|
T |
ovább olvassuk az áldozatok bemutatásának rendjét (3Móz 3,1-4,35). Nem mindegy hogyan járulnak az emberek az Úr elé. Ma sem mindegy hogyan, milyen szívvel állok az Úr elé. A hálaáldozat kifejezi, hogy van miért hálát adni. Nemcsak panasszal, kéréssel áll Isten gyermeke az Úr elé, hanem hálával. Aki valóban megismerte az Urat, annak hála van a szívében, ez az alapmotívum. Hála, de miért? Elsősorban azért, hogy az Úr lehajolt hozzám, kiemelt a bűnből és Krisztusért gyermekévvé lehetek. Ez késztet hálára, mert nem magától értetődő, hogy bűnös ember Isten gyermeke lehet. Ez a hála maradandó, mindig ez indítja a napot, mert nincs nagyobb dolog annál, hogy van Atyám. Isten nem egy idegen parancsnok, hanem Jézusban Édesatyám, Aki kész volt kifizetni értem az árat. Fia vérén kiváltott a bűn szolgaságából. Csodálatos ez. Nagyon jó, hogy Isten gyermeke lehetek, de vajon így is élek? Mert a gyermek nem aggódik, és nem is fél. Ismeri szüleit és tudja, hogy gondoskodnak róla. A gyermeke élete boldog és felszabadult.
Bármilyen állatból mutatják be az áldozatot, nem elég azt odavinni, és bemutatni az áldozatot, hanem rá kell az áldozatot bemutatónak tenni a kezét az állat fejére. Csak így érvényes az áldozat. Ez kifejezi, hogy van közöm hozzá. Valóban úgy látom, értem és helyettem áldoztatik meg. Rámutat arra is, bűnös vagyok, és ezt átadom az állatnak. A kézrátétel ezt az átadást mutatja be. Csak akkor lesz érvényes, ha ráteszem a kezem, ha nem, akkor a bűn rajtam marad. Így kell átadnom az Úr Jézusnak bűneimet. Csak akkor szabadulok fel, ha ez megtörténik.
Az Úr azért jött, hogy bűneinktől megszabadítson, magára vegye és mi már egy új életet élhessünk. Nem formalitás a hit, hanem felszabadulás a bűnök és a terhek alól. Azt akarja, hogy teher nélkül kövessük Őt. Ne magunkra figyeljünk, hanem mindig Őreá. Ne a magunk dolgai, megoldatlan ügyei kössenek le, hanem Isten országának az ügyei. Aki Őt követi Isten országáért dolgozhat. Hát a saját életünk nem fontos? A magunk ügyeit nem kell megoldani? De igen! Azonban a legjobb megoldás, ha mindent átadunk Neki, és az Ő akarata és szava szerint cselekszünk. A mi megoldásaink nagyon szűkre szabottak, abból indulnak ki, amit másoktól látunk. Ezt figyelhettük meg az ötezer ember megvendégelésénél is. Élelmet akartak vásárolni a sokaságnak, azonban rájöttek, hogy azt sem tudják kielégítően megoldani. Az igazi megoldás, amikor a maguk kevesét át adják Jézusnak. Jézus kezében megoldódik mindaz, amit mi nem tudunk jól kezelni. Az Ő lehetőségei kimeríthetetlenek. Bárcsak mindig látnánk ezt!
Az Úr figyelme mindenre kiterjed. Nem a kárhoztatás a célja, hanem a megbocsátás. Azt akarja, ha vétkezünk is, ha tévedésből bűnt követünk is, bűneink megbocsáttassanak. Az áldozatok rendeltetése ez. Meglátom bűneim, megbánom őket és bocsánatot kérek. Az áldozati állat mutatja meg a bűnbánat komolyságát. Mert nem azt mondom, bocsi, hanem kerül is a bűn valamibe. Amikor feltekintek a keresztre, meglátom, nagyon is komoly a bűn, sokba került Istennek, Fia életébe. Soha ne feledjük Isten nagy árat fizetett a mi életünkért. Jöjjünk ezért azzal az elhatározással, ha bocsánatot nyerek, többé már nem akarok vétkezni. Már nem akarok olyat tenni, ami Isten akarata ellenére való.
Aki felismeri bűneit és azokat megvallja, az bocsánatot nyer. Isten nem tartja számon a bűnt, hanem eltörli. Az áldozati állat engesztelést szerezett, ugyanígy Jézus áldozata is. Azt jelenti ez, Isten nem kárhoztat tovább, megbocsát, a bűneimet pedig eltörli. Ami volt, az most már nincs, és így megtisztulva kezdhetek új életet.
