A
|
z élet
különféle területeire ad az Úr útmutatást (5Móz 24,1-22). Ezekben a
törvényekben védi a másik embert, szívünkre helyezi, hogy mindig figyeljünk oda
a másikra. Ne csupán a magunk érdekeit tartsuk szem előtt, hanem tanuljunk meg
együtt érezni a másikkal, a szenvedővel. Soha ne az önzés vezessen, ne csupán a
magunk hasznát tartsuk szem előtt, hanem figyeljünk arra, hogy a másik ne
kerüljön miattunk az utcára, ne legyen nincstelen. Mennyire nem figyel oda a
mai világ a másik emberre, hányszor mindenét elviszik egy embernek, és senki
nem nézi, mi lesz vele.
Találkozunk azzal a törvénnyel is, ami a szív keménysége miatt született,
ez pedig a válólevél törvénye. Urunk
Jézus mondta, csak azért lett, mert kemény az ember szíve, nem rendezni akarja
a kapcsolatot, hanem szabadulni a másiktól. Szomorú ez, mert egy házasságban mindkét fél követ el hibát, lehet
rendezni. A kapcsolat gyógyítható. Krisztusban gyógyulhat a házasság, mert nem
a válás az igazi megoldás. A zsidók Jézus korában bármilyen apróság miatt
elbocsátották feleségüket. Ha már nem volt olyan szép, vagy valami nem tetszett
a természetében, válólevelet adtak. Az ige azonban rámutat: lehet tenni a
kapcsolatért, a házasságot is ápolni kell, a tűzre tehetünk, és ismét lángra
lobbanhat a láng. Igen, ápoljuk kapcsolatainkat, és ne megszabadulni akarjunk
tőlük. Jézus azért jött, hogy
helyreállítsa azt, ami már szét akar hullani. Először a saját életünket teszi rendbe, majd ezt követően Vele nekiállhatunk a kapcsolat helyreállításának is.
Az élet ezen területére is érvényes, amit az Úr mond: „Vedd ki előbb
saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd
testvéred szeméből a szálkát” (Mt 7,5). Mindig magammal kell kezdenem, ne a
másik számláját nagyítgassam, boncolgassam, hanem a saját gerendámat,
problémámat igyekezzem megoldani.
Megjelenik a saját felelősség: mindenki a maga vétkéért feleljen. Az Újszövetségben bontakozik ki teljesen a személyes
felelősség. Mindenkinek személyes megtérésre van szüksége. Nem kollektív, hanem
személyes bűnbánattal mehetünk az Úr elé. Mindenkinek a saját bűneit kell az
Úrral rendeznie. Olyan jó, hogy személyesen felkereshetjük az Urat, letehetjük Elé az életünket. A vámszedő is ezt
ismerte fel, saját bűneit vitte a templomba, és bűnbocsánatért fohászkodott. Az
ige megtanít a személyes felelősségre, bűneink vállalására. Ne másokat
hibáztassunk, hanem lássuk meg, mi az, amit mi rontottunk el. Az Úr Jézus által
az elrontott élet is újrakezdhető. Ha látom a felelősségemet, bocsánatot kérve,
Jézus szavára hallgatva újra lehet kezdeni. A vámszedő, a parázna is újra kezdhette Jézussal az életet. Ez azt
jelenti: elismerem, hogy szükségem van Isten vezetésére, az ige fényére, mert
magamtól nem látom a jó utat.
Többször elhangzik: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban”. Nagyon fontos, hogy akinek helyreáll az
élete, akit az Úr kiemelt a nagy mélységből, soha ne feledje el, hol volt és
hogyan tudott talpra állni. Soha nem feledhetem, hogy az Úr emelt fel, nem a magam erejéből álltam talpra, kezdtem újat, mindez a kegyelem munkája. Ha
elfeledkezem erről, gőgössé és kegyetlenné válok. Vigyük az élet minden
területét az ige fegyelme és útmutatása alá. Ha így teszünk, Isten országának fénye fog felragyogni általunk.
Hét angyal jelenik meg János előtt, a hét utolsó csapással (Jel
15,1-8). Utolsó csapás, vagyis véget ér,
lezárul a történelem. Befejeződik az egyház szenvedése, és valami új fog
elkezdődni. A csapások jelzések. Még mindig jelez az Úr, keresi a bűnös,
önimádó embert. Még mindig van lehetőségük azoknak a bűnbocsánatra, az új életre,
akik meghallják ezen csapások üzenetét. Mert minden csapás, katasztrófa célja, hogy rádöbbentse az embert, hogy nem
ő az Isten. Ezen túl pedig fel akarja tárni előtte Isten lényét. Fontos szembesülni Istennel, elismerni az Ő
hatalmát. Jó, ha ezekhez nincs szükségünk csapásokra, hanem meghalljuk az igét,
és benne meglátjuk Urunk életét. Hiszen Jézusban találkozhatunk Istennel, Benne
mutatkozik be a számunkra.
János egy győztes sereget is lát, ezek a fenevadat győzték le. Tehát a
legnehezebb, legsötétebb időszakból is győztesen kerültek ki. Életük mutatja, hogy még a fenevad korában is lehet győzni, lehet ellenállni. A fenevad is
legyőzhető, mint ahogy minden félelmetesnek tűnő probléma felett lehet győzni. Ezek
a tanítványok megtanultak nemet mondani a világ csábítására, az Úrral való élő kapcsolatból merítettek erőt, és így képessé váltak a hitben való
megállásra. Hányszor halljuk, igazodni kell a korhoz, nem lehet krisztusian
élni, ezek az emberek azonban bemutatják: igenis, lehet. Krisztussal lehet úgy élni,
hogy Istenre figyelünk és Neki engedünk.
Ma is csábít a világ, a gonosz mindent megtesz, hogy elhitesse: élj úgy,
mint a többség, sodródj az árral, mert árral szemben úszni nem lehet. De nem
kötelező sodródni, mert aki meglátja Krisztusban az igazi kincset, önként
engedi el a világ kínálatát. Az már nem veszteségként éli meg az Isten
országába való tartozást, hanem nagy nyereségként. Nem vesztes az, aki
Krisztust követi, hanem valóban győztes. János látása túlmutat mindazon, amit a világ kínál, mert a sátán csak
erre a világ tud ajánlatot tenni, Krisztusban azonban örök életet kapunk.
Krisztusban új és örök távlat nyílik meg előttünk.
Mi is énekeljünk az Úrnak, dicsőítsük már most Őt, mert valóban nagyok és
csodálatosak a tettei. Aki ezeket látja, nem csügged el, erőt kap általuk,
akkor is, ha pillanatnyilag be is borult fölötte az ég. De a felhő mögött láthatjuk a napot. Lásd meg
Krisztus hatalmát életed sötét fellegei mögött is, adjon erőt mindaz, amit
eddig megtapasztaltál az Úr hatalmából, mert Ő ma is ugyanaz.
A nagy mélységből
A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem,
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök,
Fiad érettem onta vért,
Fogadj be Jézusért!
A bűn sarában élve lenn,
A jóra lelkem képtelen,
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok jövök…
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem,
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok jövök…
Az életem, üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok jövök…
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése