Leomlott a nagy Babilon

I

sten törvénye kíséri Izráel népét, és átszövi egész életüket (5Móz 27,1-26). Isten szava nem egy a sok lehetőség közül, hanem az igazi fény, amely megvilágítja előttük az utat. Azért kapják, hogy mindenkor ott legyen előttük, vezesse őket. De ebből merítenek erőt az egyes állomások előtt is. Az ige útmutatás és erőforrás. Nem azért kapják, hogy elrejtsék, hanem azért, hogy szem előtt legyen. Így azután a törvényt kell a Jordánon való átkelés után elsőként elhelyezni. A kőre vésett ige jelzi, Istené ez a föld, de rámutat arra is, hogy ez a nép Isten tulajdona. Nevében és követségében járnak itt. Ezen a területen Isten szava a mérvadó. Hol helyezkedik el életünkben Isten igéje? A periférián, vagy a középpontban, látható módon?

Az emlékkő mindig Isten szabadító munkájára hívja fel a figyelmet. Az Ő csodálatos munkájáról beszél, és szívünkbe írja a Hozzá tartozás valóságát. Az emlékkövet látva arra kell gondolni, hogy Isten népe nem élhet akárhogy, az Úr szava akarja vezetni. A Szentírás ma is azt jelenti, nem élhetünk akárhogy, Isten mai népének mindig az az első szava, mit mond az Írás. Minden kérdésben oda kell mennünk az igéhez.

Mózes azt kéri, legyenek csendben és hallják meg, amit mond, amit üzen az Úr. Isten szavának meghallásához csendre van szükség. Ő a zajban nem hallható. Szívünket is el kell csendesíteni, és ebben a belső csöndben megtapasztaljuk az Ő hangját. Isten népévé váltak - ez a cél, Isten népévé lenni, az Ő országa polgáraként élni, Hozzá tartozni. Nagy kiváltság, hogy a bűnös emberből Isten gyermeke lehet, mindez hit által valósulhat meg. Hallgass azért az Úr szavára - nem elég azt hallani, hanem hallgatni is kell rá. Azért szól az Úr, hogy vegyük azt komolyan és cselekedjük.

Az átokmondás azt jelzi, hogy vállalják Isten szavát, és komolyan veszik. Az átoknak következménye van, így fejezik ki: tudatosan az Úr szava mellett döntenek, teljes felelősséggel. Vállalják Isten akaratát, mert az jó, a környező népek szokásait pedig elutasítják, mert Isten előtt utálatos, és a saját életükre nézve is rossz következményekkel jár. Az átokmondással azt is megvallják, az ige nem egy a sok lehetséges válasz közül, hanem az egyedüli jó válasz, az egyetlen helyes út, ami életre vezet.

Győzelmi hír hallatszik, leomlott a nagy Babilon, az a város és rendszer, amelyről ezt senki nem képzelte (Jel 18,1-24). Mindenki úgy vélte, Babilon vallási, gazdasági és politikai rendszere örökké tart. Nagy hatást gyakorolt az emberekre, a tanítványokat is igyekezett megtéveszteni. A korábban leírt ragyogása és a most elvesztett gazdagsága sokakat vonzott. A tékozló fiút is vonzotta az idegen világ, annak lehetőségei, Isten nélküli világa. Ma is vonz és csábít a világ, sikert, gazdagságot, jólétet kínál, és nehéz neki ellenállni. Azt gondoljuk, ez a világ soha nem ér véget, Babilon él és virágzik, mindenünk meglehet, mindenki előtt kitárul a világ. Ma nincsenek távolságok, korlátok, akadályok, a szegény gazdaggá válhat, világhírnévre tehet szert bárki. De mindebből kimarad az Úr. Nem Ő dicsőíttetik, hanem az ember. Babilon sikeres világa elkápráztatja az embert, úgy gondolja, ennek soha nem lesz vége, Babilon örök, és egyre jobban fejlődik. Mindent meg lehet benne találni, hatalmat, gazdagságot, vallást, csak az Úr Jézus Krisztus marad ki belőle.

