Élők Istene

E

gy parányi nép. Naggyá lett, a benne zajló élet híre elterjedt, átlépte az országhatárt, és eljutott Sába királynőjéhez (2Krón 9,1-12). Izráel nagysága azonban túlmutat önmagán, az ott járt emberek a benne található rend és gazdagság láttán Izráel Istenének hatalmát ismerik meg. Izráel élete, benne Salamon tevékenysége bizonyságtétel. Az országgal gazdasági kapcsolatot folytató országok nemcsak a termelésről vagy a kulturális értékekről, hanem Isten jelenlétéről is értesülnek. A hazatérő kereskedők elmondják a király hírét, és ez megmozdítja a királynőt. Mindaz, amit Salamonról hall, kíváncsivá teszi, meg akarja ismerni őt és országát.

Az élő hitű keresztyének Isten országának polgárai - milyen hírt visznek az életünket látva erről az országról és Királyáról? Megtapasztalják-e az Ország gazdagságát, találkoznak-e a Király bölcsességével, szeretetével és kegyelmével? Azért vagyunk itt, hogy a tanítványok életét látva sokan induljanak el Jézus felé. Legyen vágy a szívükben látni Jézust. Ez a királynő látni akarta Salamont és Izráel országát, mindaz, amit hallott róla, annyira felcsigázta, hogy nem volt nyugta, amíg a saját szemeivel meg nem győződött mindarról, amit elmondtak neki. Az egyház életét látva elindulnak-e Jézus felé? Felcsigázzuk-e annyira az embereket, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzenek magukban Isten megismerésére? Bizony, gyakran még azt a kicsi érdeklődést is lelohasztjuk. Hányszor tapasztaljuk a kezdeti érdeklődés elmúlását. Valaki meghallgat egy igehirdetést, és tovább már nem jön. Vagy látja a hívőket, amint kimennek a templomból, figyeli életüket, és ez inkább távol tartja a gyülekezettől, Istentől, mintsem Hozzá vonzza. Bizony, bűnbánatot kell tartanunk, minden hívőnek és minden igehirdetőnek, bizonyságtevőnek. Végig kell gondolnunk, hogy mindaz, amit elmondunk és bemutatunk, vonz vagy taszít. Hány embert tartunk távol az Úrtól igehirdetéseink minőségével, és hányan maradnak el életünket, magatartásunkat látva? Urunk könyörüljön, és tegye életünket vonzóvá, beszédünkben pedig legyen látható az ország gazdagsága, a kegyelem valósága.

Sába királynője pozitívan csalódott, amikor találkozott Salamonnal. Úgy látta, még a felét sem mondták el mindannak, ami a valóság. Tehát ez a királynő nem csalódott a helyszínen. Hányszor csalódunk, amikor elmegyünk egy közösségbe, vagy találkozunk egy testvérrel, mert nem azt kapjuk, amit vártunk. De gyakran nem azért csalódnak, mert még minőségibb az életünk, hanem ellenkezőleg, amit hallottak, az jobb volt, mint a valóság. Mert a dolgok szépítéséhez jól értünk, azonban az emberek a valóságra vágynak, arra, hogy beszédünk, kegyességünk egyezzen az életünkkel.

Bárcsak rólunk is azt mondanák, hogy a valóság felülmúlja a hírt. Olyan jó, hogy Urunk felülmúlja; hányszor csodálkoztak beszédét hallva és tetteit látva. Arra jutottak így az emberek, hogy Általa Isten, az Ő országa van jelen. Mert Krisztusban Isten az Őt szeretőknek azt készítette el, amit még szem nem látott és fül nem hallott. Gazdag, bővelkedő ország polgárai lehetünk, engedjük, hogy ez meg is látszódjon. Isten kegyelme olyan hatalmasan munkálkodik ma is az Övéi életén keresztül, hogy akik azt figyelik, megtapasztalják pozitív kisugárzását, életet formáló erejét. Mert Isten országa nem az anyagi javakban látszódik meg elsősorban, hanem a minőségi változáson keresztülment emberek által. Isten országa a megtért bűnösök országa, az Ő megváltozott életük ragyog bele a világba és teszi vonzóvá az Úr Jézust. Milyen jó is, amikor az Úr által végbevitt változás másokban is elindítja a vágyat erre az új életre. Ez az élet nem emberi produktum, ezt dicsőséges Urunk és Megváltónk viszi végbe. Egyedül Neki van hatalma bűnös szívünket újjá formálni. Kérjük ezt Tőle. Kérjük, hogy ragyogtassa fel kegyelmének gazdagságát általunk, és tegye vonzóvá az Ő követését életünk bizonyságtétele által.

Egyre jobban szorítják Jézust, a szadduceusok is odamennek Hozzá, és ez önmagában véve jó (Lk 20,27-40). Mert jó, ha emberek Jézushoz mennek, de az is lényeges, hogy miért mennek Hozzá. Igen, az lényeg, miért megyek én Jézushoz? Meg akarom ismerni, keresem bűneimre a megoldást, vagy valamilyen teológiai vita lezárását, kíváncsiságom kielégítését várom Tőle? 

Ezek az emberek nevetségessé akarták tenni az Urat, egyben az írástudókkal szemben saját igazukat kívánták bizonyítani. Ezeknek az embereknek csak érdekes kérdésük van, de nem személyes. Nem azért mennek, mert kérdéssé vált számukra az örök élet, vagy az, hogy mi lesz a halál után. Számukra csak a saját igazuk a lényeges. Fontos-e számomra az örök élet? Kérdés-e nekem, hogy a halál után mi következik? Ha igen, ha azért kérdés mindez, mert látom bűneimet, de nem akarok elveszni, akkor jöjjek Jézushoz. Ő nem elméleti válaszban részesít, hanem megment az életre. Bemutatja értem az áldozatot, és kiontott vérével tisztára mossa ruhám. Ez a legfontosabb kérdés, tiszta-e már a ruhám, átéltem-e bűneim bocsánatát. Nem a mondvacsinált kérdések, kíváncsiságunk kielégítése a cél, hanem a kegyelem megtapasztalása. Nem az lesz a lényeg, mit tudunk a feltámadásról vagy más bibliai kérdésekről, hanem az, hogy megbocsáttattak-e bűneim? Megbocsáttattak-e már a bűneid? Van-e már üdvbizonyosságod? El tudod-e mondani, hogy Jézus Krisztusért örök életem van?

Az Úr arra mutat rá, hogy azok mennek be a másik világba, akik méltónak találtatnak rá. Tehát nem én döntöm el, nem a felekezetem, hanem maga az Úr. Ki a méltó az örök életre? Aki hisz Jézus Krisztusban, aki Rábízta életét. Önmagunkban méltatlanok vagyunk az életre, sőt, kárhozat alatt vagyunk, de azért jött el Jézus, hogy Isten gyermekei legyünk. Kik lesznek azok? Akik befogadták Őt, és egész életükben Őt követik, akarata szerint élnek.

Jézus nem a kíváncsiságunkat elégíti ki, hanem az ige alapján mutat rá a feltámadás valóságára. Ezzel elmondja, hogy minden kérdésre a Bibliában keressük a választ, mert amit tudnunk kell, az benne van. A mi kezünkben már ott az Újszövetség is, így a kijelentés gazdagságával nézhetünk szembe. Bármiben elakadunk, forduljunk az igéhez, mert az Úr szava a lámpás, ami megvilágítja előttünk a jó utat. Fontos, hogy Isten az élők Istene, és Számára az Ószövetség nagy alakjai, Isten drága eszközei is élők, pedig meghaltak, és az a kor is rég elmúlt. De aki Istennel jár, aki Benne hisz, ha meghal is, él. Számunkra pedig Jézus feltámadása a feltámadás pecsétje. Ahogyan Őt kihozta az Atya, úgy hozza majd ki az Övéit is a halálból az életre. Azonban a ma élők számára az a fontos, hogy a bűn általi halál állapotából Isten Lelke által igazi, új életre jussunk.

Csodálva, imádva

Én csodálva, imádva nézek a kegyelme tengerébe,

és hallgatom édes örömmel, mit róla szól s mond az ige.

Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám;

a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.

Ó, mily sok időt veszítettem, és nyögtem a terhek alatt;

de hogy magam őneki adtam, lelkemről a súly leszakadt.

Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám;

a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.

A hű keze szívemet érte: ím, meggyógyítalak most én;

s én megfogtam ruhája szélét, és szent erő áradt belém.

Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám;

a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.

Most vélem a béke királya, ő vezeti lépteimet,

s oly drága az ige az ajkán: a békém adom teneked.

Szent vére bűnt befedez, tisztára mossa ruhám;

a bizalmam ebbe vetem, reményem a Krisztus csupán.

Isten áldásával.