|
A |
z Áron fiainak a halála után ismét szól az Úr Mózeshez (3Móz 11,1-47). Szól, mert tovább kell menni, és ehhez Istentől való erőre és útmutatásra van szükség. Az élet nagy megrázkódtatásaiból az Úr élő szava emel ki. Magunkban képtelenek lennénk talpra állni és tovább menni. Még Pál apostol is szabadításért imádkozott a tövisek miatt. Úgy látta képtelen azokkal a fájdalmakkal szolgálni. És az Úr azt válaszolta, nem a fájdalmat, a tövist távolítja el, hanem erőt ad. Mert az Úr ereje a mi erőtlenségünk által ér célhoz. Amikor úgy tűnik, nem bírjuk már, képtelenek vagyunk tovább menni, az Úr szól. Szava által tovább segít. Ez történik Izráel népével is.
A továbblépés tulajdonképpen iskolázással kezdődik. Beíratja népét az Úr egy új osztályba, ahol fogyasztásra kijelölt állatok listáját tanulhatják meg. Ez a lista, ez a törvénysor önfegyelemre is megtanítja őket. Az önfegyelem fontos, nem a test, nem a vágyak irányítanak, hanem Isten akarata. Az Úr Jézus Krisztus követésében is fontos szerepe van az önuralomnak, testünk megfegyelmezésének. Ezt az Úr úgy mondja, aki Őt követni akarja, tagadja meg magát. Az önmegtagadás pont azt jelenti, hogy ami eddig nekem kedves volt, arra nemet mondok. Miért? Hogy még inkább az Úr fegyelme alá kerülhessen az életem. Mert az Úr követése magával hozza a Neki való engedelmességet. Már nem a magam elképzelése, vágyai vezetnek, hanem Jézus akarata. És ez az akarat van, amikor ütközik a sajátunkkal.
Jó, hogy már nem törvényeknek kell megfelelnünk, hanem az Úr vezetése szerint élhetünk. Már nem azon van a hangsúly mit eszünk és iszunk. Bár azért gyakran mégis ez a fontos. Ha nem is olyan szempontból, mint Izráel népénél. Ott az volt a lényeg, hogy ne legyenek tisztátalanok, hanem mindig megszentelve állhassanak az Úr elé. Nálunk az evésnek gyakran van nagy szerepe, akkor eszünk, amikor kedvünk van, és sokan nem fegyelmezik táplálkozásukat. És itt nem elsősorban a túltápláltságra gondolok, hanem arra, hogy ha tele hassal vesszük kézbe a Szentírást vagy megyünk, alkalomra nem tudunk úgy figyelni az Úr szavára.
Az is érdekes, hogy némely tisztátalan állat, ha hozzáér edényekhez, vagy akár kemencéhez azt össze kell törni, le kell bontani. Mi is lenne ma? Kedvenc bögrénkhez hozzáér egy egér, vagy végig szalad a tűzhelyen? És Isten népe nem zúgolódott, összetörte az edényt, lebontotta a kemencét. Meg tanultak áldozatot hozni az Úrért. Mi, akik tudjuk, hogy Isten a legtöbbet, a Fiát adta értünk, ilyen áldozatot tudunk az Úrért elhordozni? Hányszor apró dolgok elvesztéséért kiborulunk, vagy morgolódunk, mert időveszteséget jelent. Ezek a törvények megtanították Isten népét az anyagiaktól való függőség felszámolására. Az örömüket ne egy tárgy, hanem az élő Istennel való kapcsolat jelentse. Az igazi öröm és boldogság forrása Isten.
Az Úr elmondja, más juhaim is vannak, és ez kemény beszéd volt akkor (Jn 10,16-21). Más juhok a zsidókon kívül, más is fontos Istennek rajtuk kívül? Nekünk is meg kell ezt hallani, mert nagyon magunkra koncentrálunk. Nehezen akarjuk meghallani, hogy mások is fontosak az Úrnak. Ő más népek fiait is meg akarja menteni, és azokra is odafigyel, és mint pásztor keresi őket, akik még nem ismerik Őt.
