A
|
z Úrtól kapott
étel erejével Illés eljutott a Hóreb hegyéig, mert az Úr ereje, a Lélek töltése
képessé tesz a továbbhaladásra (1Kir 19,9-21). A Hóreb hegye az Isten
jelenlétének a helye, itt jelentette ki magát Mózesnek és a népnek. Illés
azonban nem Istent keresi, hanem a barlang mélyébe húzódik és alszik.
Elmenekül, pedig itt szembenézhetne önmagával és az Úrral is. De ő nem akarja
ezt, inkább belesüpped önmaga siratásába. Te hová menekülsz? Hová futsz
sértődöttségeddel, csalódásoddal? Jöhetsz az Úrhoz, nem kell menekülni, mert a
menekülés nem megoldás.
Isten utánamegy a magába süppedő és elbújó prófétának. Ádám is elbújt,
mennyire menekülünk, ahelyett, hogy segítségül hívnánk az Urat. Ráadásul naivak is
vagyunk, mert elhisszük, hogy el lehet bújni az Úr elől. Azonban Ő utánunk jön
és ránk talál. Jó, hogy megtalál, mert megszólít, és a szava ír és gyógyító erő.
Az ige szól hozzánk, mert az Úr azon keresztül kommunikál velünk. Ehhez azonban
kézbe kell venni. Mikor olvastad utoljára? Nem bújtál el te is a magad
barlangjába? Mivel vetted magad körül? Mibe menekültél? Most vedd újra kézbe a
Szentírást, és átéled, hogy az Úr megszólít és formál.
Az Úr megszólít: mit csinálsz itt? Igen, Ő most téged szólít. Mit csinálsz
itt? És ebben benne van, hogy mit keresel itt? Máshol van a helyed. Neked nem
összezuhanva magadat siratni kell, hanem az Úr győzelméről és hatalmáról
bizonyságot tenni. Illés önmagát siratja a válaszban. Ő egy szerencsétlen, egy
mártír, mert mindenki éli világát, csak ő szolgál az Úrnak. Hányak szívében ütik
fel fejüket e keserű szavak. Mindenki megy a maga útján, és sikerül is nekik
minden, jól élnek, megkapnak mindent, nekem pedig még az életem is veszélybe
került. Nincs értelme tovább élni. Azonban az Úr kihívja ebből az elesett
állapotból, a menedékhelyről. Gyere ki, és állj az Úr színe elé! Gyere ki a
búvóhelyedről, barlangodból, mert ez a gyógyulás feltétele. Ki kell jönni, meg
kell mozdulni, ha nehéz is. Az Úr ad hozzá erőt. Állj az Úr színe elé! Ne
menekülj tovább sehová és semmibe, állj az Úr elé, mert veled akar beszélni.
Állj elé, mert arra van szükséged, hogy jelenlétébe kerülj, mert az Ő jelenléte
meggyógyít. Állj Elé, és ismerd meg Őt annak, Aki. Mert nem jól ismered Őt. Engedd, hogy megismertesse magát veled.
Az Úr elvonul a próféta előtt halk és szelíd hang formájában. Így aztán
rádöbben, hogy Isten nem erőszakos, nem másokat pusztító - ezek az indulatok
bennünk vannak. Isten indulata szelíd, maga Jézus is azt mondta, tanuljuk meg
Tőle, hogy Ő szelíd és alázatos szívű. Rá is döbben, hogy az Úr a szelíd
hangban van. Ő csendben szól, nem kiabálja túl a mi zajainkat, és ha meg
akarjuk hallani, amit mond, csendre van szükségünk.
Az Úr új megbízatást ad Illésnek, és majd ebben fog ismét talpra állni.
Ha teszi, amit az Úr mond, megtapasztalja hatalmát, és meglátja azt is, nincs
egyedül. Nincs, mert az Úr ad más testvéreket. Nemcsak Illés, hanem még
hétezren maradtak hűek. Nem mindig látjuk meg a másik testvért, azt gondoljuk, magunk vagyunk, de ne lefelé, hanem felfelé nézzünk. Nézzünk az Úrra, és
induljunk szolgálni, és közben meglátjuk a testvéreket is.
