Nyitott ajtó

A

 kapott parancsolatokat meg kell tanulni, hogy majd alkalmazni tudják (5Móz 6,1-25). Mert nem azért kapják, hogy csak hallgassák, gyönyörködjenek bennük, hanem azért, hogy aszerint éljenek. Isten megélésre adta az igét, arra, hogy mindennap aszerint éljünk, megcselekedjük. Jó végiggondolni: az ige szerint élek-e? Most ne figyeljünk másra, ne mondjuk, hogy kevesen élnek eszerint, feledjük el, mit látunk istentisztelet után másoktól. Most arra figyeljünk: én mit teszek az Úr szavával? Mert elsősorban nekem szól az ige, jó, ha szívem örömmel van tele, és kész azt megcselekedni. Az igét akkor tudom cselekedni, ha bennem van, ha nem csak alkalomadtán olvasom, hanem belőle élek. Az ige tanulmányozása fontos feladat, jó, amikor arra belső késztetésem van, amikor úgy vágyom rá, mint egy falat kenyérre.

A parancsolatok középpontja: Szeresd az Urat, a te Istenedet. Az Istennel való kapcsolat szereteten alapszik, szeresd az Urat, és ezt parancsra nem lehet tenni. A szeretet válasz Isten szeretetére. Amikor megtapasztalom a szeretetét, látom, mit tett értem, Fiát adta oda a kereszten, és általa megmentett a bűn hatalma alól, akkor szeretni fogom. Ha megtapasztalom életformáló munkáját, és új szívet kapok, lehetetlen nem szeretni, mert ennek az új szívnek egyetlen vágya, hogy szeresse azt, aki adta.

Nagyon fontos: Urunk teljes szívünket kéri, nem csak egy sarkot benne, nem a hajó aljában egy vánkost, mint ahogy Jézus is leszorult oda. Ő a teljes szívet kéri, ott akar lakni. De nemcsak a szívünket, egész lényünket kéri, vagyis azt akarja, hogy csak Neki éljünk és szolgáljunk. Mi ez, kisajátítás? Nem adhatok másnak is magamból? Ő azt kéri, hogy önként adjam Neki magam, azért, amit tett értem, felismerve, hogy egyedül Nála, az Ő kezében van jó helyen az életem. Még a saját kezemben sincs biztonságban az életem. Látjuk, mennyire el tudjuk rontani, mennyire tudunk rombolni, de helyreállítani vagy életet létrehozni már nem. Csak egyedül Ő képes még a rosszból is jót kimunkálni. Ő tudja elvégezni: ha szeretem Őt, akkor minden a javamra szolgál. Ne féljünk Rábízni magunkat, mert Isten szeretetében, az Ő igéjét követve lehetünk igazán emberré, és teljesedhetünk ki.

Fontos mindaz, amit Mózes a nép szívére helyez: amikor elfoglalják hazájukat, birtokba veszik a városokat, és egyre jobban élnek, meg ne feledkezzenek Istenükről. A jólét megkövéríti a szíveket, és így megfeledkeznek arról, akinek mindezt köszönhetik. Bizony, ez minket is fenyeget, már csak arra figyelnünk, minél jobban éljünk, vagy az elért szintet megtartsuk, és ebben az igyekezetben kimarad az Úr. Elhanyagoljuk a kapcsolatot, ritkábban tartunk csendességet, és nem vesszük kézbe az igét. Keressük mindig Urunkat, akarjunk Vele beszélgetni, és ne feledjük, nem a jólét a minden. Nem csak addig van szükségünk Istenre, amíg megkapjuk, amire vágyunk, vagy rendbe hozza, amit elrontottunk. Egy örök életen át szükségünk van Rá, mert Ő az élet, Ő élteti mindazokat, akik Benne hisznek.

János a kényszermunka helyén éli át, hogy megnyílik a menny, és egy nyitott ajtót lát (Jel 4,1-11). A menny nincs messze tőlünk, ott van, ahol felemeljük az Úrhoz szívünket, ahol várunk Rá. A menny a földdel mindig az ima által kötődik össze, és imádkozni, felfelé figyelni mindenütt lehet. János példája mutatja, hogy még a nemszeretem helyeken, ahová nem önszántamból mentem, ott is jelen van az Úr. Mert a tanítványokat ugyan kényszermunkatáborba lehet vinni, de Istent senki nem akadályozhatja meg, hogy ott is jelen legyen. Ő mindenütt jelen van. Noé egy természeti katasztrófa kellős közepén is tudja, lehet felfelé nézni, a bárka ablaka az égre nyílt. Jézus a mi égre nyíló ablakunk, tekintsünk Általa mindig felfelé. Legyen bármilyen sötét az ég és nehéz az élet, ne feledjük: a menny ajtaja nyitva van. De ezen az ajtón nekem kell belépni az életre.

Hangot hall János, amely hívja: Jöjj fel ide. Hívják, és Ő megy, várja, hogy betekintést nyerjen Isten mennyei világába. Nincs csodálatosabb, mint amikor feltárul előttünk a menny. Mert ez a világ valóság, és amikor igét olvasunk, szintén ezt élhetjük át, feltárul a menny, láthatjuk és hallhatjuk Urunkat.

Mit lát János? Először egy trónt pillant meg, amin ül valaki. Kiderül, hogy ez Isten trónja. A menny középpontja Isten, belőle árad az élet, és körötte öröm és harmónia található. Mi az én életem középpontja? Bárcsak a trón lenne mindig szívem közepén, csak Őt imádnám és dicsőíteném mindig. A trónt huszonnégy vén veszi körül, akik Isten teljes népét szimbolizálják, képviselik. Isten népe mindig az Urat képviseli, ahogy a mennyben Istenre figyelnek, parancsát követik, földi népe is úgy figyel Rá és képviseli Őt, cselekszi akaratát. János azt fogja látni, amik megtörténnek. Tehát a gyülekezet ebben a világban éli Isten akaratát, mégpedig a történelem viharai között. Egész végig a gonosz támadásai érik az egyházat, el akarja pusztítani Isten népét az ördög. Ám ez a nép elpusztíthatatlan, amíg tart a kegyelmi idő, itt lesz, és mindig a keresztre mutat. Mert a kereszt a kegyelem, az élet forrása. Nincs élet kereszt nélkül, nincs más reménység az emberiség számára, csak egyedül Jézus keresztje. És az én számomra sincs más megoldás, csak egyedül Krisztus. Tehát a Jelenések könyve nem csupán a múlt, hanem a jelen és a jövő is, Isten és az Ő népe jelene és jövője.

A trónt közvetlenül négy élőlény veszi körül, akik éjjel-nappal szünet nélkül Istent dicsérik. Méltó is rá az Úr. Bár az én szívem is éjjel-nappal dicsérné Őt. Nem csak ünnepnapon, vasárnap, hanem mindig dicsérjük Urunkat, legyünk Vele élő kapcsolatban, imádjuk, és főleg tegyük, amit mond.

A négy élőlény az evangéliumot sejteti, a négy evangélista szüntelen dicséri az Urat, mert bizonyságtételüket állandóan olvassák, és általuk sokan nyernek új életet. Az evangéliumok által ismerhetem meg életem Urát, Jézust. Vegyem kézbe és olvassam, figyeljem Őt, és engedjem, hogy megmentsem, majd kövessem Őt, és éljem azt az életet, amit hozott. Jézus által lehetséges Isten országának törvénye szerint élni.

Milyen jó, milyen jó

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító.

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít.

Boldog új életet Jézussal ma kezdhetek.

Szabadít, szabadít, szabadít!

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség.

Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket.

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű.

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át.

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél.

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul.

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.