Gyümölcs a Lélek által

A

z Isten nélküli és felfuvalkodott élet vége a pusztulás (Ez 28,1-26). A felfuvalkodottság pusztulásba viszi az embert. Tírusz mindenkinél nagyobbnak tartotta magát, úgy vélte, több, mint ember, isten ő. azonban Isten tudatja vele tévedését; ő csak ember. Bárhová jusson is a tudomány, és bármennyi kincset halmozzon is fel, emberek maradunk. Bár meglátnánk Teremtőnket, és elfogadnánk Őt, hiszen jó Hozzá tartozni, jó Belőle és Neki élni. Az Ő kezéből származunk, Ő akarta és akarja, hogy itt legyünk. Nem kizsákmányol, hanem inkább mindent nekünk adott. Ezért hálás szívvel borulhatunk le Előtte. Nincs semmi, amit ne Tőle kaptunk volna. Ha ezt nem látjuk, elbizakodunk, gőgössé válunk, mert saját kezünk szerzeményeinek tartjuk dolgainkat.

Tírusz is magának tulajdonított mindent, saját tudásának, erejének köszönte boldogulását. Elfelejtette, hogy minden ajándék. A mai ember is hasonló szemlélettel él, nem Istennek ad hálát, amikor előbbre jut, nem Neki köszöni meg sikereit, eredményeit, hanem magára büszke. A mai reggel csendjében boruljunk oda Urunk elé, és köszönjük meg az életünket, minden tulajdonunkat, tehetségünket, és azt, amiben épp vagyunk. Ne legyen magától értetődő, ahogyan élünk, hanem köszönjük meg a lehetőségeket. A munka és a tanulás, a kinyílt világ lehetőségeit. Nem volt ez mindig így. Őseink nem éltek ilyen jó anyagi körülmények közt, nem volt meg ennyire mindenük, nem tudták megvalósítani terveiket, de hála volt a szívükben. Legyünk mi is hálásak, és kérjük a megelégedettség ajándékát. Nem kell másokkal versenyt futni, mert egy a szükséges dolog - válasszuk mi azt, Máriához hasonlóan.

Nagy veszély rejlik a vágyak és álmok beteljesedésében. Minél többre jutott Tírusz, annál felfuvalkodottabb lett. A gyors meggazdagodás, a siker, a hatalom nem mindig válik előnyünkre. Gyakran átalakulunk, egészen mássá leszünk, úgy gondoljuk, mi mindent megtehetünk, mert gazdagok vagyunk vagy hatalommal rendelkezünk. A vagyon sok esetben lényünk sötét oldalát erősíti meg, valami más jön elő belőlünk, mint akik eddig voltunk. Nem mindig jó, ha megkapjuk, amire oly nagyon vágyunk, mert ha Isten helyére kerül, bálvánnyá válik. Ne engedjük, hogy bármi központi szerepet töltsön be az életünkben, mert olyan könnyen eltávolodhatunk az Úrtól. A Laodíceai gyülekezetnek is mindene megvolt, de Jézus az ajtón kívülre szorult. A saját emberi erőforrások, az általuk létrehozott, újjáépített épületek felfuvalkodottá tették őket. Úgy nyilatkoztak, nincs szükségük semmire. Igen, ők már elegek voltak maguk számára, és ennél nyomorultabb állapot nincs. Aki ide jut, az nyomorult, és minden gazdagsága ellenére vak és szegény. Ez már sátán vonása, ő is felfuvalkodott, nem volt elég neki az, amit kapott, de Isten megítélte. Azóta is Isten ellen fordítja az embert, de odamenekülhetünk Jézushoz, Aki viszont összekapcsol az Atyával.

A megszabadított ember átkerül Isten Szentlelkének vezetése alá, most már Ő a főnök, de nekem kell rá figyelnem (Gal 5,16-26). A Lélek jelen van, hatalmasan működik, de nekem kell Rábíznom magam, és engedni, hogy vezessen. Isten Szentlelke az ige által mutatja az irányt, így ma is az igén keresztül tanácsol. Ezért mondja Pál apostol, hogy a Lélek szerint éljetek, mert a Lélek mutatja ugyan az utat, de a test a maga kívánságával mindig más útvonalra akar terelni. A hívő ember életében is ereje van a testnek, és a sátán igyekszik is ezt kihasználni. Jó módszer a kívánság felgerjesztése, elénk ad valamit, amivel még nem rendelkezünk, de a másiknak már van, és azt mondja, szerezd meg. Vagy arra serkent, hogy nyugodtan éljük ki vágyainkat, ahogyan azt mindenki teszi. Urunk Jézus nemet mondott a kísértőnek, amikor ebbe az irányba akarta terelni. Neki is azt súgta, borulj le előttem, és tied lesz a világ minden kincse, de Ő ezt az ige által elutasította.

Az Úr Jézus is bemutatta, hogy lehet nem teljesíteni a test kívánságát. Önmagunkban ehhez nincs erőnk. Azonban, ha Krisztusnak átadjuk magunkat, Vele és Általa lehetségessé válik az önmagunk fölött való győzelem. Sokan nem akarnak önmagukkal harcolni, inkább átengedik a test irányításának magukat, és így saját maguk rabszolgái lesznek. A testnek élnek, egyre többet dolgoznak, hogy kielégítsék kívánságait, ám a testnek semmi sem elég. Így azután lelkünkről teljesen megfeledkezünk, és átállunk a fogyasztásra. Az élet azonban több a fogyasztásnál, a test kiszolgálásánál, az élet maga az Úr Jézus, a Vele való élő kapcsolat. Erre hív Ő most, élő, mindennapos kapcsolatra. A test hatalma alól egyedül Ő képes felszabadítani.

Isten Szentlelke felold a törvény uralma alól, vagyis, nem kötelező már tenni, amit a test diktál. Krisztusban szabadságunk van nemet mondai. Mondj nemet a testnek, és engedj a Léleknek, Aki gyümölcsöt terem. A testnek cselekedetei vannak, mindig valamit tenni akar, meg akarja mutatni, mit tud, a Lélek pedig termi gyümölcsét. És ezt erőlködés nélkül teszi. A Lélek gyümölcse Isten ajándéka az életünkben, az új élet termése. A szőlőtő a Krisztus, mi vagyunk a szőlővesszők, és csak annyi a feladat, hogy maradjunk meg Benne. Ha ez megtörténik, akkor az Ő életnedve által gyümölcstermővé válunk. A gyümölcstermésben nincs erőlködés, az jön magától, a Lélek által. A test cselekedetei izzadságszagúak, mindig produkálni kell, és bizony, olyan cselekedetek ezek, amikre nem lehetünk büszkék. A test cselekedetei az óemberből, a bűnös természetből fakadnak, és sok nyomorúságot okoznak. Azonban Isten a kereszt által meg akar szabadítani tőlük.

A Lélek gyümölcse Krisztusból fakad, nem belőlünk árad, ezért van rá esélyünk. Csak bele kell oltatni életünket Krisztusba, és teremni fogunk, olyan gyümölcsöt, amire mindenki vágyik, ennek ellenére mégis hiánycikk, vagy beérjük a hamisítvánnyal, az ideig-óráig való szeretettel, békességgel, örömmel. Mert amit a világ kínál, az nem az igazi gyümölcs, az hamisítvány. Hasonlít a nagy üzletek gyümölcskínálatához, szépek a szemnek, kívánatosak, de az ízük nem hasonlít arra a gyümölcsre. Az ördög mindig gyorsan érlelt gyümölcsöt kínál, hamarabb leszedeti velünk, de az nem olyan lesz, mint amilyennek lennie kell. Nem véletlenül mondja Salamon: Jeruzsálem leányai, ne keltsétek fel a szerelmet, amíg nem akarja. És látjuk, hogyan is néz ki az élet, ha idő előtt felébresztjük azt, aminek még nincs itt az ideje.

A test helye a kereszten van, ezért is mondja az Úr, hogy vegyük fel naponta a keresztet, vagyis mindennap engedjük, hogy a test szenvedélye, kívánsága meghaljon. Nincs más megoldás a test kívánságára és a tőle való szabadulásra, csak a kereszt.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.