Illés elindul, elhívja Elizeust, aki veszi a jelzést, komolyan veszi a
próféta tettét. Kész mindent otthagyni, hogy tanítvány legyen. A tizenkét pár
ökör jómódot sejtet, és otthagyja ezt a nyugodt, megbízható jövőt, és vállalja
a bizonytalant Illés mellett. Majd meg fogja tudni, hogy az Úr szolgálata
nyújtja a biztos jövőt, és Elizeus rábízza magát Istenre, és nem is fog
csalódni. Mindent Istennek ad. Elbúcsúzik a szüleitől, majd bemutatja az
ökröket hálaáldozatként az Úrnak, a többi húst pedig a népnek adja. Nem
búcsúztatja el a legényéletet vagy a fiatalságát, mert ez számára nem búcsú,
hanem egy új és teljes élet kezdete. Ezt követően visszatér Illéshez, és
elindul követni. Mi már az Úr Jézus nyomában indulhatunk, de hogyan megyünk?
Kész vagy mindent magad mögött hagyni és teljesen Rábízni magad?
Megfeszítették Jézust, majd József eltemette, a vezetők ünnepeltek, és
mindenki azt gondolta, vége (Mk 16,1-8). Vége a Jézus-ügynek, lezárult ez a
fejezet, de nem így történt, Isten új fejezetet kezd meg, és ez még ma is íródik.
Jézus története nem zárult le, folytatódik a mai tanítványokon keresztül. A
hívők élete Őróla beszél, mert a feltámadott Úr végzi munkáját az életünkben, Ő
szabadít meg, és Ő veszi le rólunk a terheket.
Sőt, Ő távolítja el az akadályokat is előlünk. Hányszor megtorpanunk egy
kis problémától, azonban az Úr elhárítja azt. Ami nekünk egy nagy szikla, az Úr
számára kicsiny kis kő. Ezért ne torpanjunk meg, és ne lássuk életünk dolgait
lehetetlennek, mert az Úr megkönyörül, Számára nincs lehetetlen.
Igen, Számára nincs lehetetlen, így előhozta Jézust a halálból, erről
tett bizonyságot a fehér ruhás ifjú, az Úr követe. Ne féljetek! Jézus nincs itt, feltámadt.
Csodálatos hír, Jézus nincs a sírban, Ő él. Élő Urunk van, ezért hívd Őt
segítségül, és magad is meg fogod tapasztalni, hogy él. Ha Őt keresed, a
félelmed is el fog múlni, mert az élő Úr mellett nem fogsz félni, kezében jó
helyen van az életed.
Az ifjú után az asszonyok lesznek a következő hírnökök, amit
megtapasztaltak, továbbadják. Péter számára is van üzenet, igen, a tagadó
számára is. És ez azt jelenti, hogy nekem is üzen az Úr, velem is találkozni
akar, mert ha még Péter is kap esélyt, akkor én is, és te is. Ezért soha ne add
fel, soha ne fordulj el az Úrtól, hanem ragadd meg az esélyt.
VAN MÉG SZÁMOMRA IS BOCSÁNAT!
1.
Van még számomra is bocsánat!
Van Jézusom, Ő az enyém!
Nem mardos a bűn, sem a bánat,
Mint a fecske, ujjongok én.
Halálba’ hevertem, de Ő fölemelt,
Az életem ára a szíve vére lett.
A bűnöm, ó, Jézus, a bűnöm, ó, Jézus,
Nem vádol többé engemet.
2.
Ha kísértés hulláma tör rám,
Szembe velem Jézusom jő.
Roskaszt, tövises a keresztfám,
Hű vállára átveszi Ő.
S hazám felé utamat ha nem tudom,
Előttem jár Jézus, mint tűzoszlopom.
A véred, ó, Jézus, a véred, ó, Jézus,
Felhőként vezet utamon.
3.
Az ég alját fürkészve nézem,
Hajnalcsillag felkel-e már?
Vigyázom és hallgatom ébren,
Hárfák hangja zendül-e már?
És én is elkezdem az én énekem,
Repesve, új hangon zeng dicséretem,
Mikor az Úr Jézus, az én Uram Jézus
Jön, hogy engemet felvegyen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése