Miénk a döntés

S

zeresd az Urat, a te Istenedet - itt kezdődik minden. Mert Ő szeretetkapcsolatra hív, Ő szeret, és várja  a választ erre a szeretetre (5Móz 11,1-32). És ha szeretem Őt, akkor már a törvényének megtartása, a szavának való engedelmesség is belülről fakad. Ha szeretem az Urat, örömmel teszem, amit mond, mert ismerem, tudom, hogy mindennel jót munkál. Akit szeretünk, azzal örömmel vagyunk együtt, és komolyan vesszük a szavát. Szeretem-e az Urat? Szeretem Őt, vagy csak megszokás, amit teszek? Sokan csak a vallásuknak tesznek eleget, de szívük távol van az Úrtól. Olyan jó, hogy Ő viszont közel jött hozzánk az Úr Jézusban, mert szeret, és Jézus kész volt önmagát adni értünk.

Ti már ismeritek, mondja Mózes, igen, ez a nép megismerte Istent, tudják, kicsoda, átélték hatalmas csodáit, és az ezekre való emlékezésből erőt meríthetnek a most tapasztalt próbákban. Jó, ha van mire visszatekinteni, de ha más nincs, ott vannak a Bibliában található bizonyságtételek, hányan élték át az Úr beavatkozását lehetetlennek tűnő helyzetekben is. Az Egyiptomból való megszabadulás és a Vörös-tengeren való átkelés is lehetetlen vállalkozásnak tűnt, azonban meglátták: az Úr számára nincs lehetetlen. Ezt kellene nekünk is meglátni, az Úr számára nincs lehetetlen. Így forduljunk ma Hozzá. Az ige, a múltban átélt csodák adjanak reménységet és erőt a mában.

Isten népe választás előtt áll, ő maga dönt, hogy áldás vagy átok kíséri-e az életét. Amennyiben engedelmeskedik Isten igéjének, áldott lesz az élete. Mi is magunk választunk, senki nem kényszerít, így szabadon döntünk: Istennel vagy Nélküle akarunk élni. Azonban a döntésnek következménye van, ha megtartjuk szavát, ha az ige lesz zsinórmértékünk, áldottak leszünk. Az áldás az Ő országa, a Hozzá való tartozás. Az áldás nem feltétlenül jelent gondtalan és anyagiakban bővölködő életet. Az Áldás maga Jézus, Ő Isten ajándéka és áldása számunkra. Aki befogadja Őt az életébe, az áldottá válik. Válasszuk hát az életet, Jézust, a keskeny utat. A döntés a miénk.

A gonosz erők akcióban vannak, ártanak mindennek, befolyásolják a természet működését, minden Isten által beépített rendet felborítanak (Jel 7,1-8). Mindezt azért, hogy ártson az embernek, megfélemlítse, és így magához láncolja. Megdöbbentő ez, mert az emberek minderre való válaszukban nem a gonoszt okolják, nem tőle igyekeznek elszakadni, hanem Istent teszik felelőssé. Hányszor okoljuk az Urat, amikor baj van az életünkben, és nem látjuk, hogy a bennünk munkálkodó bűn miatt van mindez. Az események ilyen alakulásért én is felelős vagyok.

Azonban bárhogyan is tombol a gonosz, és működnek a sötét erők, Isten lélekmentő munkáját nem tudják megsemmisíteni. Az Úr mindent megtesz, hogy mentse az embert, mennyei háztartásának lényei is segítik ebben a munkában. Addig nem árthat a gonosz, amíg Ő el nem pecsételi magának a választottakat. Ez a pecsételés ma is tart, azért hirdettetik az ige, hogy általa Isten gyermekei legyünk.

Pecsét a keresztség is, azt fejezi ki, hogy Jézushoz tartozom, drága vérén megváltott, az Ő tulajdona vagyok. A biblikus keresztség válik pecsétté, amikor a szimbólumot hit is követi, felismerem, hogy akinek a nevére keresztelnek, az Isten Fia. Az Ő neve által van megváltásunk és megtartatásunk.

Akiket elhívott és Neki szolgálnak, azok még egy pecsétet kapnak, a Szentlélek pecsétjét, Aki által Ő maga van a szívünkben. A Szentlélek jelenléte oltalmaz meg a gonosztól. Ő a védelem. Aki az Övé, azt Ő oltalmazza, arra gondot visel.

Láthatjuk igénkből, hogy a gonosznak nincs korlátlan hatalma, addig tevékenykedhet, amíg Isten engedi a számára. De meglátjuk azt is, hogy a gonosz mindig ártani akar. Sátán célja, hogy örökre elszakítson Istentől. Azonban az Úr hatalmasabb minden gonosz erőnél, menekülhetünk Hozzá, segítségül hívhatjuk. Már a tegnapi szakaszban láttuk, hogy hiába menekülünk máshová, semmi nem tud segíteni rajtunk, csak egyedül az Úr kegyelme. Az egyetlen jó menekülés a kereszthez való futás. Nincs más hely, ahol lehull a teher, ahol megnyugszik a szív, csak a Golgota. Ma is mehetünk oda, hiszen áll a Krisztus szent keresztje, elmúlás és rom felett.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.