Az idő

A

z Isten országában rend van, mert maga az Úr határozza meg a másik emberhez való viszonyulást.  Az ember érték, és erre tanít minket is az Úr (5Móz 15,1-16-21). Érték az élet, amit vigyázni és segíteni kell. Azt kéri, figyeljenek oda egymásra és segítsék egymást. Ne a másik ellenére igyekezzenek meggazdagodni, hanem az Úrtól várják gazdaságuk áldását is. Az áldás feltétele az Úr szavának való engedelmeskedés. Ha teszik, amit Isten mond, áldásra számíthatnak.

Kényes területre teszi Isten a kezét, ez pedig az anyagi. Nagyon nem szeretjük, ha valaki ezt érinti. Gyakran még Istennek sem engedjük, úgy véljük, ez a mi területünk. Isten azonban az anyagiakhoz való viszonyunkhoz köti az áldást. Azt akarja, hogy a pénztől is szabadok legyünk, és többet jelentsen számunkra minden vagyonnál az ember. Ma is hányszor többre becsüljük a pénzt, az értéktárgyainkat az embernél. Urunk mindenét odaadta, csakhogy megmentsen minket.

A hetedik esztendőben el kell engedni az adósságot. Az Istennel való kapcsolat középpontja az adósságelengedés. A hetedik esztendőben őszintén el kell engedni a kölcsönöket, a tartozásokat, azért, hogy talpra tudjon állni a szegény. Ez az újrakezdés lehetőségét biztosítja a másik ember számára.

Urunk számunkra is kínálja az újrakezdést, és nem megy ez ma sem másként, minthogy az Úr elengedi hihetetlenül nagy, törleszthetetlen adósságunkat. Mert ha az igébe tekintünk, meglátjuk, hogy olyanok vagyunk, mint az adós szolga, képtelenség adósságunkat rendezni. Azonban az Úr kész elengedni. Mert Ő többet ad, mint amit mi várunk. Nem haladékot ad, hanem mindent elenged, Ő megbocsát. De megjelenik-e a mi életünkben az elengedés? Megbocsátjuk-e a bűnöket, elengedjük-e az adósságot?

Az Úr nem engedi a trükközést sem, a visszaélést, ha közeleg is az elengedés éve, akkor is segítsd a másikat. Ne mondd: nem teszem, mert úgysem kapom vissza. Urunk soha nem magára, hanem mindig ránk gondolt, értünk cselekedett.

A szolgákra is vonatkozik az elengedés, a szabadon bocsátás törvénye. Mindez az egyiptomi szabadulásból táplálkozik. Soha ne feledjük el, hogy a bűn rabszolgái voltunk, és az Úr szabadításának köszönthetjük életünket, szabadságunkat.

Fontos üzenet, hogy az Úrnak ne a selejtet adjuk, hanem mindig az épet, a jót, az értékeset. Az adakozás ne selejtezés legyen, ne azt adjuk az Úrnak, amire nekünk már nincs szükségünk, vagy amit már nem lehet értékesíteni. Ugyanígy, ne csak életünk utolsó idejét, amikor már nem tudunk hasznot produkálni, adjuk az Úrnak, hanem fiatal éveinket is szánjuk Neki. Ha azokat eltékozoltuk, bánjuk meg, mert fájdalmas látni, mennyi évet a bűnnek tékozoltunk. Az Úr országában lehetnek éveink teljesek. Az Úrral való kapcsolat teszi értékessé életünket.

Az ünnepek is fontos szerepet töltenek be Isten népe életében. A Páska rámutat, mibe került a szabadság, az új élet Istennek. Gyakran úgy véljük, a kegyelem olcsó, de nem így van. Istennek sokba került az életünk, egyetlen Fiát adta oda értünk. Álljunk meg a kereszt tövében, és  valósággá válik, mit fizetett az Úr a mi megszabadulásunkért. Aki szemléli a Megfeszítettet, nem marad közömbös és érzéketlen az Úr szeretete iránt.

