Tél volt

 

I

smét szól az Úr, nemcsak tegnap volt üzenete, hanem van ma is (3Móz 12,1-8). Ne gondoljuk, hogy a múltban hallottuk az Úr szavát és az elég. Nem, Ő mindennap szól, mindennap van parancsa az övéi számára. Ma is így jöjjünk Hozzá, engedjük, hogy megszólíthasson. Mert a mi megszólíthatóságunkra is szükség van. Arra, hogy fogjam az adást. Akarjam hallani az Urat. A gyermek örül, amikor meghallja szülei szavát, örül a közellétüknek. Isten gyermekének is örömet jelent, amikor mennyei Atyja szól. Valóban öröm nekem az Úr szava? Hálás vagyok, hogy mindennap olvashatom az igét?

Azt is láthatjuk, Isten odafigyel népe életének minden rezdülésére. Gyermek születésekor is ott van, útmutatást és segítséget ad. Ezek a törvények Isten szeretetét, népével való szövetségét erősítették meg. Mindezek a rendelkezések rámutatnak, szükségünk van a rendszeres Úr elé állásra, az ige és a Szent Lélek fürdőjére. Ahogyan itt az anyának meg kellett tisztulni, úgy kell nekünk is rendszeresen oda állni az ige zuhanya alá. A világ mindenféle szennyeződésétől az ige tisztít meg.

A fiúk körülmetélése emlékeztette őket az Úrral való szövetségre. Kifejezte, hogy Istenhez tartoznak. Isten Jézusban új szövetséget kötött az emberrel, ez a szövetségkötés a kereszten ment végbe. Jele a keresztség. Ez emlékeztet arra, hogy Isten nagy árat fizetett értem, Fiát adta oda a kereszten. Krisztusban Istenhez tartozom, az Övé, az Ő tulajdona vagyok. Azonban ezt ne hagyjuk elméleti síkon, hanem a Szentlélek által tetessük elevenné. A keresztség rámutat mindarra, amit az úr tett értem, azonban csak úgy magától nem leszek Isten gyermeke, ehhez meg kell hallanom Őt, és átadnom az életemet. A keresztség ígéreteit a Szentlélek hozza működésbe, gyakorlativá. Amíg nem élem át az Úr Krisztus szabadítását, amíg nem születik Ő meg bennem, csak ígéret mindaz, amit Isten kijelentett. Az ígéretet birtokba kell venni. Mindez a bűneim meglátása és megvallása által megy végbe.

Az áldozatoknál ismét előjön, hogy az Úr előtt történik, és az Úrnak szól. Ez magával hozza, hogy amit adok azt önként és a magaméból adok. Nem kell nagy értéknek lenni, de az enyém legyen, kerüljön valamibe. És olyan legyen, amit adok, amit magamnak is szívesen megtartanák. Tehát az adakozás nem a leselejtezés egy formája. Isten a legjobbat várja tőlünk. Miért? Mert Ő is a legjobbat, a számára legértésesebbet, saját Fiát adta. Isten is adhatott volna mást, azonban Ő a Fiút, a legdrágábbat, az egyetlent adta. Mi is adjuk a legdrágábbat, önmagunkat az Úrnak. És bármikor adakozunk, fejezze ki, hogy nekünk az Úr mindennél többet ér. A szegény özvegyasszony, nem adott számszerűleg nagy összeget, mégis az Úr mindennél nagyobb értéknek látta, mert mindenét odaadta. Igazán fordíthatta volna magára, de nem így tett, hanem kifejezte szegénységében is a háláját az Úrnak. Fejezzük ki mi mindig hálánkat Urunknak.

Tél volt, talán azért jegyzik fel ezt, mert a szó szoros értelmében tél volt (Jn 10,22-30). Olyan idő, ami ott ritkán szokott lenni. Azonban Jézust a tél sem akadályozta meg, hogy részt vegyen az ünnepen. És nemcsak részt vett, hanem tanította is az embereket. A hideg idő sem jelentett akadályt.  Valószínűleg nem volt úgy fűthető, mint a mai gyülekezeti helyiségek. Mégis hányszor megakadályoz minket az időjárás az istentiszteleten való részvételben. Olyan érdekes, egyben nagyon szomorú, hogy legkönnyebben az istentiszteletről mondunk le. A legnehezebb időkben is a legfontosabb dolgainkat elintézzük, postára, különféle hivatalokba, orvosokhoz elmegyünk, és bevásárlást is tartunk, de az ige hallgatásáról már lemondunk.

Jézus ott van a templomban, azonban nem taníthat zavartalanul, mert a vezetők elé állnak, és kérik mondja meg nyíltan Ő e a Krisztus. Jónak tűnik ez, azonban mégsem az, hiszen ott vannak körülötte, látják tetteit, hallják tanításait, mégsem ismerik fel, hogy Ő a Messiás. Miért? Mert nem azt kapják, amit várnak. Arra várnak, hogy politikai beszédet mondjon, kövessetek, és jobb lesz az életetek. Fegyverbe, legyőzzük a rómaiakat, de Ő nem ezt mondja, mint ahogy ma sem. Nem emberi, nem politikai módszerekkel, manőverekkel lesz Messiás, hanem élete árán. Nem fegyverrel szabadít meg, hanem szavával, elsősorban a bűn, a betegség és a halál uralma alól. Ezt a változást, és felszabadítást bennünk viszi végbe. Ezek az emberek nem akarnak megváltozni, nem akarják, hogy gyógyuljon az életük, és nem akarják, hogy Jézus vezesse őket. Én akarom-e mindezt? Vagy én is csak azt kérem, nyíltan mondja meg kicsoda Ő. Jézus azonban azért jött el és adta az Igét is a kezünkbe, hogy ezen keresztül figyeljük Őt, és lássuk meg kicsoda. A legjobban akkor tapasztalom meg Istenségét, ha segítségül hívom. Ezek az emberek nem úgy mentek Hozzá, hogy bajaikra megoldást kerestek, sem gyógyulni nem akartak, a bűnből való szabadulásról pedig ne is beszéljünk. Jézus titka az előtt tárul fel, aki igazán meg akarja ismerni Őt. Nem meghatározások elsajátítását várja, hanem személyes ismeretet.

Az Úr Jézus rámutat, már eddig is elmondta, kicsoda Ő, tettei is rámutattak, de ők nem hisznek. Tehát nem Jézussal, hanem velünk van a baj. Nem akarunk hinni Neki. Pedig ez a lényeg. Hiszem, amit mond, és ahhoz szabom az életem.

Még egy kijelentést mond az Úr, Ő és az Atya egyek. Tehát az Atya Benne jelen van. Amikor Őt hallgatják az emberek, Istent hallgatják. És Isten ma Jézuson keresztül szól, a Szent Lélek által. Jézus az út az Atyához, Aki keresi Őt, Rajta keresztül juthat el Hozzá.

 

 

Ó, HÁLA AZ ÚRNAK

 

 

1.        

Ó, hála az Úrnak, zengjünk Neki hát,

Mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát,

A kínra, halálra küldötte el Őt,

Megnyitni a mennyet a bűnös előtt.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

2.        

Ó, teljes az üdv, amit ád ez a vér,

Ó, drága a kincs, amit Isten ígér.

Ha bánva bűnét, jön a leggonoszabb,

Az Úr neki még ma bocsánatot ad.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

3.        

Szent az, mit az Úr mond és szent, amit ad,

És szent öröm az, mely az Úrba’ vigad,

De még magasabb lesz az égi öröm,

Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.

Szívem, áldd a Királyt, az Övé ez a föld,

Szívem, áldd a Királyt, neve mindent betölt.

Jöjj, bűnös, az Úrhoz, jöjj, Jézus az út,

Ó, vedd be szívedbe a drága Fiút!

 

 

Isten áldásával.