Erőlködés nélkül

A

 példázatot megmagyarázza az Úr (Ez 17,11-24). Nem hagyja őket kétségek közt, senki nem mondhatja, nem értem. Hányszor nem értjük az igét, vagy legalábbis igyekszünk ezzel elhárítani a Bibliát: nem értem. De ez nem baj, mert ha nem értjük, megkérdezhetjük az Urat. A tanítványok is gyakran nem értették Jézust, de megkérdezték Őt, és Jézus feltárta előttük példázatai értelmét. Aki ilyen szomjazó szívvel jön Hozzá, az választ is fog kapni. Urunk azt akarja, hogy értsük Őt.

Júda népe hamis reménységet táplált magában. Úgy gondolta, mindegy, hogyan él, hallgat-e Istenre, vagy sem, Isten megoltalmazza őket. Mivel ők Isten elhívott népe, ez automatikus védelmet jelent a számukra. Istennek az a dolga, hogy megőrizze őket. Így gondolták, és hamis biztonságba ringatták magukat. Ez ma is jellemző. Mert beleszülettem a felekezetembe, meg vagyok keresztelve, és még konfirmáltam is, Isten megóv minden bajtól, sőt, bizonyos, hogy majd üdvösségre jutok. Pedig az Úr szól ma is, elmondja, hogy mindez nem elég, hanem megtérésre van szükség. Olyan megtérésre, amiből új, Jézust követő, akaratához igazodó élet születik. Isten nem elégszik meg a tiszta tanítással, az igei hitvallással, Ő engedelmességet kér. Azt várja, hogy úgy éljünk, ahogyan azt Jézusban megmutatta. Amennyiben nem krisztusian élünk, és nem igazítjuk életünk folyását az igéhez, Isten jelez, de ezt meg kell hallani. De a tanítványok, az akarata szerint élők sem mentesülnek a szenvedések alól. Maga az Úr sem kerülte el, hanem vállalta értünk. A bajok, betegségek jelenléte nem azt bizonyítják, hogy nem érdemes hinni, hanem rámutatnak Isten szeretetére, mert ezek által is formál. Van, amikor megpróbálja hitünket, hogy a bajban is ragaszkodunk-e Hozzá, nehéz időszakban is megvalljuk-e hitünket. De a próba azért is adatik, hogy bizonyságtétel legyen mások számára. Ahogyan megéljük, az lehet Istenre mutató. 

Júda következő problémája, hogy amikor a maradék otthon maradt, nem fogadták el Isten kezéből a helyzetet, hanem maguk akartak magukon segíteni. Nem fogadták el, hogy Isten jelen van, és most így, ebben a helyzetben éljük meg a hitünket. Meg kell tanulnunk elfogadni, idős korban, betegen, nehéz élethelyzetben is megélni tanítványságunkat. Mindig ott legyek hívő, amiben vagyok. Nagy csapda az álmodozás - majd ha megváltozik a körülményem -, nem, ott kell embernek lenni, élni, előbbre haladni, ahol épp vagyok. A júdaiak úgy gondolták, nem, ebben a helyzetben nem lehet Isten gyermekeként élni, nincs esély a megmaradásra. Ezért maguk akartak segíteni magukon. Nem Istenre figyeltek, ha az Úr azt mondta, maradjanak meg a Babilon által adott hűbéri viszonyban, mert így fogja őket megtartani, akkor megmaradunk, nem lázadunk. Ők azonban emberi megoldásokat kerestek, önerőből akartak szabadok lenni. Nem fogadták el alázattal a szolgai viszonyt, büszkék voltak, de ennek meglett a következménye. Sokan haltak meg fölöslegesen. Hamis szabadságban reménykedtek. Azonban a szabadságot soha ne politikától, rendszerektől, emberektől várjuk, hanem mindig Istentől. Elnyomó rendszerbben is lehet szabad az, aki Krisztusban van. Mert akit a Fiú megszabadít, az valóban szabad. Új, krisztusi természetre van szükségünk, mert amíg a régi természetünk uralkodik, mindig türelmetlenek leszünk, és magunk keresünk megoldásokat. Az új természet elfogadja Isten tanácsát. Mindig az válik be, amit az Úr mond.

Nem Egyiptom a megmaradás, a jövő, hanem Isten. A kegyelem ad biztos jövőt, megoldást. Isten előremutat, meglátják, hogy az emberi tervek összeomlanak, és fogságba jutnak azok is, akik Egyiptomba akartak menekülni. Isten azonban ad maradékot, és megmenti azokat, akiknek jelenleg reménytelennek tűnik a helyzete. Mert az Úr nemcsak fogságba visz, hanem haza is hoz. Aki bízik Benne, az átéli az új kezdetet. Amit Isten ígér, azt meg is teszi. Csodálatos ige ez. És így is van, Ő megteszi, amit mond. Tartja a szavát, ezért ad erőt az ige, mert egyrészt bizonyságot tesz arról, hogy Isten hogyan tette meg, amit korábban ígért, másrészt reménységet is kínál, hogy ahogyan a múltban beteljesítette ígéretét, úgy a jelenben is megteszi.

Az Úr többször is megjelenik az Övéinek feltámadása után (Jn 21,1-14). Azért, hogy nehogy csak álomnak gondolják és ne tartsák majd valóságnak, és azért is, mert felkészíti őket a szolgálatra. Isten országa nem ért véget a kereszten, a jó hírt vinni kell tovább, és erre készíti fel őket az Úr. Most Galileában vannak, mert ígérte, hogy itt fog megjelenni nekik. Jó, hogy együtt vannak, fontos, hogy akik Jézuséi, minél gyakrabban találkozzanak, erősítsék egymást, és várjanak Jézusra. Ez fontos, együtt várni Jézusra, figyelni szavára. Ma is várj Rá! Figyeld, mit mond neked, ne keseregj, hanem nézz Rá.

Azonban nem könnyű várni, ezek az emberek sem tudnak, különösen Péter, ezért elmegy halászni, a többiek pedig követik. Ez nem munkaterápia, hanem menekülés. Jézus azt mondta, hogy várjanak, de Péter nem tud várni, még nem dolgozta fel tagadását, még nem tette le az Úr kezébe, még nem szabad a múltjától. Azonban a menekülés, a túlhajtás nem megoldás. Várj Jézusra addig, amíg megérkezik, amíg hallod a hangját. A múlt terhétől csakis Ő tud felszabadítani.

A többiek sem látják, hogy ez nem jó döntés, vagy nem mernek mást mondani. Úgy vélik, amit Péter, az idősebb, a vezető mond, az helyes. Hányszor tévedünk; azért, mert egy idősebb hívő vagy egy lelkész, egy egyházi vezető mond valamit, még nem biztos, hogy helyes is. Mindig az ige mérlegére kell tenni a tanácsot. Kérdezzük meg előbb az Úr igéjét, és majd csak aztán cselekedjünk.

A rossz döntés nyomán kudarcot élnek át. Nem fognak semmit. Mélyül a válság. Amikor magam akarok kikecmeregni a depresszióból, mélyebbre csúszok. Azonban jó hír, hogy az Úr nem hagy benne, utánam jön. Ahogyan itt is. Megmutatja a mélységből, a kudarcból való kiutat. Ez nem más, mint az engedelmesség. Teszem, amit Jézus mond, ez a kivezető út. A legnagyobb mélységből is az Ő tanácsa emel ki. Ha nem hallgatok Rá, vissza fogok csúszni. A mélységekbe keresztjét engedi le az Úr, ez az a létra, amin kijöhetek. A kereszt hoz ki a napfényre, az életre. A kereszt az élet útja.

Az engedelmesség eredményben is megmutatkozik, a célja, hogy felragyogtassa előttünk az Úr hatalmát. Az Úr az! Vagyis az Úr Jézus tette, és nem én. Nem én oldottam meg a problémát, hanem Ő. Péter vállalja a hideg vizet, az úszást Jézusért. Alig várja, hogy találkozzon Vele. Ne sajnáld magad, a fáradságot, ha megjelenik Jézus, indulj Hozzá. Hagyj mindent abba, légy Vele, engedd, hogy magához öleljen.

Meg kell tanulni, hogy valami új kezdődik. Itt már nem én szerzek, érek el dolgokat, hanem Ő adja nekem, amire szükségem van. Mire a partra érnek, minden kész, Jézus asztalközösséggel várja őket. Felismerik, hogy valóban Ő az. Így vár ma is, ne erőlködj, hanem figyelj Rá, engedelmeskedj Neki. Isten országa erőlködés- és izzadságmentes hely.

 FÁRADTAN, BŰNBE VESZVE

1.  

Fáradtan, bűnbe veszve

Jártam az életet,

De megtalált a Pásztor,

S nyájához vezetett.

Jól látták ezt az angyalok,

Nevét dicsérve zengnek ott.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

2.  

Míg borral és olajjal

Kimosta sok sebem,

Fülembe súgta halkan:

„Enyém vagy, gyermekem!”

Sosem szólt édesebb zene,

Szívem hálával lett tele.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

3.  

Lábán, kezén mutatta

Sok égő sebhelyét,

S kegyetlenül tövissel

Körülvett szent fejét.

Úgy megragadta lelkemet,

Hogy értem annyit szenvedett.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

4.  

Azóta Véle járok,

Szívem csak Néki él,

Csodás lényét megértem

Szentlelke fényinél.

Örök éltem sem lesz elég

Zengnem az Ő dicséretét.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

5.  

Szívem bár napról napra

Az Úrban megpihen,

Az órát várva várom,

Amelyben megjelen,

És elviszi felhőkön át

Elkészített menyasszonyát.

Kéz, amely kerestél,

Szív, amely szerettél,

Vér, mely eltörölted bűnömet,

Mindörökre áldva légyetek!

Isten áldásával.