C
|
sodálatos
lehetőséget kapunk minden nap, Istenhez fordulhatunk (Zsolt 64,1-65,14).
Amikor elkeseredünk, és úgy gondoljuk, nem hallgat meg senki, jusson eszünkbe: van egy fórum, ahová mindig mehetünk, és ez Isten. Ő mindig rendel, állandóan
van fogadóórája. Dávid él is ezzel a lehetőséggel, kéri Istent, hogy hallgassa
meg. Tehát nem elég a lehetőség, hanem
élni is kell vele. Azt jelenti ez, hogy bátran forduljunk Istenhez, szánjunk rá időt, keressük fel, és mondjuk el panaszunkat. Még a panaszainkat is elmondhatjuk, minden sérelmet Elé tárhatunk. Ha
ezt megtesszük, tisztul a szívünk, gyógyulnak a sebek, mert a gyógyulás
feltétele a seb megtisztítása. Amikor
imádkozunk, elmondjuk mindazt, amit eddig rejtegettünk, vagy amire senki sem
volt kíváncsi, és közben megtisztul a szívünk. Másképp látjuk környezetünket, úgy, ahogyan Jézus. A kereszten azt
mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Mindezt
harag nélkül mondta.
Harag nélkül kérjük az Úr védelmét. Nem vesz ki minket az Úr a világból,
nem változik meg a környezet, de megváltozhat a mi hozzáállásunk. Gyűlölet és bosszú helyett megbocsátással
válaszolhatunk. Mindezt akkor is megtehetjük, ha mások nem így reagálnak, ha
ezért is kinevetnek. Azonban számunkra mindig Jézus élete a minta.
Isten ismeri a szívünket, ami mások számára rejtve van, az Előtte nyitott
könyv. Sokan azt gondolják, amiről nem beszélnek,
az rejtve van, azonban Isten ki tudja fürkészni szívünket. Ezért jó, ha semmit
nem rejtegetünk, hanem őszintén feltárjuk Előtte. Erre jött rá a vérfolyásos
asszony is, meglátta, akkor gyógyul meg teljesen az élete, ha őszintén mindent
elmond az Úrnak. És ennek az eredménye
lett a teljes gyógyulás.
Nemcsak a környezettől kapott sebekkel mehetünk Urunkhoz, hanem a
bűneinktől elszenvedett vereség által is. Dávid jól tudja: van, amikor
legyőzetünk. Nem kellene ennek így lennie, de megtörténik, azonban soha ne
keseredjünk el. Ne engedjünk az idegen hangoknak, amelyek reménytelenül akarnak
a mélybe taszítani, mondván, nincs segítség. Van segítség, ha megvalljuk
bűneinket, hű és igaz Ő, és megbocsátja minden bűnünket. Ez a segítség, valld meg az Úr előtt
vétkeidet, és Jézus véréért megbocsát az Atya. A bűnbocsánat az igazi
megoldás. Boldog ember, aki megtalálta Istent, átélte a kegyelmét, és mindennap
a közelében van. Nincs nagyobb ajándéka
az életnek, mint Isten megismerése. Ez a
cél, megismerni Istent.
Isten gondoskodik a teremtett világról. Nem veszi le róla a kezét. Minden
áldás az Ő kegyelméből árad szét a világban. Az Ő gondoskodása által válik termővé a föld. Isten akkor is ad áldást, amikor a
körülmények ezt nem teszik lehetővé. Isten patakja tele van vízzel. Lehet, hogy szárazság van mindenfelé, de aki
figyel az Úrra, és engedelmeskedik Neki, megtapasztalja, hogy van egy patak,
ami soha nem szárad ki. Abból a patakból ihat a szomjazó lélek. Illést a Kerit-patakhoz rendelte az Úr, és amíg egész Izráelben kiszáradtak a folyók és a
patakok, a Kerit nem apadt el. Ez a patak az ige, ha sehol nem
csillapul szomjúságod, vedd kézbe Isten szavát, olvasd, tanulmányozd, és
gondolkodj róla, és elkezd kivirulni az életed. Ne feledd, Isten patakja tele
van vízzel. Ne keress máshol, jöjj el az élet vizéhez.
