Valósággal szabad

 

M

ózes harmadik könyvének fogunk neki ma (3Móz 1,1-17). Bízom benne, hogy valóban hozzáfogunk, és nem tesszük félre, mondva, ezek ószövetségi rendelkezések, nem értem őket, és nincs is rájuk szükségem. Ne lapozzunk túl rajta, hanem úgy olvassuk mindennap, ahogyan kezdődik is ez a könyv, az Úr szólít. Ezen a könyvön keresztül is Ő szólít engem. Most van szava hozzám. Mert ne gondoljuk, hogy Ő csak a történeteken, a könnyű igéken keresztül szól. Az egész Írás Tőle származik, és így tud általuk hozzánk is szólni. Ehhez teljes szívünkkel hajoljunk a szöveg fölé. Igyekezzünk megfeszíteni lényünket, hogy meghalljuk, és megértsük, amit mond az Úr. Mert Ő szól, de az akadályokat el kell hárítani a megértés útjából.

Isten népe a pusztában van, az Úr pedig különböző törvényeket ad nekik, amik által rendben folyhat az istentiszteletük, és az életük. Nem mindegy hogyan járulnak az Úr elé. Isten elmondja, miként áldozzanak. Mi már nem mutatunk be áldozatokat, mert az Úr Jézus tökéletes, mindenkorra érvényes áldozatot mutatott be a kereszten. Azonban, amit megtudunk ezekből a rendelkezésekből, minket is segítenek a helyes kapcsolat kialakításában. Rámutatnak, milyen lelkülettel álljunk az Úr elé.

Ép állattal mutassák be az áldozatot, tehát az áldozat nem selejtezés. Ne arra használjuk, hogy ilyen formában szabaduljunk meg a nekünk nem tetsző dolgoktól. Az áldozat mindig önkéntes, hálából történik. Megtapasztaltam az Úr kegyelmét, vigasztalását, erejét és ezért jövök Hozzá. A legjobbat hozom Neki, mert, akit szeretek, annak nem selejtet, másodosztályút adok, hanem kiválót. Ez jelzi, az életem javát hozom az Úr elé. Nem azt az időszakot, amikor már máshol nem tartanak rám igényt. Nem csupán a felesleges perceket, hanem mindenből a legjobbat hozom, mert Ő is a legjobbat, a legtöbbet, Önmagát adja.

Ha marhából áldozik valaki, rá kell tennie kezét az állat fejére, mert így átadja neki a bűneit. Ezáltal az állat az áldozatot bemutató helyett adja az életét. Benne van ebben a jelenetben, hogy nekem kellene meghalnom, de az állat hal meg helyettem, és én érte kapok életet. A mi áldozatunk Isten Báránya, az Úr Jézus Krisztus. Ő veszi magára minden bűnünket, és vállalja a halált, hogy mi élhessünk. Természetesen, ahogy az áldozati állatot ki-ki maga mutatta be, úgy mi is külön-külön személyesen jöjjünk az Úrhoz! Nekem kell a bűneimet, eddig életemet, mindazt, ami mögöttem van, Őreá helyezni. És amikor ez megtörténik, aktivizálódik az áldozat, és Jézus vére minden bűntől megtisztít. Jézusért új életet, új lehetőséget kapunk.

Olyan jó, hogy a kereszthez mindenki oda mehet. Nem kell megvásárolnunk semmit. Nem függ anyagi helyzetünktől, nem mondhatjuk, én csak ennyire vagyok képes. Nem, mert az Úr elvégezte az áldozatot, Önmaga életét adta, így nekünk csak Őhozzá kell jönnünk. Mivel itt is jöhetett a szegény, aki csak gerlicét tudott bemutatni, jöhet mindenki, aki segítségre szorul, aki meg akarja ismerni az Urat. Az Úr Jézus mindenki számára megközelíthető. Hozhatjuk mindazt, ami a szívünkben van. Kiönthetjük Előtte, azt is, amit nem értünk, amire még nincs válaszunk. És Ő szól, ad választ igéje által.

