Immánuel: Isten szeretet

nagy generáció ideje letelt, elmennek, akik Isten hatalmas tetteinek bizonyságai voltak (Józs 24,16-33). Elmennek azok, akik megélték az ígéretek beteljesedését. Azonban mielőtt elmenne Józsué, Izráelt döntésre szólítja fel. El kell dönteni kit akarnak szolgálni, az Urat, Aki annyi mindent megtett értük, vagy az ott élő népek isteneit. A döntés hitvallás is. Megvallják, kiben látják a jövőt, az Úrban, vagy a helyi istenségekben. Nagy kísértés az a gondolat, hogy váltani kell, igazodni kell az ott élőkhöz, a más népekhez. Isten azonban arra hívta el övéit, hogy ők legyenek a többi nép számára a minta. Életük vonzerő legyen a körülöttük élők számára. Józsué az Úr mellett döntött, nem figyelt másokra, hanem kilépett és azt mondta: „Én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.” Tudom így vállalni az Urat? Ha a környezet másképp döntött, én akkor is az Úr mellett maradok. Miért? Mert megtapasztalta Isten valóságát, hatalmát, és nem enged a divatnak. Tudja, hogy a népe számára sincs más garancia a megmaradásra, mint az élő Istenbe vetett hit, a Neki való engedelmesség.

A nép is dönt, Istent választják. Még emlékeznek az Úr tetteire. Milyen jó, ha emlékezünk Isten munkájára, mindarra, amit az életünkben elvégzett. És nemcsak az emlék a lényeg, hanem az, hogy tudjuk, Isten vitte végbe mindazt, amit átéltünk. Mi hogyan emlékezünk? Életünk nagy eseményeit Neki tulajdonítjuk? A rendszerváltás, amit megéltünk Isten műve a számunkra? Látjuk, hogy azért történt, hogy a szolgaság házából kilépve egyedül Neki éljünk és szolgáljunk? Bizony ez a nemzedék nem mellette tette le a voksot. Mi az idegen isteneket, a pénzt, a hatalmat, az emberi tudást, a technikát választottuk. Azonban Isten még mindig megszólít, és azt akarja, döntsünk mellette. Forduljunk Hozzá vissza teljes szívünkből! Valljuk meg, hogy mindent Neki köszönhetünk. És ez így van, az Úr Jézus által keres minket, bemutatja országát, és felcsillantja annak gazdagságát. Aki előtt felragyog a kegyelem, az Őt választja.

A nép felbuzdulva fogadja meg, hogy az Örökkévaló Istent fogja szolgálni, mert megtapasztalták, hogy Ő az Istenük. Józsué azonban rámutat, nem elég ezt szavakban megvallani, hanem el kell távolítani maguk körül, az életükből a bálványokat. El kell vetnünk az idegen isteneket, ki kell vetni az életünkből mindazt, ami nem Istenhez kötődik, nem Róla vall. Miért? Mert megosztja a szívünket az idegen isten. Két Úrnak akarunk szolgálni és az nem megy. Általában az élő Úrtól fordul el az ember. Nem lesztek képesek az Urat szolgálni, ha közben más isteneket is szolgáltok. Nem lehet is-is az életünkben. Isten igazsága is és a világ hazugsága. Isten féltőn szerető Isten, egyedül akarja a szívünket birtokolni, és ezzel Ő nem rabságba sodor, hanem ellenkezőleg, felszabadít a világ hatalma alól. Ha azt mondjuk, hogy mi az Úrhoz tartozunk, a keskeny úton járunk, és mégis vannak idegen istenek az életünkben, ha a világnak élünk, Isten megítél. Ellenetek fordul, mondja Józsué. Isten nem tűri el a hűtlenséget, és nem nézi el bűneinket. Ne csak mondogassuk, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért, hanem forduljunk is el tőlük. Ha nem tesszük, az Úr megtisztítja népe életét. A bűn útján járó, a világgal összekeveredő egyház rossz bizonyságtétel. Azt sugározzuk, mindegy hogyan élünk, nem kell különbségnek lenni a hívők és nem hívők élete között. Fel kell ébrednünk, amíg lehet, mert Isten szent életet vár. És ez Krisztus által lehetséges is. Ő nem vár el olyat, amihez ne adná meg az erőt, a képességet.

János az agapé szeretetről beszél, és ez ajándék (1Jn 4,7-21). Isten Lényének jelenléte az életünkben. Mert Isten maga agapé. Aki hit által befogadja Őt, az átéli az agapé ajándékát. Átéli, hogy kegyelemből van üdvössége, és megtapasztalja Isten szeretetének hatalmát és erejét. Az agapé megszabadít a bűntől, és betölti lényünket Önmagával. Azt kéri az apostol, hogy mi Isten szeretetével, agapéjával szeressük egymást. Az agapé nem elnéző, hanem mentő szeretet. Az agapé rámutat mindarra, ami bűn, ami rossz az életünkben, és változtatásra késztet. Az agapé Krisztushoz irányítja az embert.

János bemutatja Isten Lényét. Elmondja, hogy Ő agapé. Ezt tapasztalta meg maga is, amikor Jézust megismerte. Rádöbbent, hogy Isten szeretete Jézusban nyilvánult meg. Isten nemcsak beszélt, hanem elküldte Fiát a világba, hogy éljünk Általa. Ő mutatta be Önmagát engesztelő áldozatul bűneinkért. Így szeret, kész volt bűneinkért életét adni. Nincs más út az életre, csak Jézus Krisztus. Aki meglátja, hogy Ő előbb szeretett, az örömmel jön Hozzá. Ez a szeretet arra késztet, hogy mi is így szeressünk, ezt képviseljük.

Akit betölt Isten szeretete, vagyis az Ő Lénye, abban nem marad hely a félelem számára. Isten Lénye kiszorítja a félelmet. A félelem nem tud megmaradni ott, ahol az Úr van jelen. Engedjük, hogy Urunk Lénye teljesen betöltse a szívünket. Ne maradjon semmi idegen erő számára hely, hanem növekedjünk a kegyelemben és az Úr szeretetében. Igénk azt mondja, lehet félelem nélkül élni. Aki Őhozzá tartozik nem fél, mert az Őt szerető, érte meghaló, majd feltámadó Úr tölti be a szívét. Ha a világ Ura van a szívünkben, nincs mitől félni, mert a legnagyobbhoz tartozunk, és jelenléte kiűzi félelmeinket. Nincs miért félni a legnehezebb helyzetben sem, mert ez a világ csak a testet ölheti meg, de lényünket nem. És aki Krisztusban van, az új teremtés, az már az Övé.

SZERET AZ ISTEN, MEGSZABADÍTOTT!

Szeret az Isten, megszabadított!

Szeret az Isten még engem is.