A hetek és a sátrak ünnepe jelzi, minden Isten ajándéka. A föld termése is kegyelem. Isten megáldja népe életét, fáradozását. Ezek az ünnepek a hálát fejezik ki. Amit kaptunk, köszönjük meg Gazdánknak, legyünk hálásak gondviseléséért. De vajon azok vagyunk-e? Megköszönjük-e minden áldását, azt, hogy törődik velünk, és hogy országa gyermekei lehetünk? Adjunk hálát a kegyelemért, Jézusért.

A hatodik angyal is trombitál, neki is meg kell tenni a rábízottakat (Jel 9,13-10,1-7). Akár tetszik a feladat, akár nem, de rábízták, ezért trombitálni kell. Mi nem mindig szeretjük azt végezni, amit ránk bíznak, mindig mást akarunk csinálni, mint ami van, amit az élet épp ránk bízott.

Eljön az idő, amikor a megkötözött négy angyal, ami itt inkább démonikus lény, elindul a pusztítás útján. Vannak lények és vannak emberek, akik csak pusztítani akarnak. Sőt, a pusztításra sokkal több a jelentkező, mint az építésre. A háborúra rengeteg ember fel van készülve, alig várja a félelmetes sereg, hogy meginduljon.

Az Úr azonban építésre, lélekmentésre hív. Várom-e ilyen türelmetlenül a bevetést, mint ezek a lovasok?

Ezek készen állnak, de te készen állsz-e végezni, amivel megbíz az Úr? Ézsaiás azt a kérdést hallotta, ki megy el nekünk? Kit küldjek el? A válasz pedig ennyi: Itt vagyok, küldj el engem. Kész vagyok-e odaszentelni magam az Úr szolgálatára? Számíthat rád az Úr? Eddig Isten országából éltél, most már élj érte!

Ezek a kevert démonikus lények mutatják, mennyire eldémonizálódik a világ. A gonosz egyre nagyobb teret kap. Ha Isten kimarad az életünkből, a gonosz hatalmasodik el. Gyakran látványos díszletet alkalmaz, és mi hajlamosak vagyunk megtévedni. Nem vesszük észre a ragyogó díszlet mögött a valóságot. Vizsgáljuk meg magunkat, mi van a díszlet mögött? Mi a szívünk valós állapota és tartalma? Ne a látványra, hanem a megélt alázatos hitre törekedjünk. A Megváltónak sem volt szép alakja, megvetett volt, fájdalmak férfija, de bűnből szabadító, életét másokért odaadó.

A természeti katasztrófák és a háborúk, a pusztítás is ösztönzés a megtérésre. A lepusztult élet felismerheti, Istenre van szüksége, és az Úr megkönyörül, talpra állít. Azonban itt már nem akarnak megtérni, nem akarják Isten uralmát, megfelel a bálvány és a bűnös élet. Mintha ma is ezt látnánk, nem kell Jézus, inkább választják a hitetlenséget, a bálványokat, a bűnös életvezetést. Sem az élet, sem a kapcsolatok, sem a tisztesség nem számít. Ragadozóvá válunk az Úr jelenléte nélkül. Ne tétovázz, hívd Őt, mert Rá van szükséged.

Egy erős, felhőbe öltözött angyalt lát János, akinek a fején szivárvány látható. A szivárvány Isten szövetségének a jele. Még mindig szól az Úr, jelzi, van még kegyelem, élj vele, ragadd meg, ember. Isten nem ellenünkre, hanem érettünk munkálkodik. A szivárványt sokan látják, így eljut az üzenet: hívlak, várlak, szeretlek.

Nagy figyelmeztetés számunkra, hogy idő nem lesz többé. Eljön az a pillanat, amikor az idő nem lesz. Ezért most kell kihasználni, jól élni vele. Nem mindegy, mire használjuk. Ma gyakran Istenre és egymásra nincs időnk, rohanunk, pedig pont Őreá kellene minél több időt szánnunk.

Nem lesz idő - ez azt jelzi, nem mi rendelkezünk vele, és amikor úgy döntünk, most már Isten is sorra kerülhet, nem  lesz rá lehetőség. Elmúlik Isten megismerésének ideje. Amíg itt vagyunk ebben a világban, addig kell keresnünk Őt. Elmúlik a szolgálat ideje, éppen ezért áron is megvegyük az alkalmat, és használjuk ki az alkalmas időt.

 HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.