Vannak, akik hisznek Jézusban, mégpedig sokan, írja János (Jn 8,30-35). Gyakran elsiklunk e beszámoló felett, és úgy véljük, senki vagy csak nagyon kevesen hittek Benne. Sokan hittek Benne, de nem volt mindenkinek látványos a megtérése, a hitre jutása. Sokakban az elhangzott ige végzett munkát. Nem mindenki gyógyulás által jutott hitre, hanem a fülén keresztül. Hallotta és befogadta az igét a szívébe és az meggyőzte arról, hogy Jézus a Krisztus. Látták a mások életében elvégzett munkát, és az is erőteljesen hatott. Van, amikor a másik ember bizonyságtétele segít közelebb az Úrhoz. Ezért mondjuk el mi, amit elvégzett bennünk az Úr. Tegyünk bátran bizonyságot, mert az a másikat is közelebb segítheti az Úrhoz.

Az Úr szól a benne hívőkhöz, tovább vezeti őket. Nem elég hitre jutni, mert az csak az első lépés, az út kezdete. Aki hitre jut Jézusban, az rálép a keskeny útra, és az előtt már maga az Úr fog haladni. A mi dolgunk pedig, hogy innentől az Ő beszédei, tanítása szerint éljünk. Az mutatja meg, hogy tanítványok vagyunk, ha megmaradunk a beszédében, vagyis, most már mindenben Őreá hallgatunk. Megkeressük az igében, mit mondott Ő, és ahhoz igazítjuk döntéseinket. Nem elég hallgatni az igét, hanem abban meg kell maradni. Ez arra is rámutat, nem lesz mindig könnyű megmaradni az ige útján. Más hangokat is fogunk hallani, mások is adnak tanácsot, és néha azok jobbnak tűnnek, mint amit az ige mutat. Ilyenkor fontos, hogy az Úr szavára akarjak hallgatni. Merjem megvallani, ismerem Jézust, bízok Benne, akkor is ha nem értek mindent. Így tudom, hogy Ő nem csap be. Szava akkor is megáll, ha most még nem világos előttem, vagy amit a világ mond, az logikusabbnak tűnik.

Lényeges dolog, hogy olvassuk, kutassuk az igét, mert minél többet foglalkozunk vele, annál inkább megismerjük az igazságot. Isten igazsága az ige által ragyog fel.  Isten igazsága nem szabály, kőbe vésett törvény, hanem hatalom. Szabadító hatalom az ige. Minél inkább megismerjük, annál inkább szabaddá válunk a bűntől, a világtól. Akit az Úr megtisztít, megszabadít, képessé válik a bűn, szenvedélyek számára nemet mondani. Az Úr igazsága szabaddá tesz a világ hazugságától, rendszerétől. Meglátjuk, hogy maga az Úr az igazság.

A szabadságot az életünk mutatja meg. Aki szabad, az már tud nemet mondani, nem uralkodik felette a bűn. Annak már nem kell megtennie, azt, amit nem akar, ami nem jó. Ha rádöbbenek, hogy még nem vagyok szabad, kiáltsak, mert a Fiú meg tud szabadítani. Nincs az a megkötözöttség, aminek a láncát ne tudná levenni az életemről. Azért ha a Fiú megszabadít, valósággal szabadok leszünk. Valóban szabadok, de csak Ő általa. Csak Ő tud megszabadítani, és Ő ezt már a kereszten el is végezte. De segítségül kell hívnom, és elfogadni a szabadítást. Ha Ő megszabadít valóban szabad leszel, már nem kell félni, nem lesz szükség pótszerekre, mert az Ő szabadítása, ereje egyedül elég.

 

 

AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE

 

1.  

Az írás széjjeltépve,

Szabad vagyok, szabad!

Tudom, hogy megvettél Te,

Meggyőztél már magad!

Fizettél értem drága vért,

S ártatlan életeddel

Áldoztál lelkemért.

 

2.  

Álnokság nem volt Benned,

Szent vagy, szeplőtelen,

Bűnöm mégis viselted,

Jótállóm vagy nekem.

Elvetted bűnöm teljesen,

Lelkem nem nyomja most már

Még egy porszemnyi sem.

 

3.  

Ha önmagamra nézek,

Hamar elcsüggedek,

De Jézus, látva Téged,

Újult erőt nyerek.

Öröm tölti el lelkemet,

Hogy Jézus vére által

Igaz s boldog lehet.

 

 

 

 

4.  

Isten Báránya, Téged

Dicsérlek éj s napon;

Üdvszerző szenvedésed

Meg nem hálálhatom.

Áldott légy, drága kezesünk,

És a Te nagy nevednek

Zengjen dicséretünk!

 

 

Isten áldásával.