Pál apostol a szolgákat is ellátja tanáccsal arra nézve, hogyan is éljék
meg hitüket ebben a helyzetben (1Tim 6,1-21). Mert a rabszolga, amikor hitre
jutott Jézus Krisztusban, nem vált szabaddá, továbbra is rabszolga maradt. Azt kéri Pál, éljenek úgy, hogy gazdáik
általuk megismerjék Jézust. Ha pedig krisztuskövető a gazda, ne éljenek vissza
ezzel. Ne mondják, hogy ha a rabszolgatartó keresztyén, lehet lazítani. A hívő környezet sem jogosít fel a lazításra,
nem mondhatjuk, mivel a főnök is hívő, nem kell komolyan venni a munkát. Az ige
arra buzdít, bárhol is dolgozzunk, az Úrnak végezzük munkánkat.
Az Úr nagy munkát végez a szívünkben, amikor befogadjuk Őt. Óriási
változások mennek végbe a gondolkodásunkban és a hozzáállásunkban. Az egyik
ilyen változás a megelégedettség. Ezt az Úr munkálja ki bennünk. Amíg nem
ismerjük Őt, mindennel elégedetlenek vagyunk, semmi sem jó. Azonban az Urat
megismerve megváltozik az értékrendünk. Most már Isten országa a legfőbb érték,
benne mindent meglelek, amire szükségem van. Ebből kifolyólag a földi életben
is megelégedett leszek. Hálássá válik a szívem, ha van élelmem és ruházatom. De
valóban megelégszem, valóban békesség van a szívemben? Vagy én is arra
törekszem, mint a világ, hogy minél több anyagival rendelkezzem? Isten
országában már az Úr a középpont, az Ő akaratáért élek és munkálkodom, a többit
pedig rábízom Atyámra. A mai világ arra ösztönöz, hogy akarjunk mi is minél többet
ennek a világnak a javaiból, azonban minél többet megszerzünk, annál
elégedetlenebbek leszünk. Mindig több és valami újabb kellene. Békessége a megelégedett szívnek van. A megelégedett
élet hálás.
Határozottan kéri Pál Timóteust, hogy kerülje ezeket. Ő Isten embere,
ezért nem a gazdagság hajhászása, hanem a nemes harc megharcolása a feladata. A
hívő ember nemes harcot vív, nem a jobb, kényelmesebb életért harcol, hanem
Isten országa ügyéért. Ez a harc azt is magával hozza, hogy nemet mondunk a
világ kívánságainak. Ez nem könnyű harc,
mert a kívánság által erőteljesen vonz a világ, de Krisztusban erőt kapunk
arra, hogy nemet mondjunk neki. Krisztusban győzhetünk önmagunk, régi
természetünk felett.
Az Úr a királyok Királya és az uraknak Ura. Soha ne feledjük ezt, és akkor nem rémülünk
meg a földi királyok hatalmától, az Úr hatalmasabb, és uralmának nem lesz vége
soha. A földi uralmak véget érnek. Egyik birodalmat váltja a másik, de az Úr
örökké uralkodik.
Az ige az Úrra irányítja figyelmünket, azt kéri, Benne bízzunk, és ne a
bizonytalan gazdagságban reménykedjünk. Ne a pénztől, a hatalomtól várjuk a
segítséget, hanem egyedül az Úr Jézus Krisztustól.
Ránk az evangélium drága kincse bízatott, ez az igazi, romolhatatlan
kincs, és nem a pénz vagy a hatalom. Őrizzük meg, ne hígítsuk fel, de ne is
próbáljuk mással pótolni, mert az evangélium pótolhatatlan. Hogyan őrizhetjük
meg? Ha továbbadjuk. Az élet akkor marad meg, ha továbbplántálódik.
Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni
1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van
a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall
-ja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s
magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes
lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked!
:/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add
nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/:
Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram,
Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/:
Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel
Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá
szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e
szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése