|
I |
sten kimondta a szót, elég, és így a csapás befejeződött (2Sám 24,18-25). Mert Isten nem a bűnös halálát akarja, hanem, hogy megtérjen és éljen. Aki bűnbánatra jut, és már nem folytatja azt az utat, amit megkezdett, ami nem az Ő akaratához igazodik, hanem Neki engedelmeskedik, az életet nyer. Az ilyen ember megtapasztalja az ítéletben is a kegyelmet. Mert Isten mindig ment. Azért küldte az Úr Jézust, és azért tart még a kegyelmi idő, mert jön utánunk, és hív magához. Gád próféta tanácsolja tovább Dávidot. Menjen és mutasson be áldozatot. Isten kegyelmét meg kell köszönni. A megtapasztalt kegyelem után, mindig a hálaadás következik. Így van ez nálunk is? Mindig hálát adunk az Úrnak?
Dávid engedelmeskedik, teszi, amit az Úr mond neki. Mondhatná, jó lesz Jeruzsálemben is az áldozat, minek menjek én Arauná szérűjére. Azonban megy és teszi, amit a próféta mond. Mondhatná azt is, a lényeg megállt a járvány okozta pusztulás, és ez a lényeg. Sokan gondolkodnak úgy, csak szűnjön meg a járvány, fejeződjön be a háború, hogy folytathassuk tovább ott az életünket, ahol abbahagytuk. Dávid meglátja, nem mehet tovább úgy, ahogy eddig. Nem folytathatja a bizalmatlanságot. Az Úrra kell magát bíznia, vissza kell térnie a keskeny útra, az Úrnak való engedelmesség útjára. Megtanulta, hogy a saját útjait járva mindig bajba kerül.
Dávid meg akarja vásárolni a szérűt. És ez pozitív. Nem hatalmi alapon közelíti meg a dolgokat, tudja, hogy az áldozat akkor áldozat, ha neki kerül valamibe. Nem a másét akarja bemutatni, hanem azt, ami az övé. Kész a maga pénzéből adni. Nem ingyen áldozatot mutat be, hanem olyat, ami neki is pénzbe kerül. A másét odaadni, amit én nem érzek meg, azt könnyű. Azonban az igazi áldozat mindig az, amikor a magamét adom az Úrnak. Ez fejezi ki igazán a hálámat, és az ilyen áldozat, vagy adakozás valóban az Úrnak szól. Dávid számára nem az a lényeg, hogy lássák az emberek, Ő az Úrnak ad hálát a kegyelemért. Az Úr Jézus is magát adta oda értünk. Nem bárányt mutatott be áldozatul, hanem a saját életét tette le a kereszten értünk.
A bűnt áldozat, vér törli el. Dávid bemutatta az áldozatot és megkegyelmezett az Úr a földnek, és megszűnt a csapás. A bűn rendezése áldozattal történik, ezt az áldozatot mutatta be az Úr Jézus. Ez egyszeri és tökéletes, nem kell ismételni. Azonban a bűnt meg kell látni, és oda kell mennünk az Úr keresztjéhez. Az őszinte bűnbánat eredményezi a bűnbocsánatot. Amikor kimondom, hogy miattam van a baj, én vétkeztem, az Úr megbocsát. A megvallott bűnt Jézus vére eltörli. Megszűnik a csapás, és elkezdődik egy új élet.
Isten mindent megtesz azért, hogy a Messiást megismerje népe (Rm 10,14-21). Mindent megtesz azért, hogy az Úr Jézus Krisztus megmentő szeretetével minél több ember találkozzon. Küldi igéjét, ad olyan embereket, akik megtapasztalják az Úr munkáját, és ezután ezt elmondják másoknak is. A hit hallásból van, írja Pál. Igen, el kell mondani, bizonyságot kell tenni az Úr Jézus Krisztusról. És ez a bizonyságtétel, személyes. Nem dogmát kell csupán mondani, hanem azt elmondani kinek ismertem én meg.
Szükség van igehirdetőkre, bizonyságtevőkre. De Pál szerint az hirdethet igét, akit elhívtak és elküldtek. Fontos, hogy legyen elhívásom, és küldetéstudatom. Az Úr hív a Neki való szolgálatra, és Ő küld az emberekhez a jó hírrel. A jó hír a győzelemről szól. Az Úr győzelméről, amit a bűn és a gonosz felett aratott. Elmondja, örüljetek, mert győzött a júdabeli oroszlán, nem kell félni. Igen, már nem félelemben, és nem rabságban élünk. A hadsereg győzelméről tájékoztatni kellett a hátországban élőket. A követ elmondta, vége a harcnak, győztünk. Nem kell félnetek az ellenségtől, élhettek szabadon és boldogan. Már nem fog idejönni a gonosz, mert legyőzetett, és elmenekült, most már az Úr a király. Tudunk úgy élni, Krisztus feltámadt, élt, Hozzátartozom, a gonosz legyőzetett. Isten gyermeke szabad a félelemtől, az aggodalomtól. Valóban így van?
A hit hallásból van, tehát hallani kell az evangéliumot, érintkezésbe kell kerülnünk Isten szavával. Ez azt is jelenti, vegyük kézbe a Bibliát, és kezdjük el folyamatosan olvasni. Hajtsuk oda lelki fülünket az Úr szavához, és figyeljük, mit mond! Úgy olvassuk és hallgassuk, hogy az valóban az Úr szava. A hallásunkat az ige gyógyítja. Mert nem elég hallani, meg kell hallani, mit is mond nekem az Úr. Jó, ha az evangéliumokat vesszük először végig. Belőlük ismerhetjük meg az Úr Jézust. Láthatjuk, hogy Ő valóban Istentől jön, és hatalma van arra, hogy helyreállítsa az életünket. Mit kell helyreállítani? Mindazt, amit a bűn elrontott. Elsősorban az Istennel való kapcsolatunkat. Ennek megjavulásához, Ő az út. Olvasni és hallgatni Krisztus beszédét. Mert a helyreállítás azt is jelenti, Isten akarata megcselekvésére való képességgel akar megajándékozni. Tömören, ha újjá lesz az életem és Őt követem, akkor már Neki élek, és az Ő törvényeihez igazodom.
Csodálatos üzenet, megtalálható Isten. Tulajdonképpen Ő az, Aki rám talál, de nekem is meg kell ezt látnom. Igen, még az is átélheti a vele való találkozást, aki nem is kereste Őt. Az emberiség sem kereste, de Ő eljött, emberré lett, és mint jó Pásztor megkeres. Az élet szakadékaiba is utánunk jön, azt akarja, hogy valóban Rátaláljunk, és többé ne is távozzunk el Tőle.
Egész nap kitártam karjaimat, egész nap kitárt karokkal vár az Úr. Ne várjon hiába. A tékozló fiút is várta az atya, és ez a várakozás egyszer csak találkozássá alakult. Legyen így, találkozzunk mi is Vele. Mozduljunk meg és induljunk haza, Ő vár, de ne várjon hiába.
Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-
zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több
hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd
szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem
semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;
Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-
gemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.
A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-
dok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak
úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -
gyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj
meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése