Nem véletlen

N

agy sötétség borult Izráelre,mert Ahazjá halála után a Baal imádó Ataljá ragadta magához az uralmat (2Krón 23,1-1,15). A bálványkultusz, az istentelen élet mindenhová beszivárgott. Egyre nehezebb volt Isten akarata szerint élni. A sötétséget az is tetézte, hogy nem az Úr ígérete szerint töltődött be a királyi tisztség. Nem Dávid utóda került a trónra. Isten pedig Dávidnak és utódainak ígérte népe trónját. De ez a helyzet nem véletlenül alakult ki, hanem az Úrtól való elfordulásnak, az idegen kultusz bevezetésének a következménye. Amikor elfordulunk Istentől, letérünk útjáról, a sötétség egyre jobban eláraszt.

Azonban a sötétségben is felragyog Isten világossága. Az Úr ad fényt a sötétségben, meggyújtja mécsesét. Igen, Ő nem hagy vakoskodni, hanem meggyújtja a lámpást, ad mindig fényt, még a legsötétebb időkben is. A fénysugár mindig azt üzeni, eljön a reggel, felkel a nap és elmúlik a sötétség.  Soha ne a lehúzó erőkre nézzünk, hanem mindig Jézusra, Ő a világ világossága.

Ez a fénysugár Jóás királyfiban érkezett meg Júda számára.  Őt Jósabát Jórám leánya mentette meg Ataljá elől, és mindezeket az eseményeket nem a véletlen irányította, hanem Isten kegyelme. Ő már a sötétség megjelenésekor cselekedett, kiválasztotta Jóást, aki jó lelki körülmények közé került. Jójádá főpap házában megismerkedett az Úrral, és védve volt a Baal kultusztól.  Ez jó, hogy gyermekkorban Isten jelenléte vette körül. Lelke így tudott igazán növekedni, megismerte Isten törvényét és így készítették fel az Úr neve szolgálatára. Jó, ha a gyermekek kicsi korukban hallják az igét, megismerik Isten szeretetét.  Isten megismerése sok rossztól megőrizheti őket.  Az ige a gyermekeket felkészíti az életre. Természetesen eljön az idő, amikor a világgal, a gonosszal, idegen tanításokkal is szembetalálja magát, mert ettől nem lehet meg óvni senkit. Azonban fel lehet erre a találkozásra készülni, aki ismeri Jézust, Isten országát nem az dől be könnyen a világnak.

Isten a mi számunkra Jézusban, az Ő Fiában küldi a fénysugarat. Jézus élete és igéje az a világosság, aminél nem tévedünk el. Ő maga a világosság, Aki megvilágítja lábunk előtt az utat. Legyünk hálásak Jézusért, az írott igéért, mert Nélkülük eltévednénk.  Ige nélkül nem látjuk az utat, nem ismerjük fel mi a jó és mi a rossz.  Isten azonban lámpást adott a kezünkbe. De ezt a lámpát mindennap használni kell. Csak akkor látjuk az utat, ha kézbe vesszük, forgatjuk mindennap, szomjas szívvel olvassuk és tanulmányozzuk.

Eljött az idő, amikor a főpap meglátta királlyá kell tenni Jóást. Lássuk meg eljött az idő, arra, hogy Jézust királlyá tegyük. Azért adta Isten, hogy uralkodjon életünk felett. Adjuk át Neki önként az uralmat. Ő nem elragadni akarja tőlünk, hanem azt várja, magunk hívjuk be az életünkbe. A Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy a kívülre került Jézus nem megy el, hanem tovább is ott marad és zörget az ajtón. Zörget és arra vár, hogy kinyissák azt és őt behívják.  Így várja az Úr, hogy minden problémánkba hívjuk be, ne engedjük, hogy kívül várakozzon, hanem engedjük, hogy velünk legyen. Isten Jézusban a velünk való élő és állandó kapcsolatra vágyik. De nekünk is erre van szükségünk. A kapcsolat éltet, de nem mindegy kivel vagyunk kapcsolatban. Az Istennel való élő kapcsolatra van szükségünk, nélküle tönkremegy az életünk. Lehet sok ismerősünk a virtuális világban, de ha Istennel nem vagyunk kapcsolatban, tönkremegyünk. Az interneten úgy jelzik, ha valaki házas, kapcsolatban van. Igazából akkor vagyunk kapcsolatban, amikor Istent megismerjük. Kapcsolatban vagy-e már Vele?

