Nincsen más evangélium

C

sodálatos, nagyon szerető Istenünk van. Mennyi mindent megtesz állandóan engedetlen népéért. Nem fárad bele a velük való foglalkozásba, nem veszíti el kedvét (Ez 20,1-44). Újra és újra közeledik hozzájuk, jelez nekik, cselekszik értük. Igéje által útmutatást ad. Bűneiket nem nézi el, megítéli őket, de ígéretet ad, hogy amikor reménytelennek látják a helyzetet, Ő összegyűjti és hazaviszi népét. Hány szétszóratást élt meg Izráel, de az ígéret nem merült feledésbe, újra földjükön vannak, és az Úr ma is keresi szívüket. Mindent megtesz, hogy magát megismertesse velük. Már az beszédes, hogy kétezer év után ismét van Izráel országa. Hálaadásra és elgondolkodásra kell, hogy késztessen minket is. Isten cselekszik, szereti a bűnöst, és meg akarja menteni. Hatalmas dolgokat visz végbe, azért, hogy rádöbbenjünk: itt van, és megismerhető. Jézusban emberré lett, és így nem tévedhetünk el. Aki Jézust keresi, megismeri, az rádöbben, hogy ilyen Isten. Mert a Teremtő Benne mutatkozik be az embernek.

Nemcsak Izráel életében cselekedett Isten hatalmas dolgokat, hanem mi életünkben is folyamatosan munkálkodik. Értünk adta a kereszten Jézust, hogy a bűn rabszolgaságából megszabadulhassunk. Ezt a bilincset sem rázhatjuk le mi. Ahogyan Izráel tehetetlennek bizonyult a fáraóval szemben, olyan tehetetlenek vagyunk mi a gonosszal, a bűnnel szemben. Azonban nem kell csüggedni, Isten ma is Szabadító. Mindaz, amit a Bibliában olvasunk, nem múlt, hanem ma is valóság. Isten ugyanaz.

A szombat is Istenről beszélt, bemutatta a Teremtőt, és lehetőséget kínált arra, hogy elcsendesedve minél jobban megismerjék Őt. Mi azonban már a hét első napját kapjuk nyugalom napjának. A győzelem napját. Ezen a napon győzte le az Úr Jézus Krisztus a halált. És amikor elcsendesedünk, gyülekezetbe megyünk, már maga ez a nap Isten lehetőségéről beszél. Elmondja, hogy nincs Hozzá fogható, mert Ő még a halálból is ki tud hozni, képes életre kelteni.

Reménység, hogy a halott lélek is életre kelhet az Úr szava által. Meg tud Ő eleveníteni engem is. Csak keressem, menjek Hozzá mindenkor. Ez a nap nagyszerű lehetőség a feltöltekezésre, Isten akaratának megismerésére. Az Úr elénk tárja igéjét, rendelkezéseit, azért, hogy életet nyerjünk általuk. Az ige életre vezérlő mester, életkalauz. És ha komolyan vesszük, minőségileg más életet kapunk. Ha Isten gyermekei az igéhez igazodnak, és nem a világhoz, fénysugarak lehetnek a sötétben. A tíz ige is nagyszerű lehetőségeket kínál, általuk a kapcsolatok egészen mássá lesznek. Hiszen ezek az igék összekötnek Istennel, az első helyre teszik Őt, és kapcsolatba hoznak egymással. Ha komolyan vesszük az Úr igéjét, kiteljesedik az élet, tartalmasabbá, tisztábbá és őszintébbé válik.

Azonban Izráel mindig engedetlenné lett. Vajon nem így van velünk is? Az ember születésétől fogva Istenellenes kóddal van átitatva, ezért nem vagyunk alkalmasak Isten akaratának teljesítésére. Nem tudunk ige szerint élni. Nem is keressük Őt. Legtöbbször akkor indulunk Felé, miután Ő jelzéseket küld. Új szívre, új természetre van szükségünk. És ezt a cserét egyedül az Úr Jézus Krisztus képes elvégezni. Megígérte, hogy új szívet ad. Én is kérhetem. Kérjem is, mert higgyem el, hogy szükségem van rá. Az önmegjavítás nem működik. De az Úr kész megmosni szívünket, és ha karmazsin színűek voltunk is vétkeink miatt, fehérek lehetünk, mint a hó. Ehhez a tisztítószer Jézus vére.

Többször olvassuk: engedetlenek voltak, de mégis másképp bántam velük. Ez a "szent mégis", nem vagyunk méltók Isten szeretetére, eljátszottunk már minden esélyt, de Ő mégis szól, mégis kínálja drága kegyelmét. Hálára késztet, hogy kétezer év után még mindig szól az ige, annyi hűtlenség, annyi nevére hozott gyalázat után mégis még mindig a kegyelem idejében élünk. Még nem vetette el az embert, nem jött el még ítéletének ideje, hanem szól a jó hír. Szól az evangélium, mert Isten azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk. Halljuk meg szavát, forduljunk oda Hozzá, és hirdessük mi is a kegyelem igéit. Éljünk a mégissel. Megbántottak, nem hallgatnak rám, megvetnek, semmibe vesznek, de én mégis hirdetem az igét, jót teszek velük, segítek, és mutatom az utat a kegyelem irányába.

