Győzelem napja

A

 bűnnek, az Úrral szembeni hűtlenségnek megvan a következménye (Ez 16,35-63). Aki megtapasztalta az Úr jóságát, szeretetét, átélte kegyelmét, és hűtlenné válik, ugyanoda jut, ahonnan indult. Visszaesik, mert átélte ugyan a szabadulást, de már nem Istenre bízta magát. A folytatást egyedül vagy különféle bálványok által képzelte el. Isten megkönyörült népén, amikor kidobták, megállt mellette, felemelte és rendbe tette. A nép azonban egy idő után úgy gondolta, hogy a fejlődést más népek szokásainak a követése jelenti. Így a pogány népek isteneit vette át. A tékozló fiúnak is a gyermekkorból az ifjúkorba való átmenethez megfelelt az atyai ház, de a felnőtt, nagykorú élethez nem. Arra jutott, hogy tovább kell lépni, idegenben válik majd igazán felnőtté. A világ megismerése viszi majd előre. Azonban itt tévedünk, ha az atyai házban felnőhetünk, akkor az Úr útján növekedni is lehet. Ne hallgassunk sátánra, aki azt súgja: menj el otthonról, legyél olyan, mint a világ, akkor leszel szabad és boldog.

A világ szokása utáni vágyakozás, ha engedünk neki, leránt a mélybe. Isten népe most ott tart, mint amikor az Úr megállt mellette. A bűn, a világ kifoszt, nem marad semmink. Ott maradunk az út mellett, mint az a magára hagyott félholt ember, aki mellett elment a pap és a lévita is. Izráel népe azok kezébe került, akiknek átvette bálványait és szokásait. A bűn tönkretesz, nem előbbre segít, hanem mélyebbre húz annál, ahol tartottunk.

Szégyelld magad, mondja az Úr. Tudunk-e még a bűneink miatt szégyenkezni? Fáj-e még a vétek, és sírok-e felette az Úr előtt? A bűn nem dicsőség, és ott beszélhetünk igazi megtérésről, ahol a bűn fájni kezd. Amíg szórakozást jelent, addig nem beszélhetünk igazi, mély és tartós változásról. Akinek a szívében jelen van Jézus, az nem képes többé szórakozni mások szenvedésén, hibáin, fogyatékosságán. Krisztus számára nem a vértől csöpögő filmek nézése jelenti a pihenést. Az Úr megállt a szenvedők mellett, a reménytelenek számára reménységet, gyógyulást új lehetőséget hozott. Senkinek nem mondta, megérdemled szenvedésed, hanem aki Hozzá jött, azon könyörült. Így könyörül ma is rajtad és rajtam is, és mindazokon, akik szenvednek a bűn, a világ szorításától, és új életet szeretnének. Senki mellett nem megy el, hanem megkérdezi: akarsz-e meggyógyulni?

Azonban most is szól az ígéret, az ítélet megtörténik, de az Úr nem hagyja magára megítélt, fogságba került népét. Jóra fordítom sorsod. A bűn, a bálványok követése tönkretesz, de az Úr kegyelme új emberré formál. Esélyt ad még a fogságban is, mindig kínálja az esélyt az új életre. Azonban ezt nekem kell megragadni, más nem tud élni ezzel helyettem.

Isten a szövetségre lép velük, és ezt jó olvasni, mert Jézusban új szövetséget kötött, és ez mindenkire érvényes. Aki ezt látja, és megbánja bűneit, annak Ő megbocsát Jézusért. Mindazt megbocsátja, amit elkövettünk. Az egész eddigi életemet, minden bűnömet megbocsátja. Eltörli, ami mögöttem van, tiszta lappal indulhatunk.

A hét első napján vagyunk, ami Jézus győzelmének a napja (Jn 20,19-29). Minden vasárnap a győzelem napja. Ezen a napon aratott diadalt a halál fölött az Úr. Azonban a tanítványokon ez nem látszik, nem érzékelnek belőle semmit. Úgy élnek, mintha Jézus nem támadt volna fel. Be vannak zárkózva. Akit a félelem magába zárt., aki le van bénulva és képtelen mozdulni, az még nem találkozott a Feltámadottal. Azonban Jézus él! Jöjj Hozzá!

Ami pozitívum, hogy együtt vannak a tanítványok. Ha félnek is, és nem értik, mi történt, de együtt vannak. Ez a gyülekezet lényege, menj, ne hagyd ki, ha félsz, ha nem érted a dolgokat, talán magadat sem. Jöjj, mert az ige és az ima segít egyedül. És Jézus ott jelenik meg, ahol imádkoznak és igével élnek. Félelmeid közt is várj Rá! Ma is várd Őt, maradj az ige mellett, amíg el nem jön. Mert Ő jön az övéihez és azokhoz, akik keresik.

A bezártság ajtaját Jézus kinyitja. Belép és megáll a középen. Életed középpontja Ő, figyelj Rá. Amikor megjelenik középen az Úr Jézus, a tanítványok megörülnek. Az Ő jelenléte ad örömöt. Még nem változott semmi, a körülmények maradtak, de ők változtak. Már tudnak örülni, Jézusnak és Jézus által örülnek. A bezárt Ajtókat már nem látják, csak Jézust. Ne a körülmények változását várd. Engedd Jézust a szívedbe, és akkor te fogsz változni. A helyzet lehet, hogy ugyanaz marad, de te másképp, Jézussal éled azt meg.

Békesség nektek - ez hiányzik. Jézus nélkül nincs, csak Vele és Általa. A békesség nyugodtságot is jelent. Már ott, a bezárt szobában békességük van, meg vannak nyugodva, Jézushoz tartoznak. Jézusban talál nyugalmat a szív. Ezt a nyugalmat, békességet fenn kell tartani, de csak a Lélek által lehet. Magunkban hamar elveszítjük a békességet, de a Lélekre hangolódva megőrizhetjük.

A Szentlélek által válnak küldöttekké a tanítványok. Az Úr minket is kiküld, arra hívott el, hogy vigyük a jó hírt. Az Ő követségében járjunk mindennap, és kérjük, hogy béküljenek meg az Úrral.

Tamás azonban kimaradt a találkozásból. Nem volt a többi között, és megmaradt a félelme, a kétségei. Ezért jó ott lenni a gyülekezetben, akkor is, ha nem vagyunk top hangulatban. Mert ott találkozhatunk Jézussal. Igéje és jelenléte által pedig gyógyulunk. Ha kimarad az istentisztelet, mindig negatívan hat ránk. Annak mindig következménye van. Tamásnak nincs békessége, nincs, mert nem volt jelen, és nem kapta meg. Hiába teszünk sok egyéb dolgot, ha nem találkozunk Jézussal, marad az üresség, a békétlenség. Egy hét további gyötrelem, kétség, sőt, konfliktus a tanítványtársakkal, mert nem hisz nekik. Mélyülnek a gondok, amikor az istentisztelet elhagyásával akarunk időt spórolni.

Olyan jó, hogy Jézus nem mond le Tamásról, de ismét a gyülekezetben keresi, és most ott van. Tanult a korábbi esetből, és egy hét múlva nem marad el. Ott van és vár. Jézusra vár. Aki Őrá vár, az nem csalódik. És már a sebek érintésére sincs szüksége, látja az Urat, és ez elég. Hallja a hangját, és nincs többre szükség. Elég, ha Ő szól. Hangja meggyőzi, és már nem vár más bizonyságot, hanem leborul, és megvallja hitét. Elég az Úr szava, te se várj másra, amikor hallod Őt, borulj le Előtte.

Felvirradt áldott, szép napunk

1. Felvirradt áldott, szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halleluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halleluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Mert Krisztus hoz új életet. Halleluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halleluja!

5. Mi is nagy vígan éljünk hát, És mondjunk szép halleluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halleluja!

Isten áldásával.