Hitből

M

indenki csak az életet szépítgeti, felületi kezelést alkalmaz (Ez 22,23-31). Nem a baj megszüntetésével, a betegség gyógyításával foglalkoznak, hanem csupán arra törekszenek, hogy minden jól nézzen ki. Úgy tüntetik fel, mintha minden rendben volna, de nem hatolnak a dolgok mélyére, és nem néznek magukba. Nem akarják meglátni, hogy elsősorban velük, bennük van a baj. Amíg nem ismerem fel, hogy velem van a baj, miattam mennek tönkre a dolgok, és csak másra mutogatok, nem változik semmi. Sőt, folytatjuk tovább azt az életet, amit eddig, mert úgy gondoljuk, minden a legnagyobb rendben, sokan így tesznek, ez az érvényesülés útja. Ezékiel kortársai is ekképpen gondolkodtak, nem figyeltek Isten törvényére, így azután bűnt bűnre halmoztak, de nekik megfelelt. A bajok forrását az ellenség fenyegetésében látták. Pedig az ellenség fenyegetése is pont azért volt, mert hűtlenné váltak Istenhez. A látszatot ugyan fenntartották, de a szívük, a tetteik már nem Istent idézték.

Habarccsal próbálták a réseket eltakarni, ahelyett, hogy befalazták volna. Senki nem állt a résre, mert az veszélyes és fáradságos. Azonban fáradság és kockázat nélkül nincs győzelem. Minket is megkörnyékez a kényelmesebb, látványosabb megoldás, vallásos mázzal borítjuk be a felszínt, és ez sokakat megtéveszt. Örülnek, mert templomba menni látnak minket, miközben belül egy fikarcnyit sem változtunk. Maradtunk ugyanúgy paráznák, hazugok, tolvajok, irigyek. Isten azonban nem hagyja ezt annyiban, Ő nem látszatot, hanem valóságos, hitből fakadó új életet akar. Ez az élet az Ő ajándéka, csak elfogadnunk kell, és engedelmesen megélni azt, amit az Úr mutat. Mert Ő nemcsak megmondja, mit tegyünk, hanem képessé is tesz úgy élni.

Az Úr elmondja, milyen is az Ő népe (Ez 23,1-35). Mindezt két házasságtörő asszonyról szóló példázatban teszi. Már az is elszomorító, hogy kikhez hasonlítja őket az Úr. Házasságtörőkhöz. Nem a hűségesekhez, pedig pozitív példákká kellett volna válniuk. Ők, Isten gyermekei, házasságtörők. Bizonyára tiltakoztak ez ellen, mint ahogy a farizeusok és az írástudók sem értettek egyet Jézussal, amikor a valóságot elébük tárta. Az Úr a népével való kapcsolatra a házasság képét alkalmazza. Megkönyörült Izráelen, kiszabadította Egyiptomból, és szövetségre lépett vele. A bajban örültek Isten segítségének, az új hazának, a szabad életnek, de a szívük Egyiptomban maradt. Nem szakadtak el az ottani szokásoktól, visszavágytak abba az életbe és közegbe. A szívüket nem adták az Úrnak, belülről nem változtak. Milyen a mi szívünk? Nemcsak a külső mutatja, hogy Isten gyermekei vagyunk? A szívünk azonban a világ dolgai után vágyakozik? 

Jeruzsálem és Samária a két országrész fővárosa. Mindkettő a pogány népek szokása után vágyakozott. Mindig olyanok akartak lenni, mint a többi nép. Mi után vágyakozom? Mi az életcélom? Milyen akarok lenni? Kit tűztem ki példaképül magam elé? Nem Istenre figyeltek, nem az Ő szentsége volt a cél. Az Újszövetségben is azt olvassuk, szentek legyetek, mert én szent vagyok, mondja az Úr. Mindig erre kellene figyelnünk, és ezt a célt kitűzni, olyan szeretnék lenni, mint Jézus. Azonban minket is megkísért, hogy olyanok akarunk lenni, mint a környezetünk. Olyan házat, autót akarunk, mint a szomszéd vagy a barátunk. Minél több pénzre, kényelmesebb életre vágyunk. Azonban Isten ezt a gondolkodást mindig megítéli. Megtisztítja népét. Előbb Samáriát érte az ítélet, de Jeruzsálem, Júda nem tanult belőle. Tanulunk-e a történelemből, mások bizonyságtételéből? 

Az Úr azért szól, mert szeret, tékozlóan szeret. Mindenét nekünk adta Jézusban. Semmit nem tart tőlünk vissza, azt akarja, hogy bővelkedő életünk legyen. Nem elsősorban anyagi bővelkedést kínál, mert a pénz szerelme a rossznak gyökere, hanem a kegyelemben való növekedést kínálja. Önmagát, a Vele való élő kapcsolatot nyújtja a számunkra. A tanítványoknak a békességet, biztonságot Jézus követése jelentette. Amíg Vele jártak mindennap, mindenük megvolt. Ő ment előttük, ők pedig követték. Ma is előttünk jár az Úr, és ha követjük, megtapasztaljuk, hogy a kapcsolatnál, a közelségénél nincs több. A kapcsolatot, a beszélgetést, a másik személyes jelenlétét semmi sem pótolja. Ne érjük be kevesebbel. Ne elégedjünk meg az ajándékokkal, hanem mindig magát az ajándékozót keressük. Igyekezzünk minél többet Vele lenni.

A legmegdöbbentőbb, hogy mivel Izráel nem az Úrtól várta boldogságát, hanem idegenektől, ők is okozzák majd a vesztét. Azért megdöbbentő ez, mert ma is gyakran így van. Aki nem Istentől akar függni, nem Tőle várja a boldog életet, hanem különféle bálványoktól, pótszerektől, annak ezekre rá is megy az élete. Amikor az italtól, a drogtól várja valaki a segítséget, egy idő után kiderül, hogy nem segítséget kap, nem előrébb jutott, hanem rabbá vált. Mert minden pótszer és bálvány rabbá tesz. És ebből önerőből képtelenek vagyunk szabadulni. Azonban a Szentírás bizonyságtétele szerint van Szabadító. Te sem vagy reménytelen helyzetben, ha látod, hová jutottál. Hívd segítségül Jézust, Ő meg tud szabadítani. Azonban a bálványimádás, az Isten nélküli élet következményei nem azonnal és nem mindig teljesen számolódnak fel. Az azonban az Úr begyógyítja a múlt sebeit.

Ó, esztelen galaták, kiált fel Pál. Miért is? Mert a jobbat elhagyták a rosszabbért (Gal 3,1-5).  Isten megajándékozta őket ingyen kegyelméből az új élet ruhájával. Rájuk terítette legszebb ruháját, és ők most a régi göncöket akarják visszavenni. Valaki elhitette velük, hogy nem lehet ez ajándék. Nem lehet ezt az új öltözetet csak úgy elfogadni, hanem meg kell dolgozni érte. Tulajdonképpen a mai kereskedelem szerint állították eléjük Isten országát. Megkapod a belépőt, ahogyan Pál hirdette, kegyelemből, de ez a kegyelem azt jelenti, megkapod, használhatod, de az árát részletekben ki kell fizetni. És ez a részletfizetés volt a törvénynek való megfelelés. Azt mondták nekik, jó cselekedetekkel, a törvény megtartásával kell fizetni. És ezért mondja Pál, hogy esztelenek. Hát nem azok? Fizetni akarnak az ajándékért.

Pál örömüzenete arról szólt, hogy Isten ingyen kegyelemből bocsátja meg bűneiket és fogadja be őket országába. Ezért nem kell fizetni, tenni semmit. Ingyen való a kegyelem. Miért? Mert az Úr Jézus megfizette az árát a kereszten. Nekünk csak élni kell ebből a kegyelemből. Azonban jó arra is figyelni, hogy ingyen van a kegyelem, de nem olcsó, mert Istennek nagyon sokba került. Annyira szeret, hogy kész volt a legtöbbet adni értünk. Nem mondta a sátánnak, ez már sok, ennyit nem adok, maradjon a tiéd az ember. Hanem amit kért, azt megadta. Jézus életét kérte fizetségül, és Ő ezt az árat megadta. Aki ezt látja, annak a szíve tele van hálás örömmel. És kész szabadítójának adni egész életét.

Az apostol rámutat: az egész Szentírás a hitből való megigazulásról tesz bizonyságot (Gal 3,6-29). Ábrahám is azért lett igaz Isten előtt, mert mielőtt bármit is tett volna, hitt Istennek. Ő még nem is ismerte a törvényt, tehát nem is cselekedhette. De a törvény eljövetele is azt erősíti meg, hogy az üdvösség hit által, kegyelemből van. Mert a törvényből nem tud senki megigazulni. Miért? Mert nem tudjuk megtartani. Az ember erre képtelen, Izráel élete erre a példa. Új természetre van szükségünk, mert azt, amit örököltünk atyáinktól, megfertőzte a bűn. A bűnös természetnek megváltásra van szüksége. Ezt végezte el Jézus. Őáltala kaphatunk új természetet. Akik Krisztusba keresztelkednek meg, azok Krisztust, az Ő természetét öltik magukra.

A törvény Jézushoz vezet. Az a szerepe, hogy rádöbbentsen: ez nekem nem megy, de nem hagy itt magamra, hanem átad az Úr Jézusnak. Rámutat az Úrra, és azt mondja a törvény, hogy ami nekem nem ment, az Neki sikerül. Forduljunk Jézushoz hit által. Vigyük Elé bűnös, megromlott természetünket, és kérjünk újat Tőle. Ezzel elismerjük, hogy a régire nincs szükségünk.

Az igaz ember hitből fog élni - nem csak azt jelzi ez, hogy Isten kegyelméből szabadulunk meg és kapunk új életet, hanem azt is üzeni, hogy egész életünkben hitből élünk. Nem tudunk magunkban krisztusi életet folytatni, csakis a Vele való naponkénti élő kapcsolat által. Életünk végéig kegyelemből élünk. De a kegyelem elég! Soha nem fogy ki a forrása. Mert a kegyelem forrása az Úr Jézus Krisztus. Ha rácsatlakozunk Urunkra, nem merül ki életünk, mindig lesznek erőtartalékaink.

Hinni taníts, Uram

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyermeki, nagy hitet kérni taníts!

Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked

Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Lélekből, lelkesen kérni taníts!

Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj,

Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts!

Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet,

Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

Jézus, te visszajössz: várni taníts!

Majd ha kegyelmesen Nézed az életem:

Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.