Gyakorlati keresztyénség

I

zráel serege nagy vereséget szenvedett (1Sám 4,12-5,12). Elvették Isten ládáját, és meghalt Éli két fiai is. A hírt egy benjámini férfi viszi meg Silóba. Éli szíve remegett Isten ládája miatt, féltette, és tudta, hogy nem volt helyes elvinni a ládát a harctérre. Nem ott van a helye, hanem a sátorban. Isten jelenlétét a láda által sem lehet kikényszeríteni. Élinek nem volt már ereje és hatalma a láda elvitelének a megakadályozására. Korábban kellett volna cselekednie, de elmulasztotta. Amikor mi elmulasztjuk a bűnbánatot és a belőle fakadó döntéseket meghozni, az Úr cselekszik, de akkor már ki kell várni az események menetét. Uram, hányszor nem időben cselekszünk, azt gondoljuk, megoldódnak maguktól a dolgok, halogatjuk a megtérést, a teljes életfordulást. Itt személyi változásokra is szükség lett volna. Élinek, mint Izráel bírájának, fiait le kellett volna váltani. A bűnbánatot mindig cselekedeteknek kell követni, nem elég az elméleti bűnbánat, változtatni is kell. És van, amikor a változáshoz személycserék szükségeltetnek.

Isten népe megfutamodott, és ez nagyon szomorú kép, hátat fordítanak az ellenségnek, és mentik az életüket. Azonban ez az engedetlenség következménye, meg kell látniuk, hogy az Úr nélkül nem érnek semmit. Isten nélkül vereségre vagyunk ítélve. A tanítványok életében az engedelmességnek nagy szerepe van. Ha nem veszem komolyan az Úr szavát, az ellenség győz felettem. Izráel népe nem figyelt az Úrra, hanem bálványokhoz igazodott, és ennek menekülés a következménye. Az Úr csak a bűntől megtisztult és engedelmes népének ad győzelmet.

A tragikus vereség közben is van reménység. Isten jelez, Éli menye fiút szül, biztatják, ne félj. Ne félj, mert Isten a kegyelem Isten. A bűnnek megvan a következménye, de az Úr mindig új kezdést kínál. Ehhez a bűnbánaton, az őszinte megtérésen keresztül vezet az út. Fel kell ismerni, hogy nem a láda, hanem Isten jelenlététől függ a dicsőség. Ha a ládát el is viszik, de helyreáll az élő kapcsolat, ismét győzedelmeskedik a nép. Az Úr újra kínálja kegyelmét, ha eddig nem hallgattunk is Rá, lehetőséget az újrakezdésre. Mert Vele újra lehet kezdeni, még a mély ütésből is talpra lehet állni. Az új kezdés azt jelenti, most már teljes mértékben Rábízom magam, és mindent a vezetése szerint teszek. Nem igazodom a pogányokhoz, hanem világítok a számukra. Az új kezdés a bűnnel való teljes leszámolás után indulhat el.

A filiszteusok úgy gondolták, Izráel legyőzése Isten legyőzését is jelenti. A ládát győzelmi jelvényként vitték bálványuk templomába. Ám Dágón szobra arccal a földön feküdt az Úr ládája előtt. Isten jelez, Ő az Úr, Dágón csak bálvány. Izráel ugyan vereséget szenvedett, de nem azért, mert Dágón erősebb, hanem azért, mert Izráel Istene megengedte a filiszteusoknak a győzelmet. A filiszteusoknak meg kell érteniük: Isten él és uralkodik. Nekik is meg kell térni. Ők azonban nem így gondolkodtak, továbbadták a ládát, vagyis meg akartak szabadulni tőle. De ez nem megoldás. Bűnbánatot kellene tartaniuk, amint majd később a niniveiek teszik. Ám a filiszteusok erre nem döbbennek rá. De te rádöbbentél-e, hogy nem az Isten elől való menekülés segít, és nem a Bibliától, az istentisztelettől kell megszabadulni, hanem az Isten nélküli gondolkodástól és életvezetéstől. Rádöbbenünk-e, hogy az Úrra van szükségünk? Menekülés helyett hívjuk segítségül Őt.

A filiszteusok egyik helyről a másikra küldözgetik a ládát, ahogyan vannak, akik úgy próbálják lelki nyugtalanságukat csillapítani, hogy egyik közösségből mennek a másikba. Ehelyett inkább elcsendesedni, magunkba tekinteni kellene, mert az ige eléri szívünket ott, ahol vagyunk. Nem a hely, hanem az életváltozás segít. Ezt pedig az Úr végzi el. Mire van szükség? Bűnlátásra, bűnbánatra és a kegyelem alázatos elfogadására.

Az Úr Jézus végzi a lélekmentést, és ezt nem díjazzák, hanem támadásokban van része (Mk 3,22-35). Amíg a názáreti ácsműhely csendjében pénzt kereső tevékenységet folytatott, senkinek nem volt gondja Vele. De amikor eltér a megszokottól, és előáll az Atya tervének megvalósítására, azt mondják, megzavarodott. Pedig amíg az ácsműhelyben dolgozott, kellett volna furcsállni, hisz Mária tudta, hogy Szabadító született, és ezt a munkát nem ácsként fogja végezni. Mindig akkor tartanak megzavarodottnak, amikor felvállaljuk az Urat, amikor engedelmeskedünk Neki.

Az írástudók még tovább mennek, azt mondják, ördög van Benne. Döbbenetes, nem is ismerik igazán, és ahelyett, hogy az ige alapján tennék mérlegre, elmarasztalják. Miért? Mert nincs élő kapcsolatuk Istennel, nem ismerik sem Őt, sem a hatalmát. A tudomány kiszorította az élő kapcsolatot. Fontos a tudás, de nem pótolja Isten személyes ismeretét, sem az élő kapcsolatot.

Az Úr azonban nem sértődik meg, békessége megmarad, mert a hegyről jött az emberek közé. Töltődj fel az Úrral való közösségben, és nem fogsz megsértődni a negatív kritikák miatt sem.

Sátán nem bomlasztja a saját világát, hanem összefog Isten és az ember ellen. Mi esélytelenek vagyunk vele szemben. Bár elhiteti, hogy egyedül is minden gondunkat megoldhatjuk, így nincs szükségünk az Úr Jézusra. Ez hazugság. Jézus nélkül nem boldogulunk, csak küszködünk, és egyre rosszabb lesz minden.

Jézus az erősebb fegyveres, Ő megkötözi a sátánt, és így szabadok lehetünk. Jézus a  kereszten győzött fölötte. Győztes Urunk van. A mi feladatunk ezt a győzelmet átvenni, és élni általa. Jézus a mi beteg életünk egyetlen gyógyszere, ha valaki ezt elutasítja, nincs számára gyógyulás. Ha elutasítjuk Jézust, Isten kegyelmét utasítjuk el. Bűnbocsánat Jézus érdeméért lehetséges, aki elveti Jézust, az nem látja szükségét az orvosságnak, de megmaradnak bűnei is. Jézus keresztje nélkül elveszünk.

Aki azonban komolyan veszi Jézust, elfogadja kegyelmét, bekerül Isten családjába. Mert azok a családtagjai, akik cselekszik Isten akaratát. Az elméleti keresztyénségből is meg kell térni, hogy eljussunk a gyakorlati keresztyénséghez. A mai világnak erre van szüksége, a megélt hit formálja át az emberek életét.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.