Jöjj, és kövess engem!

S

alamon  király áldozatot mutat be az Úrnak Gibeónban, gazdag áldozat volt ez, talán benne volt az is, lássák, ki vagyok én (1Kir 3,1-28). Képesek vagyunk még az Úrnak való szolgálatból is a magunk számára előnyt kovácsolni. Mindig magunkra akarjuk felhívni a figyelmet. Minket lássanak, és ne az Úr hatalmát és dicsőségét. Az is megragadott, hogy bár nagyon szépnek tűnik Salamon tette, de ő sem elsőként járult az Úr elé. Sok mindent ő is a kor szokása szerint intézett. Politikai házasságot kötött a fáraó lányával, ami azt jelzi, emberi módon igyekezett megszilárdítani hatalmát. Mennyire szeretjük mi is a politika támogatását, a gyülekezetek inkább az államtól várják a segítséget, a biztonságot és az oltalmat. Ez a fajta törekvés azonban azt jelzi, baj van a hitünkkel, nem bízunk az Úrban igazán. 

Azonban az Úr nem engedi tovább ezen az úton Salamont, megjelent az Úr álomban a számára, azért, mert meg kell tudnia, hogy Izráel Istene élő Úr. Elég az Ő oltalma, nincs szükség másra. Elég, ha Rábízza magát, nem kell a pogány népekkel szövetkezni. Isten egy nagy lehetőséget kínál a számára, kérhet Tőle. Nem mindennapi ajánlat ez. Vajon hogyan élnénk vele, ha mi kérhetnénk Urunktól? Mit kérnénk mi Tőle? Próbáljuk meg mai csendességünkben őszintén megfogalmazni, mit kérnék, ha egy lehetőségem volna? Vajon úgy járnék én is, mint a mesebeli szereplők, akik nem ismerték fel, mi is a legfontosabb kérés, és eltékozolták a lehetőséget?

Mi a legfontosabb a számomra? Salamon végiggondolta, és arra felismerésre jutott, nem tudja Isten népét jól kormányozni. Nem kis dolog, amit Salamon mond: nem értek a kormányzáshoz. Csakis az Úr jelenlétében juthat el ide az ember. Előtte még úgy gondolta, mindent jól tud, ki kell építeni a megfelelő kapcsolatokat, és akkor minden rendben lesz. Most azonban rádöbben, nem ért a kormányzáshoz. Milyen nehéz is kimondani, Uram, én nem értek ehhez, de könyörülj rajtam. Azt gondoljuk, értünk az élethez, a munkánkhoz, az igehirdetéshez, de ha megállunk az Úr előtt, ki kell mondani, Uram, én nem értek hozzá.

Salamon engedelmes szívet kért. Ez fontos, hiszen királyként nagy lehetőségek nyílnak előtte, és ezért szükséges az Úrnak engedelmeskedő szív. Mindez azért, hogy ne emberi szempontok alapján mérlegeljen, hanem mindenkor Isten akarata szerint döntsön.

Salamon, mielőtt bármit is kérne, hálát ad az Úrnak. Megköszöni mindazt, amit apjáért és népéért tett. Salamon meglátta apja életében Isten jelenlétét és hatalmát. Jó, ha meglátszik életünkben Isten hatalma. Legyen ez imádságunk tartalmára nézve fontos útmutatás, adjunk hálát, köszönjük meg Urunknak mindazt, amit tett értünk, különösen a keresztet. Majd csak ezután tárjuk Elé kéréseinket.

Az Úr bölcs és értelmes szívet ad Salamonnak, mert értékeli, hogy nem hosszú életet, gazdagságot kért, hanem engedelmes szívet. Ráadásként mindezt megkapja, megkapja azt is, amit nem kért. Salamon helyes értékítéletet hozott, számára az Istennel való kapcsolat, a Neki való engedelmesség lett a legfontosabb. Nem aggódott földi életéért, nem jajgatott hosszú életért, sem gazdagságért. A mi energiánkat legtöbbször ezek kötik le. Salamon is tudta, ezek is fontosak, de csak a maguk helyén. Mindennél fontosabb Isten országa. Urunk is ezt helyezi az első helyre, de valóban így van ez az én életemben? Talán pont azért válik görcsössé az életünk, mert nem merjük felvállalni ezt a sorrendet, pedig az ígéret ehhez kötődik. „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6,33).
Az Úrtól kapott bölcsessége megnyilvánul az első jelentős döntésnél. Már nem magára és nem is az emberi véleményekre figyel. Nem emberek befolyásolják, hanem figyel fölfelé, engedelmeskedik Istennek, aki mindig az életet védi.  Salamon lélegzetelállító parancsával felismeri az igazságot, eljut a szívben rejtőző valóságig. Mindig Isten Lelke képes feltárni a valóságot, hiszen számunkra a szív kiismerhetetlen, nem tudunk a mélyére hatolni. A Szentlélek Isten azonban képes erre, fel tudja tárni a szív titkait, és elvezet az igazságra. A nép is felismerte, Salamont nem tudják megtéveszteni, mert őt még csak meg lehetne, de a benne élő és jelenlévő Istent nem. Ezt élte át az első gyülekezet is. A Szentlélek Istennek nem lehet hazudni, nem lehet Őt megtéveszteni. Bár mi is látnánk, egymást és még saját magunkat is becsaphatjuk, de Istent soha.

Úgy tűnik, a Jézushoz futó embernek nagyon égető kérdéssé vált az örök élet. Bizonytalan volt, vallásos élete és a törvény megtartása sem adott neki üdvbizonyosságot. Szeretne Jézustól olyan választ kapni, ami garanciát nyújt a számára. Egy olyan tettre vágyik, amiért Isten átnyújtja számára az örök élet oklevelét, amire hivatkozva majd valóban életre jutna. Talán azért van erre szüksége, hogy aztán gond nélkül élhessen. Bármit tesz, neki van papírja. Gyakran mi is ilyen biztosítékot keresünk, hivatkozunk a keresztségre, konfirmációra és egyéb dolgokra. Azonban az egyedüli hivatkozási alap Jézus Krisztus áldozata, csakis az Ő véréért van üdvösségünk. És ezért nem kell fizetni, az üdvösség kegyelemből, ingyen van.

Jézus nem a kiválóságait emeli ki, hanem rámutat a hiányosságára. Van hiányosságunk. Mi a hiányossága? Nem tud szabad lenni a gazdagságától, nem meri Jézusra bízni az életét. A vagyonában, hatalmában, és nem Istenben bízik.

Az Úr hív most is, adj el mindent, szakadj el mindentől, ami eddig köt, és kövesd Őt. Erre van szükségünk, mindent Ráhagyva kövessük Őt. Mert, aki ezt felvállalja és követi, arról Ő valóban gondoskodik. Ez az egyetlen pozitív elvándorlás, amikor Jézusért, az evangéliumért hagyom magam mögött az eddigi életteret és kötődést. Aki Jézusért és az evangélium hirdetéséért kész elhagyni eddigi életterét, az megtapasztalja, hogy Isten megadja számára mindazt, ami szükséges. Az a fontos, hogy a gondoktól megszabadulva hirdessük Isten jó hírét az emberek számára. Azonban ne lepődjünk meg, mert Isten gondoskodik ugyan övéiről, de a világ is megadja, amit nekünk szán. Az Úr követésének velejárója a szenvedés.

És erről nemcsak beszél, nemcsak elvárja másoktól, hanem rámutat, Ő is szenvedni fog. És Jézus nem kerüli el a fájdalmak útját, nem menekül a szenvedés elől, hanem bátran vállalja. Sőt, még a halált is megtapasztalja értünk. A halált azonban a feltámadás követi. Csodálatos, ahogyan vezet minket és felemeli fejünket. Ne az elmúlást, hanem az életet lássuk. Jézus követése nyomán élet fakad, mert Ő az Igazság és az Élet.

JÁROM A JÉZUS LÁBNYOMÁT

Járom a Jézus lábnyomát mind a sírig én,

Az égi Jeruzsálemből árad rám a fény.

Bár vihar dúl, nem sötétül el fenn az égi jel,

Felnézek hittel Jézusra: Ő sosem hagy el.

R.: Jézus hű barát, drága jó barát,

Gyermekeinknek hordja bánatát.

Bár vihar dúl ...

Nem vétem már el szem elől Jézus lábnyomát,

Nem térek ki a cél elől mellék útra át.

Szent igéje mindig bennem él: buzdít és vezet

Megmentett életem szolgál: hisz remél, szeret.

Mennyben ér véget nemsoká ez a keskeny út,

Meglátom Jézust trónusán, mint dicső fiút.

Dicsfénye betölti lelkem, s ez elég,

Örökre Ő marad nekem a Kezdet és a Vég.

Isten áldásával.