Nincs más Szabadító

 

A

z ige bemutatja mivé lesz az ember amikor elfordul Istenétől és bálványimádóvá lesz (Hós 13,1-16). Az ige mindig a lényegre mutat rá, nem a felszínnel, a látvánnyal foglalkozik. Mert hiába van szépen felöltöztetve egy bábu, az csak bábu marad. Az öltözet nem változtatja meg a valóságot. A bálványkultusz mögött halott lélek található. Lelkében halottá vált Izráel. A bálványimádás elzárta az Úrtól, így szíve érzéketlenné vált Isten felé.  A bűn és a világ szenvedélyei elszigetelnek Isten szavától. Annyira betöltenek, és a boldogság érzetét keltik, hogy már nem is vesszük észre, hogy belül üresek vagyunk. Egy darabig elvagyunk mindazzal, amit ez a világ nyújt, de egy idő után jelentkezik az üresség. Rádöbbenünk, hogy halottá válunk. Az ember az Istennel való élő kapcsolat nélkül halott. Amikor a Baállal vétkezett, meghalt. Még volt Izráel, még működött az ország, de Isten úgy látja, hogy halott. Lelki halott. Mert van lelki halál, és ez megelőzi a fizikai halált. Élhet valaki évtizedeken keresztül úgy, hogy lelkében már halott. A laodíceai gyülekezet nagyon élőnek tűnt az emberek előtt, de már kevésbé volt élő. Belül már aludtak, olyanok voltak, mint a halottak. Az Úr Jézus Krisztus azért jött el, hogy életre keltsen. Kihív a lelki sírunkból, a sivárságból, és megelevenít.

Efraimban található Bétel, ahol az aranyborjúkat felállították, és kultuszukat kialakították.  Ehhez társult Baál imádata. Az élő Istent, Aki megszabadította őket, és vezette a pusztában, majd hazát adott nekik, elhagyták. Megdöbbentő, hogy attól, Aki csak ajándékokat adott nekik elfordultak, és olyan bálványt kezdtek el imádni, aki mindent, még gyermekeik életét is elvette tőlük. A Baál kultuszhoz az emberáldozat is hozzátartozott. Isten nem kér emberáldozatot, Ő védi, oltalmazza az életet. Isten nem az ember életét kéri áldozatként, hanem a Fia életét adta oda értünk. Ő mutatta be az egyetlen és igaz áldozatot.

Az ige elmondja, nincs más Isten, nincs más szabadító Rajta kívül. Igen, minden más rabbá tesz. Egyedül az Úr képes megszabadítani. Forduljunk Hozzá, és hívjuk segítségül Őt. És aki megtapasztalja, hogy Ő a szabadító, forduljon el eddigi isteneitől. Tagadja meg őket azzal a bizonyossággal, hogy nem Istenek. Egyetlen Isten van, a Jézus Krisztus Atyja. Ő megtapasztalható. Izráel meg is tapasztalta Isten szabadító hatalmát és gondoskodó szeretetét. Ő vitte be őket a földre, és vette körül áldásával, végezte el, hogy népévé legyenek. Azonban annyira belemerültek az élet dolgaiba, hogy elfeledkeztek Istenről. A világ az általa kínált jóléttel eltávolít Istentől. Annyira belegabalyodunk a sok lehetőségbe, hogy elfelejtjük Istent. Nem marad Rá idő, hiszen ki kell használni mindazt, amivel a világ kecsegtet. A jó alkalmakat nem halaszthatjuk el. Azonban a legjobb alkalom Isten megismerése. Azok a legjobb alkalmak, amik Istennel ismertetnek meg. Meg kell őket ragadni, mert az időnk letelik.  Fel kell ismernünk, a valóság, az ember élete a földön letelik. Bármilyen modern a tudomány, meg fogunk halni. A halál után Isten elé kell állnunk. Hogyan állok elé? Magam, vagy az Úr Jézussal?  Az Ő vére takarja el vétkeimet, Általa lehetek újjá. Jézus Krisztusban reménységet kapok, mert Általa Isten legyőzte a halált. Pál kiált fel ezekkel a szavakkal, halál hol a te fullánkod? Ő már tudja, hogy az Úr Jézus feltámadása által győzött. Aki Krisztusban hisz, annak örök élete van.

A befejezéshez érkezik a levél, de mielőtt végleg lezárná a borítékot, üdvözleteket ad át (Rm 16,1-16). Köszönti azokat, akikről már hallott, akikről tudja, hogy szeretik az Urat, és sokat munkálkodtak érte.   A felsorolt személyek ismerik az Urat, és Neki szolgálnak. Fébé számára ajánlást ad. Pál ismeri, de a római gyülekezet még nem. Elmondja, hogy ez a nőtestvér a segítője volt. Tehát nemcsak hitt a Krisztusban, hanem maga is tevékenykedett, munkálkodott érte. Azt kéri, segítsék őt a gyülekezetbe való beilleszkedésben, és abban is, hogy ott is szolgálhassa az Urat.

Priszka és Akvilla Pál munkatársai, már Rómában vannak, és az apostol elmondja, hogy készek voltak életüket is kockáztatni Pálért, az evangéliumért. Mit kockáztatok én az Úr Jézusért? Mit vállalok érte?  Mennyi mindent vállalunk szórakozásért, hobbiért, kényelemért. Ezek a dolgaink sok pénzbe is kerülnek. Semmi gondot nem jelent a szenvedélyeinkre való pénz kifizetése. Nem gondolkodunk, amikor nagy összeget kell kifizetni a szórakozásunkért egy belépőjegyért. Nem sajnáljuk ezekért az időnket sem. Vajon Krisztus szolgálatáért, az evangéliumért, mit tudunk odaadni?

Pál elismeri, hogy vannak, akik előbb lettek hívők, mint ő. Értékeli a többi testvér életét és szolgálatait. Nem azt mondja, hogy ő a legnagyobb, látja, mennyien szeretik Jézust, és milyen sokat tesznek érte. A Krisztusba vetett hit mozgósít. Amit Tőle kaptak, igyekeznek másoknak is tovább adni.

Vannak, akik különféle próbákat álltak ki, de ezek által bebizonyították mennyire szeretik az Urat. Az Úr nem óv meg a nehéz helyzetektől, hanem maga is jelen lesz bennük. Ott lesz azokkal, akik vállalják érte a próbát, a szenvedést. Ő tesz képessé a helytállásra, a kitartásra. Az apostol meglátja mások Úrért végzett munkáját és elismeri azokat.  De vajon mit mondana rólunk? Mit látna Pál a mi életünkben? Másrészt azt is gondoljuk végig, meglátjuk-e mi a másik munkáját? Ki tudjuk-e mondani a másikról, hogy sokat fáradozott az Úrért? Vagy csak magunkat emeljük ki, és magunkat láttatjuk? Pál önmagára úgy tekintett, mint aki nem maga fáradozik sokat, hanem az Úr munkálkodik benne és általa.

 

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

 

Isten áldásával.