Amíg időnk van

E

gyiptom hamis reménység volt Izráel számára (Ez 29,1-21). A vezetők, ahelyett, hogy teljes mértékben Istenben bíztak volna, az egyiptomiaktól várták oltalmukat. Tőle kértek segítséget. De most Egyiptom is megítéltetik, mégpedig azért, hogy Isten népe meglássa, hogy az emberi segítség mit sem ér. Akkor sem jelent semmit, ha az adott kornak nagy a hatalma, mert lejár a birodalmak ideje is. Pont azért kerül Egyiptom ítélet alá, hogy Izráel népe rádöbbenjen: mindig minden az Úr szava szerint történik. Isten igéje igaz, mindenkor valósággá válik, amit Ő mond. És ha azt kéri, hogy bízzunk Benne, érdemes Rá várni, mert soha nem késik. Megpróbál, hogy tudunk-e türelemmel és hittel várni. Legyen példánk a kitartásara, a bizalomra az az apa, aki Jézushoz vitte beteg fiát, ám Ő akkor épp nem volt jelen. Erre megkérte az ott lévő tanítványokat, hogy gyógyítsák meg a fiát, de nem tudták. Erre az apa nem ment el, tovább várt, és amikor Jézus megérkezett, tovább bízott Benne. Nem ment el a kedve a tanítványok kudarcát követően. Így várjunk mi is Urunkra. Egyetlen ember sem képes megadni azt, amire vágyunk. Ne cseréljük fel az igazi szabadságot, békességet, örömöt, az új életet emberi pótlékokra. Amit a világ kínál, ideig-óráig tart, de amit az Úr ad, az örök érték. Mert Önmagát adja.

Egyiptom olyan volt, mint a nád, összetört, amikor kézbe fogták, és sebeket okozott azoknak, akik rátámaszkodtak. A nád nem tud megtartani, hanem inkább megsebez. Amikor mástól várunk segítséget Isten helyett, mindig sebeket kapunk. Az emberi a segítség mit sem ér. Azonban áldott legyen Isten, hogy elküldte Fiát, Aki bekötözi a sebeinket, sőt, Ő maga kapott sebeket, hogy általuk meggyógyuljunk. Krisztus sebei gyógysebek, az élet árad belőlük. Ne menjünk máshová, ne támaszkodjunk másra, még ha jónak ígérkezik is az ötlet. Isten azt üzeni: ne legyen más Istened rajtam kívül.

Aki az Úrhoz fordul a legreménytelenebb helyzetben, az megtapasztalja hatalmát és segítségét. Meglátja, hogy Isten előtt nincs reménytelen helyzet, nincs olyan pont, ahol azt mondaná: nem tudok mit tenni. És amikor ezt így átéljük, többé nem vetjük másba a bizodalmunkat. Nem futkosunk emberekhez, nem anyagi megoldásokat várunk, hanem rábízzuk magunkat Urunkra.

Egyiptomot kicsivé teszi az Úr, ez által Izráel is kijózanodik, meglátja: nem várhatok Tőle segítséget. Milyen kár, hogy csak utólag jövünk rá, hogy milyen kicsi, erőtlen az, akiben bíztunk. Kiábrándulnak az emberi megoldásból, helyére kerül Egyiptom, és naggyá válik az Úr. Minél nagyobb lesz életünkben Jézus, annál jobban eltörpülnek a bálványaink. Akik korábban hatalmasnak, erősnek, biztos megoldásnak tűntek, azok végre a helyükre kerülnek, a földre szállnak, és mi kimondjuk: csak ember, csak pénz. Egyszer ki kell ezt mondani, Uram, a pénz csak egy darab papír, a hatalom, a karrier is semmi Melletted. Engedjük, hogy az Úr növekedjen, és akkor, velünk együtt, minden más kisebbé válik.

Pál rámutat: az egymás elleni harctól, a meddő vitától forduljanak el, és figyeljenek egymásra (Gal 6,1-10). Segítsen a másiknak az, aki hitben előrébb tart. Lássuk meg, hogy ha valaki elbukott, de ne elítéljük, hanem segítsünk neki talpra állni. Mert az Úr Jézus Krisztusban talpra lehet állni. Nem szükséges fekve maradni, mert az Úr megkönyörül, felemel, megerősít és továbbsegít. Ám mindez akkor megy végbe, és sikerül felállni, ha a bűnt komolyan vesszük. Nem mondjuk, nem történt semmi, a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Nagyon lényeges, hogy beszéljük meg, mi miatt estünk el, tartsunk bűnbánatot. Merjük kimondani: vétkeztem, mert magamra támaszkodtam. Úgy gondoltam, elég csak néha csendben lenni, igét olvasni. A gyülekezeti alkalmat pedig nyugodtan kihagyhatom, elvagyok én nélküle is. De ez nem így van. Jézus életközösségre, állandó kapcsolatra hívott el, összekötött Önmagával, az Ő Lénye éltet. Ha megszakad a kapcsolat, levegő nélkül maradunk. Levegő nélkül pedig meghalunk. Helyre kell állítani az élő kapcsolatot, nem lehet nála semmi sem fontosabb.

A másik helyreigazítását alázattal kell végezni, láttatva, hogy én is kegyelemre szoruló bűnös ember vagyok. Nem a magam erejéből vagyok előrébb, hanem az Úr kegyelme által. Az alázat mindig Jézus lábánál tart. Az a jó lelkigondozó,  aki mindig ott ül az Úr lábainál, és a vele szemben lévő is látja, hogy a lelkigondozó is lelkindozott, az Úr lelkigondozottja.

A legjobb saját életünket, tetteinket mérlegre tenni az ige fényében. Hajlamosak vagyunk mással foglalkozni, miközben a saját gerendáinkkal nem törődünk. Olyan könnyen hárítjuk másra a felelősséget, de ha mindenki az Úr elé viszi a saját életét, döntéseit, adott tetteit, másképp fogjuk látni a helyzetet. Amit másnak tulajdonítottunk, azt a magunk vétkének látjuk, és kimondjuk, amint Jónás is tette: Miattam lett ez a dolog.

Nagyon fontos: amit vet az ember, azt fogja aratni is. A gazból nem lesz búza. Ha a testnek vetünk, annak pusztulás lesz a következménye. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy új emberré tegyen, és új vetőmaggal, drága nemes maggal, az igével ajándékozzon meg. Ha igét vetünk, ha a Lélek vezet, akkor életet aratunk, üdvösséget. Pál rámutat: többről van szó, mint a földi élet hosszáról, az egészségről, az örök életről. És néha erről megfeledkezünk, csupán földi életünket akarjuk megjobbítani, de a jobb élet is letelik, és nem mindegy, mi vár az út végén. Boldog, akit Krisztus vár. Ki vár Rád? Ismered Jézust? Övé az életed? Megtisztított már a drága vér? Újjászült már az ige, és csak Neki élsz?

Amíg időnk van - most még van. Ha olvassuk ezeket a sorokat, akkor még van időnk. Mire? Megtérni, újat kezdeni. De le fog járni az idő, és nem tudjuk, mikor. Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket. Hát ne keményítsük meg, ne zárjuk be az Úr előtt, hanem inkább nyissuk ki.

Ó, JÖJJ SZÍVEMBE ÁLDOTT JÉZUS

Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!

Így száll imám most feléd.

A lelkem oly csüggedt és fáradt,

Jöjj szívembe jöjj ma még!

Refr:

 Szívembe jöjj! Szívembe jöjj!

 Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

 Ó, jöjj még ma, és lakj abba,

 Jöjj szívembe most Úr Jézus!

Ó, jöjj szívembe, áldott Jézus!

Segíts, a bűn terhe nyom,

Hogy bátran álljak majd elődbe

Amaz utolsó napon!

Refr:

Isten áldásával.