Itt az akol a zsidóságot, az ószövetséget jelenti. Az Úr rámutat, neki fontosak, a nem zsidók, a pogányok is. Azokat is elő kell hoznia. Ezt a feladatot kapta az Atyától. Amire figyelnünk kell, nem új akolba tereli őket. Az Úr Jézus szabaddá tesz az akloktól, a külső keretektől. A hangsúly a pásztor személyén, és a hangjára hallgató nyájon van. A nyáj hallgat a Pásztorra, az Úrra. Tehát a nyáj pásztora maga az Úr. Lássuk meg, a juhok hallgatnak a pásztor hangjára. Tulajdonképpen az az ismertetőjük, mindig és mindenben a Pásztorra hallgatnak. Mi az én ismertetőm? Én is mindenben hallgatok az Úrra? Mindig az Ő nyomában járok?
Az Úr amikor más juhokról beszél, akiket elő kell hoznia, komolyan is gondolja. Ezt látjuk amikor bűnös, beteg a társadalom perifériájára szorult embereket keres fel, és a nem zsidóknak is hozzáférést biztosít az evangéliumhoz. Ez teljesedik ki pünkösd után, amikor a tanítványok szertemennek az akkori világban, és viszik a jó hírt. Viszik Isten országát, és nemcsak beszélnek róla, hanem ahol megjelennek annak ereje is megtapasztalhatóvá válik.
Mi is mindig szem előtt tartjuk, hogy az Úrnak más juhai is vannak? Olyanok, akik még nem tartoznak Hozzá, akik még nem élték át az Ő kegyelmét? Olyan juhok, akiket mi nem is tartunk annak. Az Úr minket is azzal bíz meg, hogy akik még nem tartoznak Hozzá, azoknak beszéljünk Róla és ismertessük meg az uralmát velük. Az embereknek ma is Isten országa valóságára, Jézus uralmára van szükségük. Nélküle tévelygő, veszélyekbe sodródó bárányok vagyunk. Ő azonban meg akar találni. Annyi minden fontossá válik a számunkra, de fontosak a máshol található juhok? Keressük azokat, akik még távol vannak tőle?
Jézus határozottan elmondja, nem elveszik az életét, hanem Ő maga teszi azt le értünk. Önként teszi le az életét, hogy megmentsen általa. Értünk adja oda magát a kereszten, ilyen Pásztor Ő. Nincs az Úrhoz fogható, ezért ne keressünk más pásztort, ne figyeljünk másra, csak egyedül Őreá. Új elemmel is bővül a bizonyságtétele, nemcsak leteszi az életét, hanem fel is veszi majd. Ezzel feltámadására utal, és így rámutat, Ő valóban Isten. Akik megtapasztalják az Ő feltámadását kétség nélküli bizonyosságot kapnak afelől, hogy Ő él. Jézus él! És ez örömforrás, és reménység, mert ezáltal van kit segítségül hívni. Ha Jézus halott volna, nem lenne esélyünk szabadulásra, életre. Azonban Jézus él. Az a halott, aki nem ismeri Őt.
Örvendezzetek egek
1. Örvendezzetek, egek, Ti is, földi seregek! Mindnyájan örüljetek, Vígan énekeljetek,
Mert Urunk feltámadott, Nékünk életet adott.
2. Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk, Mert legyőzte a halált, Örök váltságot ta-
lált Isteni erejével, Hathatós érdemével.
3. Nékünk megigazulást És a bűnből gyógyulást, Istennel békességet És boldog re-
ménységet Nyert feltámadásával, örök igazságával.
4. Előtted arcra esünk, S kérünk, édes kezesünk: Részeltess halálodnak És feltámadá-
sodnak Drága érdemeiben, Édes gyümölcseiben.
5. Cselekedd Szentlelkeddel, Végtelen érdemeddel, Hogy új életet éljünk, Végre porból
felkeljünk Örök, nagy boldogságra És halhatatlanságra.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése