Isten nem az ember személyét nézi

E

zékiel hosszútávon az Úrra van hangolva (Ez 21,13-22). Nemcsak időnként kap üzenetet, hanem folyamatosan. És ez azért is lehetséges, mert állandó kapcsolata van Istennel. Neki az Úr "én Uram", tehát személyesen ismeri. Isten megragadta az életét, és ő engedett Neki. Minden pillanatban figyel felfelé. A hit lényege ez az élő személyes kapcsolat. Isten erre hív el. Ez romlott meg a bűnesetkor az Édenben, és ezt akarja az Úr helyreállítani. Azért lett emberré, hogy könnyebben meghalljuk a hangját, és megértsük, amit mond és tesz értünk. Az Úr velünk is ilyen szeretetkapcsolatot kíván kiépíteni. Megszólítható vagyok? Erre teremtett, de az engedetlenség elszakított Tőle. Azonban az Úr nem adja fel, földi életünk idejét arra ajándékozza, hogy megismerjük Őt. Mindent megtesz azért, hogy ez lehetséges legyen. Induljunk el Felé! Ne legyen semmi fontosabb az Ő megismerésénél, a Vele való kapcsolatnál. A felfelé  való kapcsolat emberi kapcsolatainkra is építő hatással van. Minőségibbé válik általa az életünk.

Prófétának lenni nem könnyű, mert a továbbítandó üzenet sem mindig simogatás. Nem Isten megelégedettségéről beszél a prófétai szó, hanem arról, hogy nincs megelégedve, és megítéli népét. Nincs megelégedve, mert szeretetére elutasítással válaszoltak. Nem akarnak bízni Benne, nem hallgatnak arra, amit mond. Ha elutasítjuk Isten szavát, annak súlyos következménye van. Izráel nem jól ismeri az Urat, pogányos gondolkodás hatja át őket. Úgy vélik, Isten egy biztonsági őr, akinek az ő megvédésük és kívánságaik kielégítése a dolga. Nem akarják felismerni, hogy Isten hatalmas, felettünk álló személy, Ő teremtette a világot, Tőle van az életünk, és elsősorban Önmagával akar megajándékozni. Olyan életre hív, amiben Ő van a középpontban. Ha ez megvalósul, beengedjük életünkbe, megtapasztaljuk a bűntől való szabadítást, és boldogok leszünk. Mert a boldogság Isten megismeréséből, a Hozzá való tartozásból fakad.

Kardról kell prófétálni, és ez sok szenvedést jelent. De az Úr jelen van, és a szenvedés addig tart, amíg az Úr engedi. Ő is összecsapja tenyerét, és akkor lecsillapodik a harag, befejeződik az ítélet. Még az ítélet idején is az Ő kezében lehetünk. És ez jó. Dávid is inkább az Úr kezébe akart esni, mint emberek kezébe. Isten keze irgalmas, az ítélet által is menteni igyekszik. Fel akarja rázni népét, döbbenjenek rá, hogy baj van. Ez így nem mehet tovább, vissza kell térni Hozzá, változtatni kell. Lehet, hogy nehéz pillanatokat élünk meg, de az Úr nem ellenünkre, hanem javunkra kívánja azt is felhasználni. Azt akarja, hogy visszataláljunk Hozzá. A próbák erőssé, kitartókká tesznek a hitben.

Pál a megtérése után a saját útját járja (Gal 2,1-10). De ez már nem önfejűség, nem a régi ember természete és indulata munkálkodik benne, hanem Krisztus. Az Úrtól kapott saját úton jár. Úgy éli meg a hitét, ahogyan az Úr vezeti őt. Nem a tizenkettő képezi ki, hanem csak azután megy fel Jeruzsálembe és tölt el ott két hetet, miután a tekercsek tanulmányozása, az egyéni csendesség által kikristályosodott a teológiája. Miután az ószövetségi ígéretek beteljesedését felismerte Jézusban, igeileg felvértezve, teljes teológiai bizonyossággal hirdeti, hogy Jézus a Krisztus, a megígért Messiás. Ez a drága evangélium. Jézus a Megváltó. A bűnös, elveszett ember számára az egyetlen segítség és megoldás. Az én számomra az egyetlen megoldás Jézus. Bűneimre csak Általa van bocsánat.

Tizennégy év múlva megy fel ismét Jeruzsálembe, akkor sem elsősorban rokonlátogatás céljából, nem is a szent város nevezetességeit akarja ismét látni, hanem az evangélium ügyét, a jó hír diadalmas előrenyomulását akarja feltárni az apostolok előtt. Mennyire más Pál, mint mi, teljesen Jézusért él, semmi nem fontosabb, mint Ő és az Ő nevének másokkal való megismertetése. Minden tette az Úrral van összhangban. Most sem kedvtelésből, szabadságra utazik Jeruzsálembe, hanem az Úrtól való indíttatás miatt. A Feltámadott megláttatta, hogy eljött az ideje a pogány misszióban folyó munka megismertetésének, a problémák megbeszélésének. De Pál itt sem kapkod, nem akar ő bevágódni senkinél, nem kéri felvételét az apostoli körbe, ő csak Jézusért és Jézusnak él, és csak Neki szolgál.

Vannak áltestvérek, még ott is, és mindenütt, de Pál nem enged nekik. Ő Krisztusban szabadságot kapott, és ehhez ragaszkodik. Nem rendeli a törvény vagy mások elképzelése alá a krisztusi szabadságot. Az apostol meg van győződve arról, hogy Isten nem azt nézi, kicsoda az ember, milyen pozíciót tölt be, hanem mi van a szívében. De Isten előtt az sem számít, ki volt az ember, mielőtt tanítvánnyá vált. Nem érdekes, hogy vámszedő, halász vagy írástudó, magasan kézett ember volt. Mert ezek elmúltak, és minden újjá lett. Csupán az a lényeg, hogy Krisztusban új teremtések legyünk, akiket már Ő formál, igéjével táplál. Az elhívott ember belép Krisztus hadseregébe, és ott Ő a kiképzőtiszt, nem a régi élet tudása a lényeg, itt új ismereteket sajátítunk el. A legfontosabb gyakorlat az engedelmesség. Jézus a parancsnok, és amit mond, azt én, mint az Ő katonája, megteszem. Nem az a lényeg, tetszik-e nekem a parancs, vagy mit szólnak mások hozzá. Megteszem, mert ez a parancs.

A tekintélyesekkel való tanácskozás nagy eredménye, hogy felismerték a jeruzsálemiek, hogy ugyanaz a Jézus munkálkodik Pál által, Aki Péter által is. Kérjük, hogy az Úr végezze el bennünk, hogy meglássuk a másik munkájában is Őt. Tudjuk elismerni, ha a másik máshol és másképp végzi szolgálatát. Ne a hogyannál akadjunk el, hanem lássuk meg a munkálkodó Úr Jézust.

Az Úr Jézus ma is munkálkodik, dicsőség legyen ezért Neki. Nagy kegyelem, hogy ma is sokfelé szól az evangélium, sokan jutnak hitre. Kérjük, hogy rajtunk is könyörüljön, adjon ébredést, életet közöttünk is. Mentsen ki a langyosságból, adja, hogy legyünk forrók, égjünk Érte és az elveszettekért. Mert Jézus sem önmagának élt. Ma nagy kísértés, hogy a hívők is csak maguknak élnek. Urunk emeljen ki ebből az állapotból, és indítson lelkeket menteni.

Csak vezess, Uram

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem,

Míg boldogan a célhoz elérkezem,

Mert nélküled az én erőm oly kevés,

De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

Gitáros dalok és református énekek

Szent irgalmaddal szívemet födjed bé,

Tedd örömben és bánatban csöndessé,

Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked,

Ki szemlehunyva téged híven követ.

Ha gyarlóságom meg nem is érzené:

A vak homályból te mutatsz ég felé;

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem,

Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.