Az Úr Jézus tovább beszél a sokaságnak és a vallási vezetőknek (Jn 8,48-9,12). Elmondja többek között, hogy aki megtartja az Ő beszédeit, az nem lát halált soha. Milyen beszédekre gondol Jézus? Minek a megtartását várja? Az első, hogy higgyünk Benne, mint Urunkban. A következő pedig az életgyakorlat. Mert Ő a Benne való hitet életformaként gondolja. Olyan életnek, ami a mindennapjainkat áthatja. Olyan élet ahol minden területen meglátszik, kihez tartozunk, és nem a magunk elképzelései szerint éljük meg dolgainkat.
Az Úr Jézus az életünk gyakorlati területeire gondol, amikor azt mondja, hogy aki megtartja az Ő beszédét. Tehát aszerint él, aszerint alakítja párkapcsolatát, aszerint viszonyul a pénzhez, hatalomhoz, másik emberhez, ahogyan azt Ő tanítja. A gyakorlati élet azt jelenti, hogy én is elgondolkodom, vajon én nem vétkezem? De ezt úgy teszem, ahogyan a házasságtörő asszonyt elé állítóknak mondja. Aki nem bűnös közületek, akinek a férfi-nő kapcsolat terén nincs bűn az életében. Akinek másabb ezen a területen az élete, az mondhatja el, hogy megtartja, az Úr beszédét. Valóban az Ő akarata szerint élünk. Valóban különbözik az életünk a világ fiaiétól?
Ezek az emberek, amikor hallják az Úr beszédeit, szembesülnek azzal, hogy mindent tud róluk, és látják a követelményeit, köveket ragadnak. Annyira megrendítő, hogy ebből még mindig nem gyógyultak ki. Még mindig ítélnek, és nem a maguk életének a megváltoztatására koncentrálnak. Nekünk változik-e az életünk? Mi is ugyanazok maradunk a sok igehallgatás ellenére? Elengedtük-e már a bűnt és a köveket?
Az Úr ilyen előzmények után, repülő kövek között is meglátja a segítségre szoruló embert. Ő másképp lát, mint mi. Nem témát, teológia vita alapot lát benne, hanem Isten dicsőségének megnyilvánulását. Isten az emberben akar munkálkodni. Azt akarja, hogy benne látszódjon meg a változás. Látszik e bennünk Isten munkája? Látszik-e, hogy az Úr betöltötte a hiányunkat? Egyáltalán észrevettük-e már, hogy Ő, a Vele való élő kapcsolat hiányzik.
Jézus Isten akaratát cselekszi, amíg nappal van. Mi Isten akarata? Ez, amit a történetben láthatunk. Megdicsőítse az Atyát, az ember helyreállítása által. A gonosz, amit lehet, elront, az Úr azonban helyreállítja az elromlott életet.
Mindig az Úr munkájával kezdődik a változás. Ő tesz valamit, kipótolja a hiányunkat. Azonban a gyógyulás a hit engedelmessége által megy végbe. Megteszem, amit mond nekem az Úr. Mindebből az eseménysorból láthatjuk, nem a nyál, nem a sár, és a nem is a víz gyógyít, hanem a Küldött, a Messiás. Ez az ember ezt meglátja, és meg is vallja. Valljuk meg mindig az Úr munkáját az életünkben. Ne ragadjunk le a felhasznált eszközöknél.
A meggyógyult ember a megnyílt szemekkel Jézust, az Urat látja. És ez a lényeg, a megnyílt szemek mindig Jézust látják, Rá figyelnek. A megnyílt szemek nem a bűnre néznek, hanem Jézusra, Isten országa dolgaira. Már nem csábít a világ, hanem Isten országa vonz. Ezt akarja az Úr ma is, megnyíljon a szemünk Isten kegyelmére, országa csodálatos dolgaira. Azt akarja, hogy végre lássuk Őt, lássuk, mennyire szeret, és milyen jó Hozzá tartozni. Ebben az is benne van, a megnyílt szemű embert nem tudja megtéveszteni ez a világ. Rádöbben, hogy a világ minden gazdagsága, szépsége, tudása ellenére gonoszságban vesztegel. Az igazi értékek Krisztusban találhatók és érhetők el.
Mind jó, amit Isten tészen
1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve
néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én
megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá ha-
gyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen,
És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak
benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, :/: Ő velem rosszul nem tészen, Rá-
bízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy java-
mat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-
keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésé-
re.
6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S
kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak
ő segítségem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése