Többé ne vétkezz!

 

A

 próféta ismét igét kap az Úrtól, amit úgy ír le, az Úr terhe (Zak 12,1-14). Azt jelenti ez, hogy az Úr ráhelyezte az igét, az üzenetet, pont úgy, mint ahogy a hátunkra veszünk egy tele zsákot. Azért tesszük ezt, mert a terhet el akarjuk juttatni valahová. Azért helyezi az Úr az ige terhét Zakariásra, hogy vigye el Jeruzsálembe, adja tovább az ott élőknek. Így terheli ránk az Úr az evangéliumot, mégpedig azért, hogy juttassuk el a másik emberhez. Ez a teher csodálatos, vagy ahogy az Úr mondja könnyű. A Tőle való teher könnyű, mert Ő segít vinni. Mennyi mindent cipelünk magunkkal. Visszük a félelmet, a reménytelenséget, a gondot és aggodalmat, pedig az Úr azt kéri, ezeket tegyük le, és a Tőle kapott könnyű terhet vegyük helyettük magunkra. Isten országának a terheit helyezi ránk az Úr, azonban ez más teher, ez alatt nem roppanunk össze, mert Ő erőt ad hozzá.  Ma is ha az Ő terhével megyünk, megkapjuk az erőt. A kimerülés, kiborulás azért történik, mert még mindig a világ terheit cipeljük. Ez a világ sok terhet rak ránk, de erőt nem ad hozzá, hiszen azt akarja, hogy összeroppanjunk, vagy legalábbis minden erőnket ezek emésszék fel. Az Ige ezzel szemben arra szólít fel: „Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7).

A teher most valóban könnyű, arról szól, Isten megoltalmazza és megtartja népét. Az Úr oltalom Jeruzsálem és lakosai számára. Milyen csodálatos üzenet, Jeruzsálem a helyén marad, nem mennek fogságra, nem szóródnak szét, és a város sem pusztul el. Isten a nehéz időkben is megoltalmaz és megtart. Ha a kép nem is ezt mutatja, Isten gyermeke felfelé néz. Az egyház népe mindig bízik az Úr szavában, hittel veszi, amit olvas és hall. Ezért nem esik kétségbe, amikor az ellenség munkáit tapasztalja. Isten gyermekének nem önmagában van ereje, nem magát oltalmazza meg, hanem az Úrba veti bizodalmát.

Isten gyermekének lenni azt jelenti, Jézus által Isten az én mennyei Édesatyám, Hozzá tartozom kegyelemből, és ha ez így van, Ő oltalmaz, és gondomat viseli. Pont úgy élem meg, mint amikor kisgyermek voltam, tudtam, hogy vannak szüleim, és ők gondoskodnak rólam. El kell gondolkodnunk, valóban gyermekként élünk? Igen, tudom, azt mondjuk, Isten gyermeke vagyok, de úgy is élek? Látszik, hogy a világ Teremtő Ura az én Édesatyám?  Mert az a gyermek, akinek vannak szülei nem aggodalmaskodik, nem megy munkát keresni, nem akarja ő elkészíteni az ebédet, elintézni dolgait, ezt mind a szülőkre bízza. Ő pedig örömmel éli gyermeki életét. Ilyen felszabadult és boldog gyermek vagyok, mert tudom, hogy Atyám gondoskodik rólam?

Isten kijelenti a próféta által, néznek majd, mint megfeszítettre. Isten megváltó terve már itt felragyog.  Szeretetével találkozunk. Bizonyságot tesz, életét adja övéiért. Megfeszítik az egyetlen Fiút. És eljött ez a nap, a Fiút megfeszítették érettem, helyettem és miattam. Erre csakis viszont szeretet lehet a válasz. Ha így szeret engem Isten, meghalt a Fiú helyettem, hogy éltem legyen, akkor én is szeretem és szolgálom Őt. Olyan Istent örömteli szolgálni, aki nem elveszi az életünket, hanem a magáét adja oda. Megdöbbentő ez, mert a világ uralkodói törvényeik megszegéséért büntetnek. Valamikor még a magukat keresztyénnek valló uralkodók is a vétkek miatt súlyos büntetést adtak. Megcsonkították a vétkest, sok esetben az életét is elvették. Ezzel szemben az Úr Jézus meggyógyította a sérülteket, nem elvette a látást, hanem visszaadta, és a büntetést magán hajtotta végre. Ezért dicsőítsük, és adjuk át Neki életünk vezetését.

Mindenki hazament, mint akik jól végezték dolgukat (Jn 8,1-11). Senki nem ment Jézus után a vezetők közül. Nem keresték, nem volt bennük vágy, hogy igazán megismerjék, azt, akit támadnak. Megszabadulni akarnak Tőle, és nem megismerni akarják. Hogy vagyunk mi ezzel? Ott van bennünk, hogy igazán tudni akarjuk kicsoda Ő? Vágyunk megismerni az Urat, vagy elég, amit hallunk egy alkalmon?

Jézus az olajfák hegyére megy, az Atyával való közösségben tölti az éjszakát. Nem szórakozni megy, az egész napi fáradtság után, nem kora szórakozásait keresi. Jézus az Atya jelenlétében pihen meg. Ott töltődik fel. Mi hol keressük a pihenést? Milyen érdekes az Úr nem figyeli a híreket, teljes szívvel felfelé figyel.  Az Atya akaratára összpontosít, Vele beszéli meg terveit is.

Korán reggel a templomba megy, és tanít. Mennyire fáradhatatlan az Úr, viszi a jó hírt, tudja, hogy kevés az idő. Azzal is tisztában van, hogy ezt minél több emberrel meg kell osztani. Szeretné, ha mindenki meglátná Isten országát, hisz azért jött, hogy ezt megismertesse. Egy házasságtörő asszonyt hoznak elé az írástudók és a farizeusok, csak az asszonyt, a férfit nem. Mennyire részrehajlók, az igével a kezükben, az igére hivatkozva, az egyiket felmentik, a másikat elítélnék. Milyen is a mi szívünk? Nem vagyunk mi is ilyenek? Akik közelebb állnak hozzánk azokat pártoljuk, még súlyos bűnben is felmentjük, és a másikat tesszük felelőssé. Ezek az emberek nem a maguk élete végett keresik Jézust, nem megismerni akarják, és nem kegyelmét kérik. Mást akarnak elítéltetni Általa. Jó, ha mindig a magam történetével keresem meg Jézust. Ne azért jöjjek, hogy mást ítéljen el, hanem azért, hogy a saját életemen könyörüljön.

Az Úr nem ítél, hanem lehajol és ír, és ezzel egy csöndet hoz létre. Hatalmas csönd keletkezik, ami közben időt kapnak a magukba szállásra. Az Ige körüli csönd azért adatik, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg, Jézus velünk akar foglalkozni. Ezeknek is erre kellene rádöbbenni, Jézushoz ne mást vigyek, hanem a magam életét, Ő velem akar foglalkozni.

Azonban nem történik semmi, tovább kérdezik és ekkor tükröt tart eléjük. Az Ő szavának, és Lényének tükrét. Nézzenek bele. Amikor az Úr szól, amikor az igéjét olvassuk tükröt tart elénk, és azt kéri, tekintsünk bele. Végre foglalkozzunk magunkkal, lássuk meg szívünk állapotát. Más bűnét könnyű meglátni, de most lássuk meg a sajátunkat. Úgy tűnik meg is látták, mert nem köveznek. Kihull a kő, mert rádöbbentek, ők is bűnösök, ők sem különbek, mint ez az asszony. Olyan atmoszféra alakult ki, amelyben nem lehetett azt mondani, nem vagyok bűnös. Milyen érdekes, ha Jézus jelen van, meglátjuk magunkat, és már nem mondhatjuk, minden rendben van.

Ezek az emberek kimennek, és ez szomorú.  Mert maradniuk kellett volna, nem azért, hogy kövezzenek, hanem, hogy Jézus előtt leboruljanak.  Igen, le kellett volna borulni, és kérni az Ő bocsánatát. De nem tették. Te mit teszel? Kisomfordálsz, hagyjatok békén, vagy azt mondom: Uram, légy irgalmas nekem, bűnösnek.

Az asszony átéli, senki, az Úr sem ítéli el. Ő azért jött, hogy feloldjon bűneinkből, magára vegye azokat és meghalljon értünk. Megbocsáttattak a bűnei. Nagyon hallani, megbocsáttattak a bűneid, de halljuk meg a folytatást is: menj el, és többé ne vétkezz! Ezt nem mindig halljuk meg. Pedig ez a lényeg. Többé ne vétkezz, többé ne élj abban a bűnben, mert legközelebb, meg fognak kövezni. Isten megbocsátott, de nem azért, hogy továbbra is ezt tedd. Azért kaptál bocsánatot, hogy fordíts hátat a bűnnek és kezdj új életet. Ehhez megkapod az Úr támogatását.

 

 

 

Az Isten Bárányára

 

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

 

 

Isten áldásával.