|
A |
rról beszéltünk Mózes harmadik könyvével kapcsolatban, hogy ezen keresztül is szól hozzánk az Úr (3Móz 2,1-16). Ne tegyük félre, ne hagyjuk ki az ószövetség olvasását, hanem egész szívünkkel, és belső csönddel álljunk meg az Úr előtt. És ha igazán Őt keressük, ha nekünk Ő a fontos, akkor fogunk is Vele találkozni- Akkor átéljük, hogy a csönd megszólal, és halljuk mennyei atyánkat. Pontosan azt élhetjük át, amit az Úr Jézus mond a belső szobában való imádkozásról. Ott megtapasztaljuk az Úr jelenlétét. Úgy gondolom ez a legnagyobb, átélni, hogy Isten Jézusért Atyám. És nagyon jó Vele lenni, hallani, amit mond. Ebből következik a folytatás, hallgatok is rá.
Az ételáldozatról van szó, amikor egy zsidó ember ételáldozatot mutatott be, hogyan is tegye. Hogyan lesz az áldozat kedves az Úrnak. Mert a hangsúly ezen van. Kedves legyen az Úrnak. Amikor a házastársunkat szeretnénk megajándékozni, vagy a gyermekünket, arra figyelünk, hogy amit adunk az kedves legyen, annak örüljön a másik. Ez a hangsúlyos, amikor Istenhez jövünk, tetsszen neki, kedves legyen neki, amit adok. Ne csak azért jöjjek, hogy lássák, ne kényszerből, mert az nem kedves. Őszinte szívvel, és szeretettel jöjjek Hozzá.
Pál apostol azt mondja, hogy az Úrnak szentelt élet a kedves áldozat. Mi már nem állatokat, vagy ételeket áldozunk, az életünk lehet kedves áldozat. Akkor kedves, ha úgy élünk, hogy az Atya gyönyörködhet benne. Amikor keresztelő bemerítette az Urat a Jordánba, egy hang szólt a mennyből, és ezt hallották az emberek, ez az én Fiam, Akiben gyönyörködik. Az Ő engedelmes életében gyönyörködik az Atya. A bemerítéssel jelezte Jézus, hogy vállalja és megcselekszi az Atya akaratát. Elindult megváltani az embert. Nem a a maga dicsőségét kezdte el keresni, hanem igent mondott az Atyának. Alárendelte földi életét Isten akaratának. Ma is az ilyen Jézusnak alárendelt élet a kedves Istennek. Amikor nem magunkat, hanem az Ő akaratát valósítjuk meg. Amikor ennek mindent alámerünk rendelni, és készek vagyunk érte áldozatot is hozni.
Isten azt kéri, minden ételáldozatot sózzanak meg. A só fontos. Így van ez ma is a só fontos az életünkben. Ez a só maga az Úr, ahogyan a sót beletesszük az ételbe, úgy akar Ő az életünk részévé lenni. Ez mutatja, hogy tartósan jelen kíván lenni bennünk. Ahogyan a só az étel részévé lesz, úgy él bennem az Úr. Pál erről is beszél: Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. A só ezen túl a tanítványokat is jelenti, róluk mondta az Úr, hogy ti vagytok a föld sója. A só addig érték, amíg íze van, amíg van mit átadnia az ételnek. Addig érték a gyülekezet, amíg ízt ad a világnak. És ez nem saját íz, hanem, amit az Úrtól kap. Ha elveszítjük az ízt, ha nincs bennünk só, értéktelenné, hatástalanná válik az életünk, bizonyságtételünk.
Csodálatos Jézus! Igen, Ő csodálatos, és nagyon más, mint mi (Jn 8,37-47). Miért? Mert a zsidók nem értik Őt és ezért mindent mondanak Rá, amit csak tudnak. Eszükbe jut, hogy a születéséről tudnak ők valamit, ezért mondják, paráznaságból született. De nem járnak utána a dolgoknak, nem igyekeznek maguk meggyőződni az életéről, hanem inkább beleszállnak. És Ő ennek ellenére, tovább foglalkozik velünk. Nem megy el sértődötten, nem kéri ki magának. Azonban nem is igazodik hozzájuk. Nem azon dolgozik, hogy jobb legyen a véleményük, hanem Isten üzenetét adja át. Elmondja, hogyan látja őket. Feltárja a szívük gondolatait. Elmondja, meg akarják ölni, mert az Atyától hallottakat beszéli. A zsidók nem akarják meglátni, hogy amit Jézus mond, és tesz, az Istentől származik. Nem akarnak Jézusban hinni, nem akarják elfogadni, hogy a Messiás eljött. Ők másfélét vártak, Jézus nem passzol az elképzelésükbe, ezért el akarják távolítani. Vajon mi nem vagyunk így? Más elképzelésünk van az Úr eljöveteléről, mindig valami mást várunk, és nem akarjuk azt mondani, közel van az Úr. Mi is másképp képzeljük az utolsó időket, amint ahogy az Úr elmondta. Megvan a magunk elképzelése, és más Messiást akarunk, nem azt, Aki eljött, Akiről az ige beszél.
Ábrahámra hivatkoznak, de Ábrahám hitből élt. Rábízta magát Istenre, engedte, hogy az Úr vezesse. És közben átélte hatalmát. Amikor emberileg lehetetlennek tűnt, Isten gyermekkel ajándékozta meg. Ábrahám a hit Atyja volt. Elindult, úgy, hogy nem látta előre a célt. Ezek az emberek pedig mindig előbb látni akarnak, és majd aztán hinni. Isten országában mindig a hit megy elől, és azt követik a tettek, a tapasztalatok. Hogyan van a mi életünkben? Ki megy elől, a hit vagy a látás, a csodavárás? Az Úr rámutat, ha valóban Isten lenne az Atyjuk, vagyis ismernék Őt, akkor szeretnék Jézust, mert Benne meglátnák Istent. Így világos volna előttük, hogy Jézus Istentől származik. Azonban nekik csak vallásuk van, amiben ők a fontosak, de Istentől távol van a szívük. Mi van a szívemben? Isten ismerete és szeretete? Vagy magammal vagyok eltelve?
Az Úr leleplezi sátánt, elmondja, hogy emberölő volt kezdettől fogva. Sátán célja az ember pusztítása. És ahol egyik ember meg akarja ölni a másikat, ott mindig sátán van jelen. Jézus soha nem akart senkit megölni. Jó az Úr elé vinni szívünket, mi van benne? Mennyi gyilkos indulat húzódik meg bennünk. Ma még ezeket megvallhatjuk és megtisztulhatunk tőlük. Mert ha Jézus belép a szívünkbe, a gyilkolás a pusztítás indulata nem maradhat tovább. Jézusban a gyógyítás, a segítés, a talpra állítás indulata jelenik meg. Az Úr leleplezi, amikor Isten vagy az Ő nevében ölnek és pusztítanak, amikor az Ő nevében vallások és emberek feszülnek egymásnak, az nem Tőle, hanem sátántól van. Ő az embergyilkos. Jézus soha nem buzdít fegyveres harcra. Ha harcba küld, akkor az a bűn ellen történik, és a fegyverünk az ige, és az imádság. Használjuk mi is ezeket a fegyvereket, forgassuk bátran a Lélek kardját, ami az Isten igéje. Ha így teszünk, a gonosz vissza fog fordulni, mi pedig győztesek leszünk.
Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet di-
csérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.
2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával
zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.
3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek
munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.
4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad
nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.
5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a fü-
vek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.
6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a
te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.
7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint
cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.
8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamissá-
got soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése