Az Úrnak van hatalma a csapások fölött

I

sten népe fénysugár ebben a világban, bemutatja az Úr akarata szerinti életet (5Móz 25,1-19). Izráel bizonyságot tesz Isten jelenlétéről, ahogyan élnek, az arról beszél, mit is jelent Istenhez tartozni, igéje szerint élni.  Ebből megláthatjuk, hogy a hívők közt is van probléma, kialakulnak megoldásra váró helyzetek, azonban a különbség a többi néptől a megoldásban mutatkozik meg. Isten tisztában van azzal, hogy lesz viszály népe tagjai közt is, de azt kéri, ne a személyes bosszú, a kegyetlenség vezérelje őket. A büntetésben is legyen mérték. Mert van, amikor büntetni kell, a bűnös ember számára nem mindig elég a szó, de ez a büntetés ne lépje túl a megszabott határt. Az Úr Jézus pedig elhozta számunkra az elengedés, a megbocsátás lehetőségét. Vajon tudunk-e élni ezzel? Felragyog-e életünk által Isten kegyelme?

Fontos volt a sógorházasság törvénye is, ez a család összetartását, az elhunyt testvér nevének megbecsülését jelentette. Jézusban a család is új tartalmat kap. Legfontosabb, hogy megismerjük a Megváltót, és Őt szolgálja életünk. Krisztusban kerülhet mindenki a helyére, és igazából a nevünk is akkor marad fenn, ha bekerül az élet könyvébe. Krisztusban maradhat fenn a nevünk, válhatunk igazán értékké, áldássá környezetünk számára.

Isten gyermeke nemcsak elméletben, hanem a munkája végzésében is az Úrhoz tartozik, és az ige vezeti. Ne legyen kétféle mérték, a tanítvány becsületes. A munkájában is az Úrtól függ. Nem akar másokat becsapni, jogtalan előnyre szert tenni, mert az Ő gazdagsága az Úrban van. Olyan jó tudni, hogy nem nekünk kell mindenáron bebiztosítani magunkat, mert az Úr gondoskodik övéiről. Jézus kiszabadít a megélhetés csapdájából. Már nem ez tart fogva, hanem a jobbik rész, és ez nem más, mint Isten országa és az Úrral való élő kapcsolat. Ne a pénznek, hanem az Úrnak éljünk.

Jó Krisztuson keresztül látni már ezeket a törvényeket, Ő nem a bosszúállásra bátorít, hanem azt kéri, zárjuk le a sérelmeket. Hogyan? „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” (Mt 5,44-45). Ezt mindig az Úr gyermeke kezdheti el; aki megtapasztalja Isten szeretetét, képessé válik ellensége szeretésére is. A szeretet megbocsát, a megbocsátás pedig rendezi, lezárja a múltat, és egy újat kezd el. Jézus szavainak fényében zárjuk le a múltat, bocsássunk meg azoknak, akik ellenségeink voltak, és kezdjük el őket szeretni. Adjuk át számukra, amit mi is kaptunk az Úrtól. Isten népének válasza a sérelemre, az ellenség minden megnyilvánulására a szeretet.

A győztesek éneke után megkezdődik a harag hét poharának a kitöltése (Jel 16,1-21). Minderre azért kerül sor, mert annyi bizonyságtétel, oly sok csoda megtapasztalása után sincs változás. Az ember megy tovább a maga útján, nem törődik Istennel, úgy véli, minden problémát meg fog oldani egyedül is. Az élet szenvedései sem nyitják fel a szemünket. A mi életünkben látszik-e az a sok ige, amit hallottunk, van-e eredménye Isten sokféle csodájának, amit átéltünk? Nem azt látjuk-e ma, hogy minden marad a régiben? Isten szavát nem vesszük komolyan, a bűn egyre jobban átsző mindent.

A poharak tartalma ébresztgetni akar. Isten még mindig az érdekünkben cselekszik, azt akarja, hogy rádöbbenjünk, így nem mehet tovább, meg kell térnünk. A súlyos betegségek, járványok is arra késztetnek, meneküljünk az Úrhoz, ne a tudományunkban bízzunk, hanem hívjuk segítségül az egyetlen orvost, Jézust. Az első pohár tartalma a fenevadhoz tartorzókat érintette, azokat, akik a képmását imádták, tehát döntésüknek, bálványimádásuknak következménye van. Az Úr az övéit, a hűségeseket, az Érte szenvedést vállalókat megőrzi.

A sok nyomorúság, szenvedés, a föld egyre élhetetlenebbé válása sem közelebb visz Istenhez, hanem még inkább szembefordít Vele. Nem megtérnek, nem Őt keresi a bűnös ember, mert ez azt jelentené, hogy meglátnánk felelősségünket. Végre kimondanánk, vétkeztem az Úr ellen. Azonban erről szó sincs, hanem Istent teszik mindenért felelőssé. Milyen gyakran lehet ezt látni, nem bűnbánat fakad a szívekben, nem azt mondjuk, miattam lett e nagy vihar, hanem Istent okoljuk. A poharak kitöltését nem követi megtérés, pedig minden ezért történik, Isten a szívünket keresi, rá akar döbbenteni: minden problémánk oka, hogy elszakadtunk Tőle, de még most visszatérhetünk Hozzá.

Az elutasított lehetőséget, mert minden pohár egy újabb lehetőség, még nagyobb nyomorúság követi. Isten nélkül egyre rosszabb lesz a helyzet a földön. Tovább pusztul a természet is, fogy az ivóvíz, egyre kínzóbb lesz a hőmérséklet. Azonban az ember káromolja Istent, és nem hívja Őt segítségül.  Mindenáron meg akarja mutatni, hogy képes kezelni a helyzetet. De nem, mert egyedül Istennek van ezek fölött a csapások fölött hatalma. Az embernek fel kell ismernie, hogy nem ő az Isten, ezért segítségre van szüksége. Forduljunk bátran Urunkhoz, és kérjünk Tőle segítséget, mert egyedül csak Neki van hatalma életünk nyomorúsága és minden problémánk fölött.

Az ember nem akar dicsőséget adni Istennek, magának igényli, és így tovább rontja a helyzetet. Olyan szomorú, mennyire mi vágyunk dicsőség után, szomjazzuk az elismerést, pedig nem ezek elégítik meg a szívünket, hanem az Úrtól kapott békesség. A Vele való kapcsolatban élő víz forrására találunk, és ez elveszi szomjúságunkat. Jöjj Hozzá, fogadd el az Általa kínált vizet, ráadásul ingyen adja.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.