Tisztító forrás

 

B

első megtisztulásról ír a próféta. Isten megtisztítja a bűntől és a tisztátalanságtól népét (Zak 13,1-9). Isten mellett nem fér meg a bűn, a bálvány. Ahol Isten van, ott nincs helye a bűnnek. Isten ítéletei is azért mentek végbe, mert nem tűri a bűnt. Előtte azonban mindig szólt, figyelmeztette övéit, ám ők nem hallgattak a próféták szavára. Nem fordultak el a bűntől, nem vetették ki a bálványokat. Most is egy tisztító forrásról hallunk, olyan forrásról, ami a bűn és tisztátalanság ellen fog fakadni. Egy nagy lehetőség a megtisztulásra, megújulásra. Ebből is kitetszik, a bűnnel az ember nem tud mit kezdeni. Képtelenek vagyunk belőle szabadulni, megtisztulni. Azonban Istennek erre is van megoldása. Forrást ad, amihez nekünk kell oda menni. Ki fog oda menni? Ki fog megfürödni? Az akinek nem jó a bűn szennye, aki nem érzi jól magát szennyes ruhában.

Mi már tudjuk a forrás, maga az Úr Jézus Krisztus. Őt adta Isten a bűn és a tisztátalanság ellen. Nem segít semmi és senki a bűnnel szembe Őrajta kívül. A kereszt tövében fakad ez a csodálatos forrás, ami nem más, mint az Úr vére. A vér tisztít meg minden bűntől. Ennek feltétele a bűn megvallása, ahogyan János apostol írja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,9). Ha ez megtörtént, minden bűntől megtisztít.  Engedjük, hogy mindentől megtisztítson. Ne ragaszkodjunk kedvenc bűnökhöz, szokásokhoz, hanem engedjük, hogy lényünket átjárja az élő víz forrása. Az Úr maga is hívott, aki szomjazik, jöjjön Hozzá és igyon. Menjünk és igyunk az élet vizéből, ami megtisztít és fel is tölt. Ő nem csupán kitisztít belőlünk valamit, hanem a helyére új tartalmat ad. Önmagát adja, és egy új életet. Mindezt ingyen kínálja.

Az Úr kitakarítja a bálványokat népe földjéről, azoknak prófétáit is eltávolítja. A hamis próféták a bálványok, a hűtlenség propagandistái. Gyakran úgy tűntek fel, mint akik az élő Isten szolgái, azonban Isten nem küldte őket. Hazugságot szóltak, mert összekeverték az Úr imádatát a bálványok tiszteletével. Hazugságot szóltak, mert megfizették őket. Azonban eljön az idő, amikor ezek a próféták eltűnnek, letagadják, hogy valaha prófétáltak, mert a nép már átlát rajtuk. Amikor kialakul az élő kapcsolat az Úrral, amikor Őt igazán megismerjük, lelepleződnek a hamis próféták.  A bárányok felismerik az Úr hangját, és így nem hallgatnak a farkasra. Ezért kell nagyon jól megismerni az Úr hangját, nagyon elmélyedni az igében. Mert aki ismeri Jézus hangját, az nem téveszthető meg. Mert az Ő juhai ismerik az Ő hangját, és követik Őt, a farkas elől pedig elfutnak.

Isten megpróbálja népét, mint aranyat, mert a próba alatt látszódik meg, mi van a szívben. A próba mutatja meg a hit értékét. A próba lehetőség, hogy segítségül hívjuk az Urat. Sőt a próba idején derül ki, hogy valóban hiszünk-e Benne, és a próbát Vele éljük-e meg?

A kegyelem kihirdetését követően ismét a körülötte lévő sokasághoz fordult az Úr Jézus (Jn 8,12-20). Nem állt fel, és nem hagyta ott őket, hanem tanítja, mintegy tovább vezeti hallgatóit. Nem elég átélni a bűnbocsánatot, hanem egy új irányba kell indulni. Jézus a világ világossága, és azért hatol be az életünkbe, hogy mi is világosság legyünk. Azonban a világosság a mindennapi életben, az életgyakorlatban kell, hogy meglátszódjon. Aki Őt követi, nem járhat sötétségben. Egyszerre nincs sötétség és világosság, vagy sötét van, vagy világos, és ez elsősorban a szívre értendő. Aki Őt követi az nem járhat a sötétségben. Aki Őt igazán megismerte és befogadta a szívébe nem is akar már a sötétségben járni.  Aki sötétségben jár, az a sötétség cselekedeteit teszi, Pál így ír ezekről: „Az éjszaka múlóban, a nappal pedig elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Tisztességesen járjunk, amint illik nappal, nem dorbézolásokban és részegeskedésekben, nem paráználkodásokban és kicsapongásokban, nem viszálykodásban és irigységben”  (Rm 13,12-13).

Aki Őt követi az megkapja az élet világosságát, vagyis fel fogja ismerni, mi az, ami világosság. Megláthatjuk, hogy az Úr előtt mi a jó, mi az Ő akarata, és felismerjük a bűnt is, és így el tudjuk utasítani. Aki világosságban jár, annak mindig az ige mutatja az utat. Az ige a lámpás. Természetesen a lámpát használni kell.

Még mindig nem látják a farizeusok kivel állnak szembe. Azt mondják nem igaz a bizonyságtétele, és nem veszik észre, hogy e mögött hatalmas tettek vannak, élet van. Mert ők követ szorongattak, büntetni akartak, de Jézus életet hozott. Ezért megbocsát, de a bűnt nem pártolja. Ezért mondta az asszonynak, többé ne vétkezz! Aki átélte a bűnbocsánatot, az már nem élhet úgy, ahogy előtte. Az már világosságban jár, az Atya akarata szerint él.

Az Úr tudja honnan jött és hová megy. Az élet két legfontosabb kérdése, és Neki ezekre van válasza. Istentől jött, és Hozzá megy. Mi már megtaláltuk a választ? Mi is tudjuk honnan jöttünk és hová megyünk? Ha igen, áldjuk Őt, ha még nem, keressük még jobban az Urat!

 

 

Jézus a jó Pásztor

 

1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk.

Örök irgalmáról énekelünk.

Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély!

Csöndes nyugalmat adj, ha jön az éj.

 

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy.

Nem él hiába, ki benne marad.

Gyümölcsöt érleljen szereteted,

Tenélküled néped mit sem tehet.

 

3. Jézus világosság, messze ragyog.

Fényéből élnek mind a csillagok.

Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét!

Vezesd a jó útra mind, aki vét!

 

4. Jézus a békesség, fegyvere egy:

A megbocsátó és hű szeretet!

Békére vágyódik mind e világ.

Félelmes ínségből hozzád kiált!

 

5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég:

Hadd zengje ég és föld dicséretét!

Vezess az ösvényen, maradj velünk,

Míg örök fényedbe megérkezünk.

 

Isten áldásával.