Az evangélium után páli levél következik (Gal 1,1-9). Az előbbi írás szemtanú, tanítvány bizonyságtétele volt. Ez a levél egy olyan ember bizonyságtétele, aki nem tartozott a tizenkettő közé, sőt, gyűlölte Jézus nevét. Mindezt annyira, hogy mindent megtett Ellene, és azok ellen, akik hittek Benne, és Krisztusnak mondták Őt. Ám az Úrnak ennek ellenére terve volt vele, mint ahogy veled is terve van. Azt akarja, hogy te is megismerd kegyelmét, és Jézus tanítványa légy. Talán még tiltakozol ez ellen, de Ő a szívedet meg tudja győzni. Pált is megszólította, akkor, amikor nem is gondolt rá. Pedig emberileg nézve nem volt megszólítható állapotban. Mi bizonyára nem mertük volna megszólítani, mert tele volt gyűlölettel, szinte se nem látott, se nem hallott, csak ment előre. Azonban nincs reménytelen ember Jézus számára, Pál sem volt az.

Elmondja ebben a levélben, hogy mögötte nem a tanítványok közössége áll, nem ők térítették meg, és nem is ők bocsátották ki. Az Úr Jézus Krisztus hívta el és állította szolgálatba. Egyedül Neki volt fontos. Vajon volt-e olyan hívő, aki imádkozott Pál megtéréséért? És mi imádkozunk-e ellenségeinkért, holott az Úr ezt világos programmá tette a számunkra? Ha változást akarunk, imádkozzunk ellenségeinkért, a másképp gondolkodókért és élőkért. A legjobb eszköz a változáshoz az imádság.

Pál sok helyre elvitte az örömhírt. Boldogan hirdette Jézust, és hívogatott Hozzá. Mindezt úgy tette, hogy maga is átélte Jézus életátalakító munkáját. Amit hirdetett, az hiteles volt, mert élte is, amit tanított. Azonban voltak, akik ellene fordultak, és pont arra hivatkoztak, hogy nem tartozott a tizenkettő közé, így nem hiteles, amit mond. Azonban Pál tudja, és ezt vállalja is, hogy hitelessé nem egy teológiai iskola, egy hívő kör tesz, hanem a Jézusba vetett élő hit, a Neki való engedelmesség, az Ő elhívása. Sokan hirdetik ma is az igét, de nem biztos, hogy a végzettségük mellett elhívásuk is van. Mert az elhívást az Úr megpecsételi hiteles élettel. Vizsgáljuk meg életünket, van-e olyan tiszta, mint a tanításunk? Pál élete tiszta volt, teljesen Jézusnak szentelte magát. Ő mindig kegyelemből élt, és a kegyelemre hagyatkozott. Nincs más, csak a kegyelem, vagyis Jézus egyedüli áldozata. A kegyelem megismerése Krisztusnak engedelmeskedő életformára vezet. Pál életében világosan elválik a múlt a jelentől. Nemcsak új teológiája, hanem új élete is született Krisztus által.

Pál határozottan kijelenti: nincs más evangélium. És ez az evangélium ma is azt hirdeti, hogy kegyelemből van üdvösségünk, és ez Isten ajándéka. A kegyelem munkája ma is két mozdulatból áll, a régi ember levetkőzéséből és az új ember felöltözéséből. Ha nincs jelen az új ember, akkor még az ó él bennünk. Azonban a kereszten az óembernek meg kell halnia. Pál is elmondja: megfeszíttetett a Krisztussal együtt, és már egy új életet él.

Ne engedjük magunkat megzavarni, érzelmi, hangulati tényezők által befolyásolni, mert az üdvösség kegyelemből, bűneink bocsánata által van. Nem kegyességünkért, hanem az Úr Jézus érdeméért lehet örök életünk. Áldott legyen az Úr neve.

Semmi jót

Semmi jót nem érdemlek Tőled,

Semmi jót, mert hűtelen vagyok.

Semmi jót, semmi jót, semmi jót, semmi jót!

Fény sehol, mindenütt sötét van,

Fény sehol, mert bűn uralkodik!

Fény sehol, fény sehol, fény sehol, fény sehol!

Várok Rád, szabadíts meg Jézus,

Várok Rád, mert egyedül vagyok!

Várok Rád, várok Rád, várok Rád, várok Rád!

Kész vagyok befogadni Téged,

Kész vagyok, mert élni akarok!

Kész vagyok, kész vagyok, kész vagyok, kész vagyok!

Isten áldásával.