Fényűző élet, amely mindenkinek hasznot hoz. Fogyassz, szól ma is a felhívás. Minden ennek van alárendelve. A kedvezmények is ezt a célt szolgálják, amit az egyik helyen felszabadítanak, azt ne tartsuk meg, hanem költsük el egy másik területen. Egy hang a mennyből figyelmeztet, ne részegedjünk meg ezektől a lehetőségektől, Isten gyermekének nem itt a helye, nem ez az élete. Menjetek ki belőle, én népem! Aki az Úrhoz tartozik, az nem a világ életmódját követi, hanem Jézus Krisztust. Urunk nem másokra figyelt, Ő nem akarta tartani senkivel a lépést, teljes mértékben az Atyától függött. Ne feledjük, több az élet, mint a test vagy az élet. Mennyire azt gondolja a mai ember, hogy élet a szerzésről, a fényűzésről, a rohanásról szól. Merünk-e másképp élni, mint amit a világ kényszerít az emberekre? Merünk-e Isten polgáraiként élni?

Megdöbbentő, hogy egyetlen napon jönnek rá a csapások. Azt gondolta, ő soha nem pusztulhat el, vele nem történhet meg az, ami másokkal, és mégis, egy szempillantás alatt megsemmisült. A magát dicsőítő rendszer megbukik, az önimádat bálványszobra ledől. Isten, az Úr, őt is megítéli. Isten Úr mindenki fölött, azok fölött is, akik ezt nem így gondolják. Az életmód lesz az ítéletünk. Hány ember merül bele a munkába, rövid idő alatt mindent megszerez, aztán egy váratlan és hirtelen szívleállás, egy stroke, egy rosszindulatú daganat, egy csőd, és minden összedől. Jézus arra bátorít, hogy a mennyben gyűjtsünk kincset, mert az tartós. A igazi érték Krisztus, a Tőle kapott új és örök élet. Ezt nem veheti el tőlünk senki.

Siratják és gyászolják, nem örülnek, hogy végre megszabadulnak ettől a korrupt világtól és kiszolgáltatott életmódtól, és végre Istent dicsérhetik, Neki élhetnek. Ennyire vakok és szegények, siratják a világ kincseit. Pedig ebbe rokkantak bele, ennek köszönhetően kerültek adósságba, ment tönkre családi életük. Siratják, mert nem tudnak élni nélküle, hiányzik, tehát rabjaivá váltak az üzlethálózatnak. Nem örülnek a vasárnapi boltzárnak, hanem hiányolják, és mindent megtesznek ellene. Nagyon nagy mélységbe jutott az emberiség, veszteséget lát Babilon bukásában, úgy látja, oda a jólét, a meggazdagodás lehetősége. És nem látják meg Istent. Nem veszik észre, hogy Babilon bukásával feltárul Isten kegyelme előttük. Ez az ítélet Isten népéért történt, azért, hogy kiszabaduljanak ebből a szorításból és felmutathassák az evangéliumot.

Ó, HOVA VISZ AZ ÚT?

1.

Ó, hova visz az út?

Nagy rohanásban élek,

Már nem is látlak Téged,

Ó, hova visz az út?

2.

Mert körülvesz a bűn,

A kezeimben vétek,

Már magamtól is félek,

Mert körülvesz a bűn.

3.

Jaj, láss meg, égi Szent,

És halld meg sikoltásom,

Hogy arcodat meglássam,

Jaj, láss meg, égi Szent!

4.

Szót hallok, tiszta szót:

„A földre jöttem érted,

És megtisztítlak téged.”

Szót hallok, tiszta szót.

5.

Ím, így szeret az Úr,

Hát zendülj, szívem, ajkam,

Hisz megkönyörült rajtam,

Ím, így szeret az Úr.

Isten áldásával.