Van bocsánat

 

K

étszer is olvassuk, szólt az Úr Mózesnek, ezzel rámutat, nem Mózes találta ki ezeket a törvényeket (3Móz 5,14-26). Nem egy vezető útmutatásai ezek, hanem Isten szavai. Az az Úr szól hozzájuk, Aki kiszabadította őket a szolgaság házából. Isten szabadító Úr, lehajolt népéhez, amely tehetetlen helyzetben volt. Ők nem tudtak szabaddá lenni, de kiáltottak Istenhez, és Ő megkönyörült rajtuk. Az ember a bűn szolgálatának házában van, nem tud önerőből megszabadulni, de ha kiált, Isten kihozza onnan. Lássuk meg, hogy a világ rabjai vagyunk, ismerjük fel tehetetlenségünket, és kiáltsunk az Úrhoz. Isten ma is várja a kiáltást, várja, hogy az ember végre rádöbben, képtelen magán segíteni, és ezért Tőle kér segítséget. Mai helyzetünkben, a bűn, a járvány, a félelem szorításából nem tudunk kimenekülni, de még ma is szól az evangélium, amely elmondja, van Szabadító. A kereszt ma is áll, csak rá kell tekinteni.

Isten nemcsak megszabadította őket, hanem vezeti népét, folyamatosan velük van. Nem hagyja ma sem gyermekeit magára. Nem mondja, megszabadítottalak, menj tovább magad, hanem így szól: Előtted megyek. Az Úr Jézus is mindig azt mondta, amikor valakit megszólított: Kövess engem. Én megyek előre, te jöjj utánam, és mindig maradj a hátam mögött. A biztonság Jézus nyomában található. Aztán az Úr szól is, nemcsak egyszer, hanem újra és újra. Ahogyan Mózest megszólította, úgy szólít meg minket is. Amikor az ige mellé telepszünk, átéljük, hogy Jézus mellett vagyunk, és Ő szól. A Szentírás az Ő szava, általa táplál és vezet. Megmondja mit vár tőlünk.

A mai szakasz lényeges üzenete, megbocsáttatik a megbánt bűn. Az áldozat bemutatásakor a bűnös áll Isten elé. Az oltár és rajta az áldozat elmondja, van bocsánat. A Szentírás központi üzenete, van bűnbocsánat, van kegyelem. Ha a bűnös rádöbben vétkeire és az Úr elé áll, és bocsánatot kér, az Úr megbocsát az áldozatért. Ma pedig a bocsánat az Úr Jézus nevében érhető el. Őérte, az Ő kereszten bemutatott áldozatáért bocsát meg Isten a bűnösnek.

Isten kegyelméből új élet következik. Minden újjá lesz, és akin az Úr könyörül, további életét Isten szavához igazítja. A megtérés azt jelenti, eddig tudatlan voltam, nem ismertem Isten akaratát, azért vétkeztem, de most már ismerem. Az újjá lett ember egyre inkább  megismeri Isten akaratát, és magát az Urat, és ez azt eredményezi, amiről meglátja, hogy Istennek mi a szándéka, aszerint cselekszik. Zákeus élete jó példa erre. Sokáig nem figyelt az Úr szavára, csak a vágyai, a test kívánsága hajtotta. Az volt a lényeg minél több pénzhez jusson, minél nagyobb befolyásra tegyen szert. És ehhez nem válogatott az eszközökben. Ha kellett becsapta a másikat, amikor Jézus belépett az életébe, rádöbbent, hogy ez bűn. Beismerte, nem tiszta eszközökkel, nem Isten akarata szerint jutott vagyona nagy részéhez. Az is felragyogott előtte, hogy életének ezt a részét is rendezni kell. Négyszeresét adta vissza annak, amit jogtalanul elvett, a vagyona felét pedig a szegényeknek adta. Nem csak mondta, hogy megtértem, hanem ez életgyakorlattá vált. Kihatott a pénzügyeire, és a többi dolgaira, a másik emberhez való viszonyára is.

Mennyire nem akarnak hinni a zsidó vezetők, mindenféle ürügyet találnak, csak ne kelljen kimondani, hogy eljött a Krisztus (Jn 9,18-23). Mindig lehet találni valamilyen ürügyet, ami miatt nem hiszünk. Hallják a bizonyságtételt, de nem hisznek neki. Világosan megvallotta, a meggyógyult ember, hogy ő prófétának tartja Jézust. Istentől jött Ő, mert másképp nem volna képes látást adni. A vezetők nem tekintenek magukba, nem merik kimondani, mi képtelenek vagyunk ilyen tettre, ha Ő képes, akkor csakis Isten lehet. Nem örülnek, hogy Isten köztük van. Vajon mi örülnénk-e, ha fizikailag megjelenne, beleszólna az életünkbe? Örülünk-e, amikor az ige rámutat tehetetlenségünkre. Meglátjuk-e, mennyire más a mi életünk. Van-e bennünk vágy, arra, hogy olyanok legyünk, mint Ő?

A szüleit hívják, megkérdezik, valóban vakon született-e? A szülők elmondják, igen, az ő fiuk, és valóban vakon született, de innentől elhatárolódnak Tőle. A vakon született egyedül marad, a szülei is eltávolodnak tőle. Nem vállalják Jézussal együtt. Bizony ez is megtörténik, addig vállalnak, mellettünk vannak, amíg együtt futunk a világgal a bűn útján. De amikor megváltozik az életünk, újjá leszünk, gyülekezetbe járunk, igével táplálkozunk, már elfordulnak. Jézus nélkül, a bűneinkkel kellünk, de Jézussal nem. Jó, hogy ez az ember nem csügged el. Nem mondja, ha így kitaszítanak, inkább lennék vak. Boldog, mert lát. Boldog, mert látta Isten Küldöttét, a Messiást. Mindennél többet ér-e nekem az Úr? Vállalom-e érte az egyedüllétet, kapcsolataim átalakulását?

A hívő embernek magáról kell beszélnie. Elmondani, amit tett az Úr az életében. Nem másokról, nem csak igét idézgetni kell, hanem az a lényeg, hogy azt adjam tovább, amit személyesen kaptam, amire én eljutottam az Úr ismeretében. Ennek az embernek nem tanult a hite, hanem tapasztalaton és meggyőződésen alapszik. És amit megismert, azt bátran elmondja. Nem fél, mert nagyobb hatalmat tapasztalt meg az emberek hatalmánál. Aki egyszer átélte az Úr Jézus hatalmát, az nem fél emberektől, a kiközösítéstől, hisz a Megváltóhoz tartozik. Emberek elhagyhatnak, elfordulhatnak tőlünk, de az Úr nem hagy magunkra.

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.