Mindent felülmúló öröm

 

A

 templom elkészült, de még a helyükre kell tenni az istentisztelet eszközeit, és Isten szövetségének a jelképeit (1Kir 8,1-53). Ilyen az Úr szövetségládája. Még be kell vinni a szentek szentjébe, mert ez jelzi, köztük van Isten. Szövetséget kötött velük és a láda szemlélteti ezt. Ha kétségeik támadnak, ránéznek, és tudják, velünk van az Úr. A benne levő törvény jelzi, a szövetségnek vannak feltételesi, az Ő törvényének a megtartása. A láda Isten jelenlétét is megerősíti. Amikor a helyére kerül a szövetségláda, az Úr dicsősége felhő formájában betöltötte az Úr házát. csodálatos, Isten válaszol, mivel? Jelenlétével. Mint amikor a belső szobában imádkozunk, és ott lát minket, válaszol. Hogyan? Átéljük jelenlétét, vagyis azt kapjuk, amire a legnagyobb szükségünk van.

Ezt követően Salamon a templom felé fordulva az Úrnak beszél. Elmondja, ami a szívében van. Mivel ez egy rendkívüli és ünnepélyes alkalom, tele van hálával. Megvallja, örömmel építettem ezt a házat. Az Úrnak építeni, az Úr számára tenni a dolgokat, öröm, Salamon így éli meg. Nekünk is öröm az Urat szolgálni? Öröm adni Neki. Hányszor kényszerűség, megfelelés, ha a gyülekezet számára adnunk kell? Hála van bennünk, hogy amit teszünk, tehetjük, és az bizonyságtétellé válhat? Az áldozati állatok mennyiségében is megmutatkozik a hála, nem lehet felbecsülni, a sok állatot, amit felajánlottak. És ez már biztosan nem csak az előírt, a kötelező mennyiség. Nem nézik, mennyit adnak, örülnek, hogy adhatnak. Az a hála is megmutatkozik itt, hogy amit adnak, azt maguk is az Úrtól kapták. Mindez Isten áldásának a megnyilvánulása. Az adakozásban megjelenik az Isten áldásának a felismerése. Aki meglátja, hogy minden, amije van, az az Úr ajándéka, az tud adni. Nemcsak tud, hanem kész is adni, mégpedig mindent odaadni az Úrnak.

Ezután a nép felé fordul a király és megáldja a gyülekezetet. Ez az áldás egyben bizonyságtétel is. Elmondja, hogyan jutott ide. Meglátja, Isten ígérete teljesedett be. Előbb az apja akart templomot építeni, de annak ellenére, hogy jót akart, ezt nem tehette meg. Isten másnak szánta, Annak, akinek a keze tisztább. Ebből megláthatjuk, Istennek nem a szándék a fontos, hanem az indíték, és az, hogy milyen szívvel, kézzel tesszük. Isten tiszta szívből, és tiszta kézből fogadja el a neki szánt munkát, és áldozatot. Meg kell a szívünknek és kezünknek tisztulnia. És ez Jézus keresztje tövében mehet végbe. Mi gyakran ezzel nem törődünk, csak az a lényeg, hogy kap az egyház, de milyen kézből, arra nem figyelünk. Nem elég jót akarni, annak Isten akaratával is egyezni kell. Dávid elfogadta, hogy nem ő épít. És elfogadta Salamon is, hogy Isten akarata. Az ígéret beteljesedéséhez engedelmes szívre volt szükség.

Salamon közben jár népéért az Úr előtt. Kéri, hogy könyörüljön a vétkezőkön, és bocsásson meg majd nekik. Hallgassa meg az imádkozókat, és bocsásson meg nekik. Benne van azért a bűnbánat. Bocsásson meg az Úr, ha a nép, vétkezésnek látja, a vétkezést, és bocsánatot kér. Mert bűnbánat nélkül, nincs bűnbocsánat.

Salamon feltételes módban fogalmaz, ha majd, és ezzel kifejezi, hogy nem kötelező vétkezni a népnek. Isten népe ki lett híva a világból, Istennel együtt jár, ezért nem szükséges vétkeznie. Isten népe életében nem természetes a bűn.

Lévi elhívását követően tanítást, illetve két kérdésre választ olvashatunk (Mk 2,18-28). Jézus és a tanítványai élete különbözött a megszokottól. Nincsenek kötöttségek, nem az atyák hagyományaihoz igazodnak, hanem a mennyei Atya akaratához. Jézus az Atya akaratához viszi vissza az embereket. Lefaragja mindazt a hagyományt, ami az életükre tapadt. Így azután Istent tisztán éli eléjük, olyannak mutatja be, amilyen valójában. Mert Jézus szolgálata kezdetétől kereszthaláláig, sőt feltámadását követően is, Istent mutatja be nekünk. Azt üzeni, figyeljetek rám, nézzétek, amit teszek, mert Isten ilyen, mint én.

Jézus tanítványai nem böjtöltek, nem tartották az előírásokat, és ez nem tetszett a farizeusoknak. Úgy látják, Jézus újít. Azonban az Úr rámutat a Vele való kapcsolat lényegére. Ez pedig nem más, mint az öröm. Akire rátalált az Úr Jézus, és megtapasztalta közelről szeretetét, az örül Neki. A hívő ember, a gyülekezet úgy tekint Jézusra, mint a menyasszony a vőlegényére. Jézus a vőlegény, a menyasszony a gyülekezet, és a gyülekezet számára mindent felülmúló öröm Vele találkozni, Vele lenni. Ezért nem böjtölnek, örömük van, és amíg velük a vőlegény, nincs szükség böjtre, mert a vőlegényben mindent megkapnak.

Azonban jönnek napok, és ezt határozottan mondja az Úr Jézus, amikor elvétetik a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. Ezzel halálára utal. Igen, Őt meg fogják ölni, de a feltámadás révén visszakapják. Majd eljön pünkösd, így tudjuk, hogy Őt nem vehetik el az övéitől. Aki Jézusé, azzal az Úr a világ végezetéig vele van.

Azonban lehetnek olyan időszakok, amikor a hit megélésének bizonyos formáit nem élhetjük meg úgy, ahogy korábban. Jönnek olyan idők, amikor talán úgy érezzük, elvették tőlünk Őt. De soha ne az érzéseinkre hagyatkozzunk, hanem az igére. nehéz helyzetben sem hagy magunkra. Nem tudnánk megélni azt egyedül. Nemrég láttuk, hogy a tengeren komoly viharba kerülő hajón Pállal ott volt az Úr. Ő adott neki útmutatást, és ez töltötte be reménnyel Pált. Nem a viharra nézett, hanem az Úr szavának hitt. Így higgyünk mi az Úr szavának. Most ez különösen fontos, mert sokan úgy gondolják túljutottunk a vírus helyzeten, minden visszatér a régi kerékvágásba. Az egyházi élet is kezd visszaállni a megszokott rendre. Az ige azonban felkészít, és azt üzeni, vigyázzatok, mert elveszik tőletek a Vőlegényt. Mivel Őt nem vehetik el, elveszik újra a megszokott formákat. És így az a kérdés, milyen válaszokat adunk erre?

A másik kérdésre az Úr azt a választ adja, Ő nem a régi vallást toldozgatja, hanem egy egészen új életet hozott el. Nem javítgatásra, régi életünk foltozgatására van szükség, hanem egy egészen új életre. Jézus új tartalmat ad, és ezt új edényben helyezi el. Új tartalmat kapunk Tőle. Ez a tartalom Ő, az Ő Lénye, élete és tanítása.

Megtudjuk azt, hogy Ő Ura a szombatnak is. Isten a szombatot, a nyugalomnapját nem azért adja, hogy az gúzsba kössön, hanem, felszabadítson. Ez a nap a Vele való kapcsolatnak a napja. A vasárnap nem azért adatik, hogy bizonyos elvárásoknak megfeleljünk, hogy letudjuk, hanem, hogy élő kapcsolatban legyünk az élet Fejedelmével. Ez a nap, a lelki táplálkozásnak a napja. Azonban nekem kell odamenni, és elvenni a táplálékot.

 

 

Ó, Ábrahám Ura

 

1. Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet.

Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.

2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad.

A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.

3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te

barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!

4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon.

Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.

 

Isten áldásával.