Jézust elutasította az ember, nemet mondott Rá (Lk 23,26-31). Pilátus előtt kimondta, Jézus nem kell. És ennél nyomorultabb pillanat nem volt a történelem során, mert ezzel a döntéssel az emberi megoldásokra mondott igent. Barabbás választásával az ő életmódját, megoldási módszereit is választotta az ember. A kereszt alatt kimondta, nekem az erőszak, a fegyver, a halál útja kell. Harcolni akarok a másik ember ellen, a siker, a hatalom, a pénz útját járom. Egyben kimondta, Jézus nem kell, mert Vele nem tudok a mindennapokban mit kezdeni. Az Ő alázata, szeretete, megbocsátása, a másik orca odatartása számunkra nem járható út, ezért elvetjük. Ez megrendítő, mert az egész történelem az emberi gonoszságokról szól, hiszen minden korban elnyomás, kizsákmányolás, leigázás, a pénz utáni hajsza, háború, betegség, halál jelzi utunkat. A haladás Istentől való elfordulást, és még mohóbb vágyat adott az ember szívébe.  A haladás modernebb pusztító eszközökkel látta el az embert, most már nem egy embert ölhetünk meg egyszerre, hanem százakat, ezreket, milliókat.

A legmegrendítőbb azonban az, hogy mindezek ellenére ma is csak kevesen ismerik fel, hogy Jézus indulatára van szükségünk. Olyan kevesen látják, Jézus a megoldás, Általa gyógyulhat meg az egyén és a közösségek élete is.  Az egyedüli hosszútávon is járható út, élhető életforma a krisztusi. Bárcsak meglátnánk ezt, és végre kiáltanánk, Jézust akarjuk. Őreá akarunk már figyelni, megbánjuk bűneinket és kérjük, tanítson, vezessen. Oly sok évszázad után sem tudunk jól élni, de ha kérjük, Jézus megtanít minket az életre.  Jézussal minden más, hiszen nyomában az élet virul ki. Amerre járt betegek gyógyultak, megszállottak szabaddá lettek, leprások megtisztultak, bűnös, elrontott életű emberek újat kezdhettek.  A kereszt Jézus győzelmének a helye, ahol nem másokat, nem a számára nem kívánatosokat feszítette meg, hanem Önmagát adta kereszthalálra. Itt a nagy különbség az ember útja és a Jézusé közt, aki nem tetszik, aki mást akar, mint mi, azt megfeszítjük, halálba adjuk, és ez a mai napig így van. Ellenben Jézus nem távolította el az ellenfeleit, nem szabadult meg tőlük, mert Ő az Élet. Jézus tiszteli az életet, és menti azt, még ellenfeleinek is lehetőséget ad a megváltozásra, az új kezdésre, mert az élet érték, és nekünk amennyire tőlünk telik, védeni kell. Az ember az élet védelmére kapott felhatalmazást, az elpusztítására nem.

Cirénei Simon nem tervezte meg előre az Úrral való találkozást, azonban Isten így alakította a dolgokat. Találkozni kellett neki Jézussal. Szüksége volt a kereszt hordozására, ez által formálta őt az Úr. Vannak nem megtervezett élethelyzetek, de ezek sem véletlenül történnek, Isten akar általuk megszólítani, belépni az életünkbe. Bizony Simon számára áldott találkozás lett ez, mert a szenvedő Jézus hatása alól nem tudta kivonni magát, Jézus Lényem legyőzte a szívét. Amikor egészen Jézus közelébe kerülünk, nem tudunk szabadulni Lénye hatásától, Benne felragyog előttünk az igazi Ember. Azaz ember, Akire még Pilátus is azt mondta, íme, az ember. Vagyis figyeljetek, Ő igazán ember, ilyennek kellene mindenkinek lenni. És ez lehetséges, de csak Isten Lelkének munkája által, amennyiben újjáteremti a szívünket. Magunk erejéből soha nem leszünk krisztusiak, ezért is mondta, szükség néktek újonnan születnetek (Jn 3,7).

Kereszttel a nyomában Jézus rámutat, nem Őt kell siratni, nem Ő a sajnálatra méltó, hanem Izráel népe, és az egész emberiség. Mert az elutasításnak meg lesz a következménye. Eljön az idő, amikor a Jézust elvetők megtapasztalják a barabbási út minden nyomorúságát. Rá fognak eszmélni, Barabbás útja nem járható, ezen az úton saját magunkat pusztítjuk el. Azonban még a barabbási úton járók számára is van kegyelem. A gyilkos indulatú ember új életet kezdhet, mégpedig a most elutasított, félredobott Jézus által. Mert Ő nem gyűlöletet, hanem megbocsátást hoz, Ő Isten megbocsátását, kegyelmét kéri a mi számunkra, hiszen azért halt meg a kereszten, hogy nekünk életünk legyen.

 Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.