Ismét

A

 bűnt komolyan kell venni és el kell távolítani Isten népe életéből (5Móz 17,1-20). Adjunk hálát Urunknak, hogy már Ő kiment helyettünk a táboron kívülre, a Golgotára. Ő vette magára a nekünk járó büntetést. Dicsérjük és magasztaljuk Őt. Ne tűrjük meg a bűnt az életünkben, ne mentegessük, hanem vigyük az Úr elé. A bűn megoldása Jézus vére. Ő tisztít meg megvallott bűneinktől. Tárjunk fel mindent, ami a szívünkben van, mondjuk el Neki őszintén, és kérjük bocsánatát.

Isten ismeri népét, tudja, hogy majd más népekhez akar igazodni. Ahogyan a körülötte élő népektől látja, úgy tesz Izráel is, ő is királyt akar. Nem akar a többitől elmaradni. Nagy kísértés mindig az Isten gyermekei számára, hogy a többiekhez akarnak hasonlítani. Nem akarjuk komolyan venni, hogy Isten népe nem lehet olyan, mint más népek. Mi egyediek vagyunk, mert maga az Úr lakik a szívünkben. Van mihez igazodnunk, az igéhez. Milyen akarok lenni? Mint a többiek? Kihez akarok hasonlítani: a nem hívőkhöz vagy az Úr Jézushoz? Ez fontos kérdés, hiszen Ő az egyedüli, Akiben az Atya gyönyörködik.

Izráel királyt akar, nem elég neki Isten, nem elég csak Tőle függni szüntelen. Az Úr könyörületes, és megengedi számukra a királyválasztást, de elmondja, mihez tartsa magát az uralkodó, milyen veszélyekre figyeljen. Mert minden pozíció veszélyes. Az Úr akar egyedül életünk királya lenni, ne akarj más uralkodót; bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj, olvassuk a Példabeszédek könyvében (3,5).

A királyt fenyegető kísértések a mi életünket is veszélyeztetik. A sok ló, vagyis a sok tulajdon, a mai világ technikai eszközei könnyen elvonzanak az Úrtól. A ló büszkesége volt a királynak, dicsekedett az istállójával. Ma a gépjárművel, a számítástechnika legújabb darabjaival dicsekszünk. Ezek az eszközök magukhoz láncolják a szívet. Sokat foglalkozunk velük, és keveset Istennel és egymással. Vizsgáljuk meg a szívünket: ki és mi a legfontosabb a számunkra? Kivel vagy mivel töltöm a legtöbb időt? Az Úrral és igéjével vagyok sokat, vagy más dolgok töltik ki az életemet?

Veszélyes terület a másik nemhez fűződő kapcsolat. Határozottan kijelenti az Úr, hogy ne legyen sok felesége, ne mások, ne a világ legyen a minta, hanem egyedül az ige. Egy feleséget adott az Úr az ember számára. Egy kapcsolatot egy egész életre. Ezt kell ápolni, megbecsülni, építeni.

A csapdák kikerülésére is ad tanácsot az Úr. Olvassuk az igét, mert az ige ismerete őriz meg minden hamisságtól. Tartsa magánál a törvényt, és az vezesse egész életében. Magunknál tartjuk-e Bibliánkat? Kéznél van-e állandóan, hogy bele tudjunk abba tekinteni? Jó, ha velünk van Isten szava, mert rajta keresztül bárhol erőt meríthetünk, felüdülhet a lelkünk, és útmutatást kapunk. Ma már az okoseszközök révén is ott lehet a zsebünkben, de használjuk-e? Mert ott a veszély, hogy a Biblia helyett más dolgokat olvasunk, vagy mással töltjük el időnket. Örüljünk az Úr szavának, ha nem értjük azonnal, akkor se csüggedjünk, vegyük kézbe ismét, keressük az Ő jelenlétét, és akkor átéljük, hogy itt van az Úr, és meghalljuk hozzánk intézett szavát.

Ismét szól az angyal, olyan jó, hogy folyamatosan van üzenet (Jel 10,8-11). Isten világa nincs zárva, és nincs távol, körülvesz minket, itt van közel, és Ő szól. János meghallotta az üzenetet, én meghallom-e? Legyen nyitva a fülem, a szívem az Úr szava előtt mindenkor.

Át kell vennie a nyitott könyvet. Isten igéje nyitva van. Ez nem zárt irat, és ha alázatos, hívő szívvel közeledek hozzá, feltárul előttem minden titka. Ez a könyv Krisztusban tárul fel előttünk. Isten népéhez való üzenete ez, a gyülekezet számára készített terve. Az ige a hit előtt válik érthetővé, nem csupán a tudós vizsgálódás, hanem az élő hit hozza közel a benne lévő kincseket. Vegyük hittel kézbe, keressük és kutassuk az Úr akaratát. Ma még nyitva van, még hozzáférhetünk tartalmához, erőt és reménységet meríthetünk belőle. Az ige ad reményt a szegény, nyomorult bűnös számára, elmondja, van kegyelem Jézus Krisztus által. Az Atya Őérte elengedi töméntelen adósságomat.

A könyvet meg kell ennie Jánosnak. Az ige táplálék, úgy kell élnünk vele, mint az étellel. El kell fogyasztani. Naponta többször étkezünk, így kell lelkünket is naponta többször táplálni. Erre kell időt szakítanunk, mert egyébként megbetegszik a hitünk és egész életünk.

A könyv édes lesz a szájában, ez azt jelenti, hogy jó az Úr szava. Az igét öröm olvasni, édessé teszi az életünket, mert a kegyelem csodálatos. Nincs nagyobb esemény az életben, mint amikor valaki megtapasztalja Isten bocsánatát. Az Úr eltörli vétkeinket, és új életet kezdhetünk. A sok drága ígéret is oly csodálatos. Jó látni, hogy Urunkra vethetjük minden gondunkat, mert Neki gondja van ránk. És ez valóban így is van. Jó hallani, hogy azoknak, akik Isten országát keresik, igazsága szerint élnek, nem kell aggodalmaskodni, mert az Úr gondoskodik róluk. Szükségleteiket ráadásként adja.

A gyomorban azonban keserűvé válik a tartalom. Miért? Azt üzeni, hogy ha nem csak a felszínen maradunk, hanem az ige mélyére megyünk, akkor meglátjuk, hogy Isten gyermekeinek sem lesz feltétlenül könnyebb az életük. A világ ellenük fordul, üldözi és támadja őket. Vannak bajok, szenvedések, az egyház mindig kicsiny nyáj marad, de az Úr lesz a Pásztora.

A gyomorba jutott könyvecske további szolgálatra serkent. Nincs még vége, János, ismét prófétálnod kell. Hányszor gondoljuk, immár vége, nincs erőnk, vagy elment a kedvünk a további szolgálattól. Most halld meg az Úr szavát: „ismét prófétálnod kell!” Amit kaptál, mondd tovább, vidd el másoknak is az ige üzenetét, tégy bizonyságot a Megváltóról.

CSAK AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

1.  

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2.  

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3.  

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4.  

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.