltam életem értelmét? Boldog vagyok?
Omri fia folytatta Izráel építését, fejlesztését, de közben lelkileg egyre
mélyebbre jutott az ország. Mert az apja és elődei útját is folytatta. Az Élő
Istent kihagyta a társadalomból, nem Rá építette sem a saját, sem a népe
életét. Ő is átvette a bálványok imádását, és erre az útra terelte Izráelt is.
De neki nem volt elég az a sok bálvány, amit átvett, hanem még bálványimádó
feleséget is vett magának. Jezábel Baal-imádó volt, és vele behozta Aháb a Baal-kultuszt. Teljesen a felesége hatása alá került, átvette a Baal imádását, és
bevezette az egész országban. Nem ő vezette feleségét az Úrhoz, hanem ő pártolt
el teljesen, még templomot és oltárokat is épített a Baalnak. Ezt a kultuszt
tette kötelezővé, ezzel teljesen elfordította a népet Istentől és az Ő
törvényétől.
Omri és Aháb az Úr bosszantásában járt elöl, szinte direkt csinálta mindazt,
amit tett. Úgy gondolta, ő megmutatja, ő majd irányt szab az országnak. Azonban
elfelejtette, hogy ez a nép Istené, és nem az övé. A trónt is Tőle kapta. A
bűnös régi természet vezérli ezt a királyt, úgy, ahogyan minket, és amíg ez nem
lesz megváltoztatva, a bűn útján járunk. A vallás, a különféle kultuszok és nagy tettek sem segítenek. Az
egyetlen megoldás, meghallani az Úr szavát és új szívet kérni Tőle. Az
újjászületés az igazi megoldás. A
környezetet hiába alakítjuk át, és hiába menekülünk különféle munkákba, nem
hoznak megoldást. Isten Ahábnak is ad lehetőséget, számára is megmutatja
hatalmát, rajta áll, komolyan veszi-e az Úr szavát. Isten Ahábot is szereti, és megmutatja majd a
számára, hogy a bálványok csak emberi alkotások, Ő azonban élő valóság. A bálványokhoz való ragaszkodás azt üzeni,
hogy végső soron nem akarjuk Istent, mert Ő beleszól az életünkbe, Ő lesz a
parancsnok. Mi pedig szeretnénk a magunk urai lenni. A bálványkultuszban ez történik,
az ember a maga ura marad. A bálványimádás nem megoldás, rossz irány, de meg
lehet fordulni, lehet az Úr útjára lépni, és akkor kiteljesedik az életünk.
Péter sírva döbbent rá, hogy megtagadta az Urat. Könnyek közt ismerte
fel, hogy ő az, akinek Jézus látta (Mk 15,1-5). Az Úr jól látja életünket, és Ő
annak lát, akik vagyunk. Néha fájdalmas szembesülni vele, azonban jó, ha
elfogadjuk ezt, mert segít megállni a lejtőn. Erre egyedül képtelenek vagyunk,
de Ő meg tud tartani. Ha Péter is figyel Rá, nem jut el idáig, azonban majd
megtapasztalja, hogy még a mélységek mélységében is vele van az Úr. Mert bár mi
megtagadjuk, figyelmen kívül hagyjuk, Ő mégsem tagad meg, és nem hagy magunkra.
De Péter legalább sírt, felszakadtak bűnei, és elindult a megtisztulás
folyamata - Izráel vezetői nem sírtak, ők nem hallották meg a kakas szavát. De
jó, hogy megszólalt, áldott kakas, áldott eszköz. Jó, hogy ma is szól a kakas,
ma is szól az Úr. Mert neki változatos eszközkészlete van. Egy kakas által, és
minden más egyéb által meg tud szólítani, vissza tud fordítani a rossz útról.
Halld meg a kakas hangját, és engedj szabad utat könnyeidnek, sírj bűneid
felett, sírj azon, aki vagy, majd örülj az Úr kegyelmének, mert Ő azért jött,
hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. A nagytanács tagjai nem sírnak,
nem hallják a kakast, hanem határozatot hoznak Jézus ellen. Milyen
nyomorultak, pedig nagy hatalommal rendelkeznek, tehetős emberek, mégis
nyomorultak, mert az Úr ellen harcolnak. Nem látják, hogy a legnagyobb jót és
áldást vetik ki maguk közül. Micsoda vakság, micsoda mélység, amikor az ember
eltávolítja Istent az életéből és közben meg van arról győződve, hogy mindent
jól cselekszik.
Nagyon sietnek, gyorsan meg akarnak szabadulni Jézustól. Ez az ember
tragédiája, hogy meg akar szabadulni attól, Akinek köszönheti létét, és Akitől
mindent kapott. Mivel ők nem hozhatnak halálos ítéletet, Pilátushoz viszik. Ők már elítélték, eldöntötték, mit akarnak, de
hiányzik még Róma jóváhagyása. Az egész csak színjáték. Micsoda színjáték az emberiség élete, már rég
eldöntötte, hogy Isten nélkül akar élni, sőt, olyan akar lenni, mint Isten, de
hogy ez ne legyen feltűnő, templomokat épít, bevonja a vallásokat társadalmába,
de a szíve távol van az Úrtól. Hol a szíved? Az Úr kezében, vagy csak a kultuszod, a szokásaid mutatnak még Istenre, de te már régen messze jársz? Most
még vissza lehet fordulni, nincs az a távolság, ahonnan ne lenne visszaút.
Pilátus faggatására nem válaszol az Úr. Miért? Mert Ő vádakra nem
válaszol, Ő csak bizonyságot tesz az Atyáról. Ő kijelenti magát, és ezt tette
most is Pilátus előtt. Megvallja, hogy Ő Isten népének királya, Pilátus szavával
teszi mindezt, mert Ő nem úgy király, ahogyan a helytartó gondolja. Jézus nem
politikai hatalmat akar, hanem szívünk Ura kíván lenni. Pilátusnak is fel kell
ismernie, hogy neki is Jézusra van szüksége. Jézussal szemben senki sem lehet
közömbös, senki sem mondhatja, nekem nincs közöm Hozzá. A hatalmas birodalom
képviselőjének meg kell látni, hogy a császárnál is nagyobb személy áll előtte.
Jézus hatalmasabb a császárnál, a mai kor császárainál is. Bárcsak meglátnánk.
Jézus a vádakra nem felel, de ha őszintén hívjuk, mindig válaszol. Aki keresi
Őt, aki zörget, az megtalálja, és annak megnyittatik a kegyelem ajtaja. Mert
szoros ugyan az a kapu, de a bűnbánat megnyitja előttünk.
Jöjj, mondjunk hálaszót
1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hűszájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az
Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok
jót, melylyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, :/: Hogy szívünkben a kedv
Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg
Itt s túl ez életen.
3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; :/: A menny Urát, kiben Szent
egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az
Ő, És az lesz, aki volt.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése